2012. november 10., szombat

Felháborodás

Átverés, vagy berögzülés?

Ez a bejegyzés talán a másik blogomhoz kapcsolódik és talán ott lenne a helye, de! Olyan szinten felháborít, amit tapasztalok, hallok, kérdéseket kapok, hogy a léleknek talán jobban köze van hozzá, mert sajnos úgy tűnik mások miatt már nekem van lelkiismeret furdalásom.

Másfél éve a kényszer, illetve a véletlen hozott össze a gyöngyfűzéssel. Rengeteget bújtam az internetet és elsősorban a fűzésminták miatt. Erről azonban hamar letettem és igyekeztem nagyon csak az alapokra koncentrálni, hogy itt, a gép előtt elsajátítsam őket. Sajnos nem volt senki, aki segített volna, illetve egyetlen alkotótárs volt, aki eleinte nagyon kedvesen ígért segítséget, fűzésmintát egy bizonyos "dologgal" kapcsolatban, aztán hamar rájött, hogy esetlegesen én is "beállhatok a sorba", majd hónapokkal később csak egyetlen kérdésemre adott választ, amivel tudta nélkül a legtöbbet segített nekem.
Az ember ugye úgy kezdi, hogy elkezd mintaleírásokat keresni, más blogokat nézegetni, ez utóbbival addig nincs is gond, amíg csak inspirációnak használja, de! Az igazi probléma akkor kezdődik, amikor leutánozza, több esetben még a színeken, a gyöngyökön sem változtat és nem is írja ki, hogy a minta kié volt eredetileg.
Sajnos egyre több a másolat :( Ezt jó néhány hónappal ezelőtt egy alkotótárs is leírta már a blogjában, sőt én is, a lopott ékszeremmel együtt és ezek után abba is hagytam a gyöngyfűzést, mert teljesen elment a kedvem.
Akkor miért is írok most mégis? Bizony egy szomorú tényt mostanság ismét felfedeztem és a héten kaptam egy levelet, ami csak megerősített benne. Nem tudom mennyi az egészben a szándékosság, vagy mennyi a betanultság, de! Aki elmegy tanfolyamot tartani, az valóban tudja is mit csinál, illetve csak azért nem mutat meg valamit helyesen, hogy következő alkalommal is eljöjjön. Sajnos azt érzem, hogy többen így akarnak + bevételhez jutni és a szegény (jó értelemben vett) naiv alkotni vágyókat "lehúzzák" :(

Az én elképzelésem egy tanfolyamról, hogy elkezdjük az alapoknál, de csak és kizárólag a helyes anyagok használatával, majd ezután lehet tovább lépni. A gyöngyfűzésben nagyon sok múlik a jó minőségű (és igen, adott esetben a drága) alapanyagon, illetve a fűzéshez szükséges valós fűzőszál használatán és persze nem árt az sem, ha az oktató nem a mintaleírást bújja végig egy apatechnika bemutatásakor és ha kérdeznek tőle, akkor nem csak arra tud válaszolni, amit a leírás is megmutat.
Nem vádaskodni szeretnék, de segíteni annál inkább.

Minden technikának megvan a saját fűzőszála, ettől nem lehet eltérni, mert akkor nincs sikerélmény és nem távozhatunk jó szívvel, maximum a pénztárcánk vastagsága miatt, de nem ez lenne a cél.

Miután folyamatosan kapom a kérdéseket, így leírom, illetve bemásolom a számomra leghasználhatóbb információkat, illetve linkeket és ez teljesen ingyen van :)

RAW technika 
(bogyó, cső, lapos) csak damillal fűzhető, mert akkor lesz tartása. Én általában 0.18 - as damilt használok
bogyók : http://www.kreativvagyok.hu/gyongyfuzes/leila-gomb--swarovski-kristalybol--gyongybogyo-/
http://www.kreativvagyok.hu/gyongyfuzes/bogyolaz--avagy-hogyan-keszitsunk-gyongybol-gyongyot-i-/
cső : http://www.kreativvagyok.hu/gyongyfuzes/szogletes-medal-gyongyfuzessel/


Peyote technika
kis "csöveknél" bőrvarró cérna 40 - es vastagság, így lesz szép tartása, a damil megmerevíti
http://www.kreativvagyok.hu/gyongyfuzes/nyakbavalo-ferfiaknak/
http://gyon-gyik-ek.blogspot.hu/search/label/peyote
lyukas négyzet, rombusz, karika csak damil
http://vezsuzsigyongyei.blogspot.hu/2008_04_07_archive.html
gyöngybogyó kásagyöngyből csak és kizárólag S-lon cérna
http://gyon-gyik-ek.blogspot.hu/search/label/peyote
itt található egy fantasztikusan jól használható táblázat
gyöngybogyó delica és 15/0-ás kásagyöngy használatával csak damillal fűzhető
egyébként ez utóbbi gyöngybogyóval érdemes elkezdeni a gyakorlást, mert akkor már lesz egy leszámolható alapunk, de ami a legfontosabb, itt látjuk át teljesen mit is kell valójában elkészítenünk


Herringbone
bőrvarró cérna
http://www.kreativvagyok.hu/gyongyfuzes/alapoltesek-variaciok-heringhurkara/

