2014. február 9., vasárnap

A Valóság

Elöljáróban csak annyit, hogy soha nem foglalkoztam a politikával, sőt! 6 éve nem nézek híradót, nem hallgatok, olvasok híreket, még pletyka rovatokat sem. Amit most leírok az a magán ember és nem vádaskodás, csak a mai nagy valóság és nem panaszkodás.
Azt mondták hallgassak, de nem tudok!

Egy régebbi bejegyzésemben már leírtam hogyan is jutottunk el odáig, hogy elkezdtem alkatrészeket árulni, illetve hogyan változott meg az életünk. Akkor tudtuk, hogy az csak egy szakasz és lesz folytatása. Most következett be. Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, a kályhától kell kezdenem és szerintem egy kisregény lesz, de hozzáteszem, nem MI vagyunk az egyetlenek itt, akikkel ez megtörtént, megtörténik és meg is fog történni. Van aki azóta már nincs köztünk, mert nem bírta a nyomást, van, akit magatehetetlenné tett és van aki harcol.
Az építőipar mindig is egy olyan dolog volt, amelyen minden kormány "lovagolt". Mindig is ők voltak az előtérben, kiemeltként kezelték. Azonban vannak tisztességes emberek, vállalkozók, akik soha nem tettek rosszat, nem bújtak ki a felelősség alól és teljesen legálisan működtek. Na, az ő vesztüket ez a tisztesség okozta. Róluk lehetett lehúzni a sok bőrt, persze akinek ebből elege lett, az már régen elhagyta az Országot. Ja, hogy ezt mi is megtehettük volna? Na igen, de vagyunk olyan hülyék, hogy ide születtünk és itt van a helyünk. Máshol talán könnyebb lenne? Lehet, de otthonunk csak itt van, lakni bárhol lehet. Szóval, van egy tisztességes ember, aki sajnos kissé naiv és ezt többen is kihasználják minden oldalról (vevő, alkalmazott, ügyvéd, stb..............), aki van annyira korrekt, hogy soha nem lóg meg a felelősség alól, pedig többen is tanácsolják ne így legyen, mert mások sem így csinálják. Ezt a naiv, tisztességes Embert szeretem pedig sokszor én sem értettem egyet a döntéseivel. Persze ők a legsebezhetőbbek és könnyen belekerülnek olyan emberek, vagy cégek karjába, akik nagyon jó feltételekkel próbálnak segíteni a hozzá hasonló vállalkozókon, persze így tisztára mosva nagyobb cég pénzét és adott esetben még ők próbálnak nagyobb pénzt adni, mint ami valójában kéne. Szó sincs uzsoráról, így azért elég tisztességes, minden legális. Amikor eltelik több év és bár folyamatosan változnak az emberek, a helyek, a feltételek, akkor egyszer csak jön egy önkormányzat és mindent keresztbe húz, ami azt jelenti, hogy a nagy bank, aki ott áll mögötted, már hirtelen veled szembe kerül. Ez természetes és nincs is vele gond, de ahhoz, hogy tőled távol kerüljön és ne kelljen lehúzni magadat, vagy a potenciális vevőidet keresni kell egy új megoldást és rendezni mindent. Ekkor már nagy bank nem áll szóba veled, vagy olyan feltételekkel, amely nem elfogadható, aláírható. Így kerül a képbe egy kisebb pénzintézet, ahol viszont a nagyokkal szemben nagyon is kedvesek, közvetlenek és segítőkészek, így mehet minden tovább. A mai világban sajnos mindenki tudja, hogy mi hogy működik és mindennek ára van. Persze amikor erre konkrétan rákérdezel, akkor természetesen semmivel sem tartozol, mert ez a munkája, ezért kapja a fizetését. Közben kialakul egy személyes kapcsolat és bizony tudtok egymás magánéletéről, a gondokról is. Persze közben már megvan mindennek az ára és ehhez kell igazítani mindent. Az azonban elég furcsa, hogy bármelyik pénzintézettel szerződést kötsz, akkor aláírsz mindent, aláír a főnök, vagy ez utóbbi már előre alá is írta a szerződést, majd szépen kiviszik a szobából a több példányból álló paksamétát és két tanúval aláíratják, magyarul ott vagy a szobában Te, mint adós innentől kezdve, de a másik oldalról nincsenek jelen.
Közben sajnos egy formai hiba miatt megsemmisül egy telek adás - vétele, mert az eladó azt gondolja át a karod őt verni, pedig nem is Te írtad el és visszalép. Valamerre persze menni kell, ezért a roppant kedves ügyintéző segít és azonnali megoldást kínál, amely "segítség másnak", de ezzel a lendülettel már több telekről is van szó, mint amit eredetileg szerettél volna, de mindenáron ezt a lehetőséget favorizálja.
Az ember életében vannak nem várt kiadások, amelyek lehetnek nagyobbak, mint megengedhetne magának és vannak csúnya szakítások, amelyek mind pénzbe kerülnek. Ugye ennek is megvan az ára, ami nem az ő nevénél jelenik meg, mint tartozás, hanem a tiédnél. A véletlen folytán közben megismerkedsz valakivel, aki mesél a pénzintézet apró kis titkairól, amelyek azonban a "véletlen" folytán jegelve vannak, vagy eltusolva. 