Gyöngyhorgolás
bőrvarró cérna 40 - es vastagság, itt fontos megemlítenem, hogy csak a cseh gyöngy legmagasabb minősége, vagy japán gyöngy, így lesz egyenletes, nem csúszik szét és nagyon haladós
http://gyon-gyik-ek.blogspot.hu/search/label/gy%C3%B6ngyhorgol%C3%A1s

Ami még nagyon fontos, bár igen drága is a gyöngyök. Sokan a legolcsóbb gyöngyökből készítik az ékszereket, amivel addig nincs gond, amíg fel nem kerül eladásra és ugyan nem írja ki, de jelentősen olcsóbban adja, mint mások, akik a minőséget is figyelembe veszik, vagy félrevezeti a vásárlót azzal, hogy nem a valós minőséget tünteti fel. Bár én nagyon japán gyöngy függő vagyok, de ők tényleg egyformák és élvezet velük dolgozni

Remélem tudtam segíteni és bízom benne, hogy a linkekkel nem sértek senkit

Amire viszont mindenki figyelmét felhívnám, ha elmegy gyöngyfűző tanfolyamra, illetve a kiszemelt tanfolyamnak nagyon olvasson utána, inkább tegyen fel több kérdést előtte, mert nem tudhatja, hogy a pénzéért mit kap, ebből viszont már előre le lehet mérni

2012. szeptember 29., szombat

A Nők sorsa!?

Sajnos több Nő/feleség/anya életében eljön egy pillanat, amikor azt érzi, nem megy tovább. Sokáig magunk előtt is tagadjuk az érzést, próbálunk róla nem tudomást venni, ami még rosszabb hosszútávon, mert ártunk vele családunknak, de azt hiszem legtöbbet önmagunknak. 
Próbáljuk a családot terelgetni, összetartani, megteremteni az igazi otthont, a Férj mögött maradni óvatosan, mindenki gondjában segíteni és ápolni a lelkét, meghallgatni a problémáit, a napi beszámolóit. Közben Mi, mint érző emberek, önálló személyiségek merülünk a feledés homályába. Nekünk nem lehetnek problémáink, gondjaink, kérdéseink, betegségeink, nem hagyhatjuk el magunkat és sajnos egy idő után önálló gondolkodásunk sem :(
Amikor érzékeljük először a problémát, akkor tagadunk magunk előtt, ha bárki észreveszi rajtunk, akkor tagadunk Neki, majd lassan erősödik és elkezdünk csendben sírdogálni, persze csak úgy és ott, ahol senki sem lát, hall, majd amikor már egy szinttel lejjebb érünk, akkor a sokadik kérdések után megpróbálunk először valaki hozzánk közelállóval beszélni, aki persze szintén a maga problémájával van elfoglalva, így ő pedig meséli a saját gondjait. Ezután hallgatunk, de sajnos ettől még inkább fokozódik bennünk minden. Egy idő után, a sok ébren töltött éjszakázás után megpróbálunk a párunkkal/Férjünkkel beszélni, aki megadja a végső döfést egy igen egyszerű válasszal "Te képzelődsz", vagy "A Nők képesen a bolhából elefántot csinálni", vagy "Mindent miattatok teszek", "Foglald el magad, akkor nem gondolkozol ennyit a hülyeségeken", "Már megint ki beszélte tele a fejed?" és ezen mondatok valamelyikének elhangzása után a Férj elkezd horkolni, Mi pedig majd szétrobbanunk az idegességtől és még inkább magunkba fordulunk.
Utána jönnek az apró dolgok, Apának mennyire örülnek a gyerekek, amikor hazaér a munkából, Apa mindig végighallgatja a gyerekeket (Téged sosem, mert mondat közben eszébe jut valami fontos dolog), Apa kihasznál minden másodpercet az alvásra, Apa vérig sértődik, hogy minden nap ugyanazokról az emberekről mesél (akiket Te még sosem láttál) és nem tudod, hogy ki kicsoda. Majd jönnek a kérdések: Miért nem intézted el ezt vagy azt? Miért nincs megcsinálva ez vagy az? Adtam ennyi pénzt, mire költötted? Miért, a Te életedet/munkádat nem segítem?
Ezek után következik be a még mélyebb pont, amire csak jobban rásegít, lejjebb tol a gödörbe, amikor meghallod, hogy szép halkan,  lassan, de a gyerekeknek is elkezd panaszkodni, a haverok után persze, mert ők már nem hallgatják meg, hogy Te milyen vagy. Közben Te mindig gondosan ügyelsz, soha semmi rosszat ne mondjál az Apjukról Nekik. Amikor óvatosan szólsz, hogy tán nem jó az az ötlet, lépés megvalósítása, amit éppen valaki ajánlott Neki (aki egyébként az olyan sok naív emberből él, mint Ő). Persze egy idő után ezeket a "hatalmas" dolgokat már csak utólag mondja el, amikor nem lehet kikerülni, vagy kiderül, hogy ismét mínusz lett az eredménye.
Egy idő után akkora a feszültség, hogy már semmit sem tudsz magadban tartani és elkezdesz üvölteni, esetleg törni - zúzni, a legrosszabb esetben nekimenni a másiknak és nem érdekel, hogy ki lát és hall. Ezek után egy kicsit megnyugszol és pár napra békét teremt a lelkedben.
Ezen a ponton szokott eljönni az, amikor megkeressük valamelyik volt kapcsolatunkat, hogy lelket öntsön belénk, lehetőleg a tudta nélkül. Egy idő után már örülünk minden kedves szónak, mert itthon ilyet már nem kapunk, csak szükségesként kezelnek. Az ilyen kapcsolatfelvételeknek semmilyen szexuális indíttatása nincs, csak szeretnénk magunkat újra önálló embernek és ami a legfontosabb, Nőnek érezni, mert elképzelhető, hogy a sok probléma miatt a szexuális életünk jó.
Viszont, ha ez utóbbi kiderül, akkor elővesznek minket és sokszor sajnos nem a legmegfelelőbb hangnemben, vagy esetleg a tudtunk nélkül beleolvasnak a levelezésünkbe, de a Férfiak nem tudják magukban tartani, így pár nap után úgyis rákérdeznek bizonyos mondatokra.
Megpróbálod elmagyarázni, hogy ez miért is van voltaképpen, de nem érti és Téged von felelősségre. Ekkor már hatalmas feszültség van benned és kirobban a veszekedés, amikor minden sérelmet a fejéhez tudsz vágni, gondolkodás nélkül. Erre minden Férfinak viszont ugyanolyan lesz a reakciója, úgy állítja be az egészet, hogy ő az áldozat, Te nem érted meg őt és ezek után biztosan ő másnapra kialussza ezt az egészet (iszonyatos horkolás közepette), viszont Te még jobban őrlődsz.
Ekkor jön el az utolsó fázis, amikor rájössz, hogy a gödör legalján vagy és már nem kerülhetsz lejjebb! Itt jön a végső elhatározás, döntés, mert egy "Y" elágazáshoz értél, életed során ki tudja hanyadszorra. Folytatod tovább az életedet így, mert nincs más lehetőséged, mert a gyerekek érdeke ezt kívánja, mert az anyagi helyzet ezt kívánja, mert mással is ugyanez lesz egy idő után, mert más kapcsolatok is így működnek? 
VAGY
Elkezded keresni a kiutat, mert nem a másik, a mások érdekeit, érzéseit tartod szem előtt, hanem beismered, Te is egy érző, hús - vér ember vagy és igen is jogod van mindenhez ugyanannyi, mint a másik félnek!
Ekkor jön a béke, viszont az üresség érzése is a lelkünkbe és az egész testünkbe. Megpróbáljuk visszapörgetni, hol és kinek a hibájából romolhatott el ez az egész? A hatalmas lángolásból mikor lett parázs, amit már nem lehetett újra éleszteni? Ezek teljesen természetes gondolatok, kérdések, de mégsem szabad feltenni, mert már történelmietlen! Nem szabad vissza fele nézni, csak előre és keresni a minél hamarabbi megoldást a továbblépésre, a többi pedig jön magától!

2012. június 27., szerda

Döbbenet - a lopott ékszer "alkatrész"

Azt hiszem ezt itt is ki kell írni magamból, mert tegnap akkora döbbenet ért, hogy egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel :( Már korábban írtam egy bejegyzést azokról a gyöngyfűzőkről, akik másolatokat gyártanak túlnyomó rész, majd ezeket értékesítik, de ott már mint saját ékszert. Tegnap viszont az egyik tőlem vásárolt ékszerem "darabjait" találtam meg a vásárlóm facebook oldalán, ahol sajátjaként kínálja eladásra (árral együtt).
A történet ott kezdődik, hogy májusban valakinek nagyon megtetszett az egyik gyöngybogyós fülbevalóm és írt a fb oldalamra. Igencsak naiv módjára hagytam, hogy lealkudja az árat, mert új oldal révén örültem, hogy azonnal van érdeklődés. Személyes átvételt kért és még aznapra meg is beszéltük. Az utolsó pillanatban szólt, hogy van még egy karkötő, ami szintén nagyon tetszik neki, így azt is elvinné. Megegyeztünk. Hiába vagyok tapasztalt eladó, mégsem néztem utána a hölgynek, hogy milyen kedvelései, hozzászólásai vannak. Néhány nappal később a karkötőhöz kért egy nyakláncot is, mondván ő nem tudja megfűzni a gyöngybogyót, bár még sosem próbálta. A stílusunk hasonló, a színek megegyeztek a karkötőével, viszont volt néhány dolog, amit szeretett volna, ahhoz viszont nem akartam a nevemet adni. Végül elkészítettem és feltettem neki. Majdhogynem azt írta, hogy nagyon ronda és igencsak megbántott, majd persze bocsánatot is kért. A következő levélben, amit már meg is kaptam, kért külön gyöngybogyót, hogy a vásárolt fülbevalón ki tudja cserélni, mert ő rózsaszínt szeretne. Elkövettem azt a hibát, hogy az alkatrész vásárlásával együtt azt is elkészítettem, természetesen kifizette. Felhívtam azonban még másnap a figyelmét arra, hogy a bogyókat csak és kizárólag saját részre használhatja (levelezésben meg is van), ő pedig megerősített, hogy saját részre kellett neki. Tegnap tényleg bebizonyosodott, hogy saját részre használhatta (vagy csak nem töltött még fel róla fotókat), de a "lecserélt" bogyóim sajnos ott díszelegnek olyan albumokban, aminek az a címe, hogy saját készítésű................ Nagyon elszomorítónak tartom mindezt!
A fb oldalamon kiírtam, hogy mit tapasztaltam, hátha észreveszi és leveszi őket onnan, vagy legalább kiírja, hogy azok a bizonyos gyöngybogyók kitől származnak, de sajnos nem így történt.
Közben volt, aki elkérte a hivatkozásokat és ők is egyértelműen megerősítettek benne, hogy sajnos a nagyon homályos fotók ellenére látszik. Viszont egyikőjük elárulta, hogy a hölgy olyan utánzatokat készít, amelyek eredetije levédett, amit ezek után már nem tartok kizártnak, hogy ugyanígy jutott hozzá az "alkatrészeihez", mint nálam tette.
Nem linkeltem nyilvánosan az oldalát sehova, de sajnos nem reagált az általam leírt sorokra.