Ezek után aláírsz olyan banki szerződést, szintén nincs jelen a két tanú, ahol már mint magánember is jelen vagy. Nyilván senki nem kényszerít, de tudod, hogy el fog menni az ingatlan, mert van rá jelentkező. Sajnos azonban a korábbiaknál is felmerült, hogyan is kötelezheti a pénzintézet arra őket, a vevőket, hogy csak tőlük veheti fel a vásárlásra a hitelt :( ?
Van vevő jelölt, de sajnos a pénzintézet ilyen olyan szóbeli (!) kifogással elutasítja, vagy akit pont ő küld hozzád és neki nagyon is tetszik az ingatlan, annak azt mondja, na nem tőled, hanem egy másik vállalkozótól vásárolhat csak, különben mégsem tud hitelt adni. Közben a másik "befektető" türelmetlen és joggal követeli a pénzét, ami nem baj, ha nem megy vissza minden, mert azt le tudja vonni, mint veszteség.
Na, ekkor tájt jöttünk el a házunkból, de addigra már árultam a gyerekek kinőtt ruháit, játékait, mert abból tudtunk enni.Leköltöztünk a szüleimhez és bizony ekkor már az összes aranyat, a lehető legtöbb bútort, műszaki cikket, sőt még a ruháim egy részét is eladtam, hogy ennek a háznak a törlesztőét ki tudjuk fizetni. 1 évig tartottam a lelket mindenkiben, közben munka lehetőséget kerestünk, engem egyetlen helyre hívtak be, ahol közölték a feltételeket, ja és még azt is, hogy nincs bejelentés (egy országos kereskedelmi hálózat). Ennek 3 éve. Szép lassan elkezdtem magamat összeszedni, a férjem kapott végre munkát és nagyon piciben, de megpróbálkoztam az alkatrész eladással és csináltam egy Kft - t, amely a mai napig tiszta, nullás és minden tisztességesen folyik benne.
Közben tudtuk, hogy a befektető és a pénzintézet megpróbált egymással megállapodni és hozzáteszem, még az egyszerű, hétköznapi ember számára is elfogadható, érthető megállapodást kötni, de sajnos a kedves ügyintéző valamiért nem fogott semmit, csak ült és hallgatott. Hosszú húzza - vonna után nem jutottak egyességre, pedig akkor mindenki majdnem a pénzénél lett volna és mi még akkor is tartozunk, de nem mindegy, hogy mennyivel, illetve a cég is megmarad. Ezek után persze a befektető beadta a felszámolási kérelmét, jogosan.
Annyit még hozzátennék, hogy a házunkból úgy költöztünk ki, hogy nem szereltük le a kapcsolókat, radiátorokat, cirkót, redőnyöket, amiket állítólag egy normális ember sem hagyna ott. Azt hiszem itt sem követtünk el semmi rosszat. A félkész ingatlanok végig be voltak riasztva, amíg tudtuk őket fizetni és nem sokkal később a pénzintézet el nem vitte tőlünk a kulcsokat. Azóta ezek az ingatlanok nincsenek védve, nincs állagmegóvás, sőt! Az egyik ajtó a mai napig nyitva van. Ezek azt hiszem mind az értékük jelentős csökkenéséhez vezetnek és nagy fokú nemtörődömségre vallnak.
A héten érkezett meg az első levél, mint magánember, miszerint 15 nap van a fellebbezésre és 1 hónap a fizetésre. Ez a levél már egy végrehajtótól jött, minden előzetes levelezés nélkül. Másnap megjelent a ház előtt egy férfi és egy nő és elkezdték a házat fényképezni, majd amikor kiszúrták, hogy a nagylány látja őket, akkor megpróbálták kihívni. Közben már azt is megtudtam, hogy a cégemre is rá akarják tenni a kezüket, de vajon miért? Nem veszek fel fizetést, sőt! Eddig egy forintot sem vetem fel!
Hozzáteszem, 14,5 éve vagyunk együtt és nyaralni soha nem voltunk, illetve egyszer (6 éve) elmentünk egy hosszú hétvégére, még anno nászutunk sem volt, nem járunk külföldre, nincsenek luxus dolgaink, örülünk ha ki tudjuk fizetni a ház és az autónak a törlesztését és mellette a rezsi számlákat. Hiába vagyunk nagycsaládosak, a gyerekek étkeztetésére nem kapjuk meg csak az 50 % - os kedvezményt, mert az önkormányzat ha ezt kérnénk kijönne környezettanulmányra és nem ítélnék meg (ezt egy dolgozó súgta).
Nem panaszkodás és igazából senki nem is látja rajtunk, de meghúzva magunkat élünk, túlélni próbálunk, mint annyi sok más ember ebben az országban. Olyat akarnak elvenni, aminek semmi köze a régi dolgainkhoz és bevallom, a cég, a vevők, a "munka" nélkül halott ember vagyok és messze nem az anyagiak miatt, ez az életem! Azaz TI!

Továbbra is azt mondom, ez nem politika, hisz engem soha nem érdekelt, ki van az élen, ha van munka és az embert hagyják tisztességesen élni, de sajnos ezt nem lehet. Bárkit kitesznek az utcára, munka lehetőség nincs, ezért szinte már az alap feltételeket sem tudják az emberek megadni maguknak, vagy a számláikat fizetni. Hova tartunk még? Ezért csatlakoztunk anno az UNIO - hoz, hogy ők is tétlenül nézzék mindazt, amivel nem értenek egyet?

Nyilván nem sajnálatra vágyom, vagy anyagi segítségre, csak valami megoldást szeretnék találni, hogy ne kelljen lehúzni mindent a wc - n és a család is nyugodtan élhessen. Nem azt mondom, hogy az ember nem hajlandó fizetni, megállapodni, mert ami jogos azzal nincs is gond.