Hozzáteszem, volt már olyan vásárlóm, akinek az oldalán "megjelent" fotó, egy általa készített láncról, de odaírta (a kérésem nélkül), hogy a benne lévő alkatrészek, gyöngyök egy része tőlem származik, illetve az alapötlet is, sőt aki ajándék készítésénél felhasználta a tőlem vásárolt angyalkákat  és kiírta alá az oldalán, hogy tőlem vannak. Nagyon jól esett és ebből is látszik, hogy ki az, aki tisztességes kereteken belül marad.

07.02. Sajnos az illető hölgynek írtam üzenetet és végig gyöngybogyóról beszéltem neki, ő pedig válaszra sem méltatott, de az oldalán megpróbált lejáratni, ahol alkatrésznek titulálta a gyöngybogyót, de nem nevezte meg igencsak félrevezetve a "barátait".
Több alkotót, állítólag igen érdekes hangnemben cserére kért az elmúlt időszakban, viszont az egyikőjüknek feltűnt, hogy több olyan "ékszer" látható az oldalán, ami sajnos levédett ékszer utánzata :(

2012. június 19., kedd

Nyaralunk, de dolgozom is

Ugyan még csak most kezdődött a nyári szünet, de már sikerült kitalálnom, hogyan is lehetek egyszerre a gyerekekkel is és nem elcsúszni időben, persze Apa dolgozik közben, sajnos.
Szerencsére jó idővel indult a szünet, így már az első napon tudtunk medencézni, illetve a gyerekek felállították a sátrat, a két nagy ott alszik
Reggel kelek, amikor Apa dolgozni indul, így mire a gyerekek felébrednek, a postám már össze is van csomagolva, így a gyerekekkel tudok medencézni, de a lényeg, ott is több dolgot tudok összekötni anélkül, hogy szétesnék. Az elsődleges szempont, hogy a gyerekekkel vagyok. Tornáznom kellene, így azt most a medencében oldom meg, viszont a legkisebbet emelgetve a súlyzózás is megvan, ő pedig élvezi a "merítgetést" és persze egyben napozok is :) Amíg nem lehetünk kint a napon, addig ismét tudok dolgozni, közben a gyerekek is itt ugrálnak körülöttem, délután pedig ismét lehet medencézni. Így nekem is van nyaralás, haladok is és a legfontosabb, az egész időt a gyerekekkel tölthetem, ők pedig este mehetnek a sátorba.
Így végül nyaralhatunk is és nem kellett messzire elmenni, sok pénzt kiadni :)

2012. április 14., szombat

A mai idézetem; Tőlem - NEKED

Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned,
ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad,
de érezlek is – ha “én” minden idegszálammal megtapasztalom
milyen “TE” – nek  lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről.
A megismerés a “jártál bennem” – “jártam benned” kölcsönös élménye.
Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit,
érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet –
azt, hogy mersz – e szeretni egyáltalán.
Tudsz – e adni, s elfogadni? – most derül ki valójában.
Mert amit adsz, most azt magadból adod.
A titkaid adod – amit féltesz, amit rejtesz,
azt adod – és azt fogadod el tőlem is.

2012. április 9., hétfő

Répatorta - reformos

Az elmaradhatatlan répatortám :)
elöljáróban csak annyit, hogy ebből sajnos nem lehet kihagyni a tojást :(
 külsőleg olyan, mint egy régi csiki reklám, ronda és finom :) szóval külső alapján senki sem ítéljen 


recept :
20 dkg finomra reszelt sárgarépa
20 dkg darált dió
4 tojás
1 zacskó sütőpor
5 dkg liszt (teljes kiőrlésű)
ízlés szerint cukor
a tojásfehérjéket 2 ek hideg vízzel kemény habbá verjük, közben lassan adagolva belekeverjük a tojások sárgáját és a cukrot, majd a reszelt répát, diót és a sütőporral elkevert lisztet, a sütőt már előre bekapcsoljuk 175 fokra és a kikevert tésztát egy 26 cm átmérőjű kivajazott formába lassan "belecsurgatjuk" és 40 percig sütjük

nekem a tetején most:
 50 dkg sovány túró elkeverve 
1 narancs levével és rostjával, 
1 zacskó vaníliás cukor és 
ízlés szerint cukor van összekeverve

nagyon egészséges és finom :)

Fonott kalács

A mostani fonott kalácsom, amit mi mindig a sonkához eszünk nagyon szép lett :)


Régen, amikor a nagymamám készítette a sok kelt tésztát, akkor annyira munkásnak tűnt, viszont az elmúlt években rájöttem, hogy semmivel sem jár több munkával, mint bármilyen más sütemény, sőt a házilag készült kelt tészták melegen, szinte frissen kivéve a sütőből már ehetőek és nem fekszi meg a gyomrunkat :)

2012. április 2., hétfő

Vega húsvéti sonka

Elöljáróban csak annyit, hogy tudom sokan elítélik a vegetáriánus életmódot, de ez már mostanság nem tud felidegesíteni. A legkisebb gyermek szoptatása után azonnal visszatértem a húsmentes életre. Tehát tejterméket eszem, de a tejet messze kerülöm, tojást csak elvétve. Hozzáteszem, a családban én vagyok az egyetlen aki egyáltalán nem eszik húst. Sőt, már mindenkit megnyugtattam, mert kb 2 hónapja voltam vérvételen és tökéletes volt, még vérszegény sem vagyok :)

Tudom, húsvét csak hétvégén lesz, de aki esetleg szeretne ilyen, vegetáriánus sonkát készíteni, 
annak még nem késő :)
Ugyan, ilyet még sosem készítettem, mert gabonagömböcöt szoktam venni, 
de most az idén végre kipróbálom :) Katáéktól már sok receptet kipróbáltam és mindegyik nagyon 
finom volt és hát az Ő sonkája számomra nagyon csábító
a recept itt olvasható : 

Szóval az én sonkám:
itt már megfőzés után
 a főzős megoldást választottam, bár az alaprecepthez képest biztosan eltértem, mert szokás szerint csak szemre mértem :) A legnagyobb meglepetés az volt számomra, amikor ketté vettem a főzéshez a "masszát", mert sokkal ruganyosabb volt, mint általában a szejtán szokott lenni, 
illetve a közepében hatalmas légbuborék volt

Itt sütés után látható. Sütés közben a lakásban fantasztikus illat volt :)

Itt már behálózva látható (a sonkahálót Anyukámék néhány hónapja a CBA-ban kaptak végre)

Itt már a páclében, amibe sosem teszek ecetet, inkább picit több babérlevelet, 
ebből is ha lehet, akkor frissen, a sajátomat használom
nagyon várom a hétvégét, hogy milyen íze lesz a szombaton frissen készülő fonott kalácsommal, amit minden évben készítek és persze a kihagyhatatlan répatortám :)

kész sonka észrevételek: legközelebb a tofut a legkisebb lyukú reszelőn kell lereszelni és szerintem pácolás közben még egyszer kis ideig újra "megfőzni", így picit gumis az állaga, viszont megmelegítve az íze nagyon jó, sikerült eltalálnom a fűszerezést :)

A család bohóca

A családunk bohóca, a mi kis lassan 7 éves angol cocker spánielünk, Dave. Őt anno egy harmadik gyermekként kaptam, bár sosem viselkedett úgy. Nem rágott szét semmit, szót is fogadott, sőt első éjszakától kezdve szobatiszta volt. Két szenvedélye van, a labda és az emberi kéz. Egyszerűen a simogatásból él :) Ennek következtében a gyerekek is azt tesznek vele, amit csak akarnak, mert addig is hozzá érnek :) Szóval, ő mindig ott van velünk, a lakásban él. Amikor a másik spánielünket hoztuk (akit szegényt azóta már el kellett altatni), akkor a műtétje miatt egy atlétát kellett ráadni és egy hétig viselnie, hogy ne szedje ki a varratait. Akkor is szegény Dave volt a próbababa, rajta tudtam "alakra igazítani" a ruhát. Szegénykén a napszemüveg is elég sokszor rajta van. Most egy sapkát húzott a fejére a legkisebb gyermekünk és még azt sem kellett erőltetni, hogy lefotózhassam, mert szegény ült a kosarában és nagyon nyugodtan tűrte. Egyébként imádjuk az állatokat, senki nem értsen félre a leírtak és a fotók alapján. Ő tényleg olyan, mint egy gyerek és imádjuk :)


2012. március 28., szerda

Gyermekeink levele a nyuszinak

Tegnap délután, a lecke megírását követően hallottam, hogy a gyerekek nagy susmusban vannak. A nyuszinak írtak levelet. Ilyen még soha nem történt! El is felejtkeztem róla, de lefekvés előtt láttam, hogy a bejárató ajtóra kívülről van valami ragasztva. Gondoltam, ez a nyuszinak címzett levél. Ugyan nagyon nehéz volt elolvasni, mert a középső gyermekünk írta, de legalább nyomtatott betűkkel. Amikor elolvastam, a könnyeimmel küszködtem, így újra elolvastam. Nagyon-nagyon minimális volt a kívánság, mindhárom gyermek neve mellett szerepelt valami, ami igazából anyagilag a mostani helyzetben sem megterhelő, viszont az utolsó kívánság volt a legérdekesebb. Mindannyiunknak kérték. "Visszatérni a régi kerékvágásba" . Hát ez a mondat számunkra is döbbenet volt. A gyerekek nem csak magukra gondoltak és valami olyat kértek, amit nem lehet megvenni, sem tárggyal helyettesíteni és nem teheti meg helyettünk senki.
A gyerekek azelőtt sem kaptak meg mindent, bár sosem álltak le sehol hisztizni, mert ők éppen valamit nem kaptak meg abban a pillanatban. Még a bevásárlásnál sem volt soha gond, mert a listát előre megbeszéltük és a kocsiba ők segítettek bepakolni mindazt, ami le volt írva, nem raktak be soha semmi mást. Soha nem kaptak divatjátékot, semmi luxus cikket, sőt még nyaralni sem voltunk soha. A régi életünk alatt, nem kézzel fogható tárgyakra gondolnak. Hiányzik Nekik Apa, hisz korábban napközben is látták, sőt mentünk vele dolgozni. Hiányzik Nekik, hogy nekem sincs időm velük úgy foglalkozni, mint régen, vagy a hétvégén megint megjegyezték, Anya főztje (a reformkonyha és az újításaim), amikor minden meg volt csinálva körülöttük és sokat voltunk együtt. Amikor be tudtunk menni az egyik pláza könyvesboltjába, ahol bármennyi ideig ülhettek a földön és azt a könyvet nézegethették, amit akartak, mert senki nem szólt rájuk (hisz úgy van kialakítva). Most mindenki éli a saját életét és sajnos nagyon keveset vagyunk együtt, türelme sincs egyikünknek sem, csak érzik a folyamatos idegességet, ami rájuk is átragadt sajnos.
Szóval, a régi életünk nem a pénz két kézzel való szórását jelenti, hanem a nyugodt családot, akik mindig együtt vannak és a lehető legtöbbet. Borzasztó érzés, hogy mindezt nem tudjuk még mindig megadni

2012. március 11., vasárnap

Másolatok

Néhány napja jártam a gyöngyfűzős blogokat, mert nagyon szeretem látni, hogy ki miket készít és hát amikor az emberben kavarog több elképzelés, akkor szükség van plusz ingerekre, esetleg színekre. Döbbenet volt, amikkel találkoztam. Sajnos egyre többen nem saját kútfőből, hanem mások által már kitalált mintákat fűznek meg és utána már ugyanazt az ékszert, alkotót látom, hogy értékesíti őket, ott viszont már szinte sajátjaként. Sajnos már a külföldi oldalaknál is tapasztaltam :( Persze, az embernek szüksége van inspirációra, de ha már gyöngyfűzésre, gyöngyékszer készítésre adja a fejét, akkor miért másol, hisz ahhoz nem szükséges akkora tudás. Bár sajnálatos módon az elmúlt hónapokban találkoztam olyan ékszerrel, ahol még a mintát is árulja a készítő, aki egyébként nagyobb név, viszont egészen véletlenül ugyanazt az ékszert megtaláltam egy külföldi, igen eldugott blogon és hát bizony a két blog bejegyzés között volt legalább két év eltérés és nem a mi előnyünkre. Nem akarok megbántani senkit, hisz én is készítettem már más mintáját, de csak három félét és nem csak azokat "gyártom" sorozatban, amit már előttem valaki "megszült". Ez a bejegyzés most csak azért lett, mert egy teljesen egyszerű minta kipattant a fejemből, több hónapja és időközben láttam egy nagyobb, elismertebb gyöngyfűzőnél is láttam, de itt nem egy bonyolult, hosszasan megtervezett ékszerről van szó. Sajnos azt érzem, hogy egyre kevesebb a becsület, bár hozzá teszem, számomra a hazaiak közül csak kettő olyan nagyobb név van (legalább is számomra), akiknek a munkáját rendkívül egyedinek tartom és még sosem láttam Náluk, hogy bárkit másolnának, még a kezdetekben sem

2012. február 7., kedd

Érzelmek viharában

Az elmúlt másfél év sajnos nálunk sem kedvezett az érzéseknek :( Amikor az ember napi szinten arra tud csak gondolni, hogy miből ad holnap a gyereknek enni, akkor az mindenre kihatással van. Nekünk szerencsénk van, mert összetartunk, illetve a férjem nem engedte, hogy a házasságunk erre rámenjen. Pénz nélkül nagyon nehéz bármilyen programot is találni, de szerencsére a zord időjárás most nagyon a kedvünkre tett, illetve nekünk dolgozott.
Végre nagyon hideg van és befagyott a nagy horgásztó, ami tőlünk gyalog kb 3 perc. Anyukám levitte a gyerekeket szombaton korcsolyázni. Mi itthon maradtunk, mert a Férj nem érezte jól magát, én pedig lassan 1 hete egy medállal küzdöttem. Szombaton vacsora után, már sötétben elvittük a gyerekeket sétálni, illetve a középső és a kicsi a szánkón ülve élvezte a hóesést. Lementünk így a tóra és hát ránk tört a vágy a korcsolyázás iránt. Másnap végre jól kialudtuk magunkat és délelőtt lementünk mi a gyerekkel. A kicsi itthon még jó ötletnek tartotta, hogy nem cipőt próbálunk a lábára, de a jégen már nem akarta felvenni a korcsolyát. Szóval, a hó még esett és vittük a hólapátot is. Csatlakozott hozzánk egy másik család, így együtt szabadítottuk ki a hó alól a jeget, majd jöttek mások is. Szerencsére hamar sok gyerek összegyűlt és végre a kicsi is feltalálta magát, így végre mi is ki tudtunk kapcsolni.
A Férjjel jégen ismerkedtünk meg, tehát nekünk nem egyszerű testmozgást jelent. Néztem ahogyan korcsolyázik és újra előjött belőlem minden. Az, ahogy "produkálta" magát, a 12 évvel ezelőtti képet juttatta eszembe. A mozgása még mindig a régi volt, nem fakult meg. Megint azt éreztem, igen nekem ez a pasi kell! Ahogy közben hozzámért, megfogott újra ugyanazokat az érzéseket váltotta ki belőlem, mint akkor. Bár, 12 éve még ott volt a nagy titok, amit csak ketten tudhattunk, hogy mi összetartozunk, de ezt más nem láthatja, így nyilván az akkori apró "összeérések" mást jelentettek, de most is ugyanakkora érzelmi töltete volt. Jó érzés, hogy még ennyi év után is ki tudtuk váltani egymásból és még mindig képesek vagyunk a tüzet újból fellobbantani és ilyenkor a világ szinte megszűnik ugyanúgy körülöttünk.
Múlt héten viccből megkérdeztem, hogy mit kapok valentin napra, de igazából mindketten kötelező "ünnepnek" érezzük, illetve túl jó emlék nem fűződik hozzá. Évekkel ezelőtt szinte minden nap kaptam Tőle valami kis apróságot, az év minden napján. Akkor sajnos ezt nem értékeltem :( Nem kell dátumhoz kötni a kedvességet, a figyelmességet, a "szerelmet", ha az ember mellet olyan társ van, akinek a másik ugyanúgy fontos.
Lassan 12 éves házasok leszünk, három közös gyermek, annyi rossz és jó után úgy érzem még mindig nem fásultunk be, nem lett megszokás az életünk. A tüzet sosem hagytuk kialudni, csak a lángot sokszor nehéz újra fellobbantani, de amíg ez megy, addig nincs baj, de mindketten kellünk az őrzéséhez.
Nincs szükség hatalmas ajándékokra, luxus kiruccanásokra, mert a legtöbb esetben csak egy apró, kezdő lökésre van szükség. A gyerekek ebben nőnek fel, így remélhetőleg ez lesz számukra is a természetes és nem az, hogy a baráttal, vagy barátnővel karöltve szidhatjuk a másik felünket

2012. január 13., péntek

Fonott kalács egészségesen

Azt hiszem, erre a blogra fogom áthozni a recepteket, mert számomra a lélekhez, legalábbis az enyémhez nagyon szorosan kapcsolódik. Imádok sütni és persze az édesség a mindenem, de jobban szeretem a magam által készítetteket

Íme egy egészséges fonott kalács


Igazából nincs pontos receptem hozzá, de amiből most készült:
500 g félbarna tönkölyliszt
25 g élesztő
kb. 0,5 dl tej
4 tk. nádcukor
1 cs. vaníliás cukor
2 tk. vaj
1 tojás (na ezt most kifelejtettem belőle)
kevés tejföl (most natúr joghurt volt csak)

a tejben felfuttatjuk az élesztőt, közben a többi hozzávalót összekeverjük, a tojást általában két részre veszem, hogy a tésztán kívül a tetejére is maradjon. Amikor már a tésztát rendesen átgyúrtuk, akkor 3 lehetőleg egyforma részre szedjük és rudakat sodrunk belőle. A 3 rudat a sütőpapíron összefonjuk és a tetejét megkenjük a maradék tojás felével. Kb 1 órán át letakarva, meleg helyen kelesztjük. A sütőt előmelegítjük 180 fokra és újra megkenjük a tetejét a tojással és kb 25 percig sütjük

Ezt a kalácsot szoktam mazsolásan, illetve húsvétkor picit kevesebb cukorral elkészíteni. Fantasztikus illat van tőle a lakásban :o) Mi ugye öten esszük, így egy alkalommal el is fogy :o)

Érzéseim

Körülöttem már csend van, az egész család régen alszik, így végre eljutottam ide. Mostanság nagyon eltűntem, bár tudom ezt a blogomat annyian nem olvassák, de szerintem mindenkinek kell egy hely, akár egy papír, ahol kiírhatja magából az érzéseit, én ezt itt teszem meg, hátha segítek vele másoknak is. Az eltűnésem oka a munka, szerencsére.
Fejben már annyi bejegyzést írtam, éjszaka, alvás helyett, de valahogy nem jutottam el a gépig. A mostani lelkiállapotomat a hamarosan érkező lánc tükrözi majd. Annyi emberben tartom a lelket, de néha én is összezuhanok, így az idei évre Melerontól megkaptam azt a löketet, amire szükségem volt, a lánc az eredmény.
Szóval. Mostanság azon kapom magam, hogy visszamentem az időben 20 évet. Akkor még virágkötőként dolgoztam, amit nagyon szerettem. Imádtam az emberekkel foglalkozni, mindig kedves voltam, még akkor is, ha ezt nem viszonozták. A "munkába" sosem vittem be a magánéletem problémáit, viszont hazavittem naponta a "terhet" és mindig a szüleimen csattant. Most sajnos ugyanez van a családommal. Nem érdemlik meg! Ma Anyukámmal és a legkisebb gyermekünkkel volt egy ügyintézni valókkal teli délelőtt. Az az igazság, hogy jó volt kimozdulni itthonról és kicsit kikapcsolni. A munka miatt erre az elmúlt hetekben nem volt lehetőségem, megint túlhajtottam magam. Minden esetben azt érzem, ha nem vagyok 110 %-os, nem írok azonnal, akkor megkapom érte a magamét. Ezért is esett rosszul a héten két levél is. Az egyiknél a stílussal és a felszólító móddal volt problémám, a másiknál a felelősségre vonás, pedig egyszerűen csak a másik fél nem olvasta el 2 hét alatt az 5 emailem egyikét sem. Viszont most este kaptam egy köszönő levelet, persze mástól, hogy mennyire kedves és villámgyors vagyok, szóval sikerült visszazökkennem.
Nagyon fáradt vagyok mostanság, alig alszom valamit és ez sajnos a családon csapódik le. Nagyon türelmetlen vagyok velük. Nagyon sok problémánk volt az elmúlt másfél éveben, de igyekeztem nem úgy felfogni és tartani a lelket mindenkiben. Viszont nálam is véges a tűréshatár és ilyenkor elbújok a wc-be, vagy éjjel, amikor már mindenki alszik jól kibőgöm magam. Talán ez is oka annak, hogy inkább mások problémájával foglalkozom, így az enyém, a miénk nem fáj, nem nyomaszt annyira. Nekem szerencsém van, mert egy teljes, szerető család áll mellettem, de sajnos ez nem mindenkinek adatik meg. Sokan vannak szerető, megbízható társ nélkül, vagy esetleg senkiben nem bízhatnak meg annyira, hogy elmondhassák mi nyomja a szívüket. Bár ugye egy teljesen kívülálló mindig másképpen látja. Jó érzés, amikor néhány szóval, vagy esetleg egy történet elmesélésével tudok segíteni. Igen, elég sok történetem van, ami hol pozitív, hol negatív, bár hiszem, ezt az embernek meg kell élnie, hogy tudja később is merre menjen. Nem szabad mindent kikerülni, néha bele kell menni abba is, ami nem biztos, hogy jó. A férjem múlt héten meg is jegyezte a gyerekeknek "....ha Anyának valamit szeretnék elmondani, akkor emailt kell írjak, mert azt elolvassa és válaszol....". Ez tényleg így van, mert másokkal többet foglalkozom. Viszont azt is érzem, hogy mások problémái rajtunk is segítenek. Ahogy Meleron is írta " a mi problémáinkra is rávilágít". Ők ugyanannyit segítenek rajtunk a tudtukon kívül. Azt hiszem, ha ezek a levelezéseim nem lennének, akkor én is az a tipikus anyuka lennék, aki csak a pelenka tartalmáról tud beszélni, ha végre felnőtt szót hall, vagy már nem is tudom hol lennék a sok nehézség miatt. Viszont ami a legjobban engem is kikapcsol, a szó legszorosabb értelmében, az a gyöngyfűzés. Mindenki azt mondja, neki ezekhez az apró gyöngyökhöz nem lenne türelme, de valójában pont azok a kis apróságok segítenek. Amikor ott van az ember kezében a nem egész 2 mm - es gyöngy és elkezdi fűzni, akkor szinte megszűnik minden. Ahogy látom a fejemben a  mintát, ami sokszor az eredeti elképzelésemtől lényegesen eltér már félúton, mert abban az adott pillanatban más a lelki állapotom, akkor szabadulok fel igazán. Mindenkinek szüksége lenne valami hobbira, bár tudom ez több esetbe kivitelezhetetlen a sok munka, vagy az anyagiak miatt. Azt hiszem, tényleg sikerült megtalálni önmagam. Tudok segíteni másoknak, de magamat is meg tudom mutatni, ha nem is szavakkal teszem.
Most, ahogy ezeket a mondatokat leírtam jutott eszembe, hogy korábban mindig volt valaki, akihez hasonlítani akartam. Ugye fiatal fejjel még "én is azt szeretném megtanulni" , vagy "olyan alakot szeretnék, mint az XY-é". Persze ilyenkor jön a teljes kudarc. Sokszor bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk átlépni a saját korlátainkat. Viszont, ha fejben eljutunk odáig, hogy beismerjük "mi megpróbáltuk, de nincs hozzá képességünk", akkor eljutunk lassan önmagunkhoz. Ekkor lesz igazán önbecsülésünk, ekkor tudunk már tiszta fejjel gondolkodni és esetleg meglátni olyan apró dolgokat is, ami mellett korábban elmentünk.
Sokszor nézegetem a gyöngyfűzős blogokat, de valójában csak a behatásokra van szükségem, a formákra, a színekre, de ha nem érzem a késztetést, akkor nem állok már neki fűzni csak azért, mert másnál láttam, vagy ilyet láttam. Nem tudok menni a "trendi" után, csak a saját érzéseimet és elképzeléseimet tudom követni.
Nem kell beállni a sorba azért, hogy elfogadjanak, észre vegyenek, mert ha önmagadat adod, akkor RÁD találnak!
Lehet, nem vagyok annyira mégsem jó kereskedő, de most jutott eszembe egy pár hónappal ezelőtti üzenet. A kedves vevő, mert akkor már vásárolt tőlem korábban, írt egy üzenetet, miszerint a képeim egyenesen szarok (az ő szavai, nyilvánosan) és csak elriasztom a vevőket. Persze jól felidegesített és ki is zártam, hogy többet ne tudjon nekem még üzenetet sem írni. Aztán, amikor végre lehiggadtam rájöttem, ha nem tetszenek a képeim, akkor ne vásároljon tőlem semmit, mert nem egyszerűen a terméket, egy tárgyat vesz meg , hanem belőlem is egy darabot. Nem lehet mindenkinek megfelelni és nem is szabad, mert az nem lenne egy egészséges világ, ha egyforma emberekből állna