2016. május 29., vasárnap

Valami új születik

Azt hiszem nagyon sok miértre illik választ adnom, de elsődlegesen a miért is hallgatok ilyen sokat? :)
Lassan 2 éve, hogy úgy döntöttem, befejezem az alkatrészezést és csak ékszereket fogok készíteni. Akkortájt történt még valami, aminek semmi köze az addigi tevékenykedéseimhez. 
Nagyon szeretem a kutyákat, illetve kettő olyan fajta van, akiket különösen. Az egyik a puli (szomszédokra való tekintettel inkább csak csodálójuk maradok), a másik az angol cocker spániel. Velük bővült a családunk anno és azóta is. Belecsöppentünk valami teljesen más világba, ami olykor hihetetlen, olykor mesés, olykor pedig hatalmas csalódás. Itt szintén folyamatos hullámvasúton ülünk és néha nem tudjuk, hogy az a hétvége hogyan is végződik. Megismerkedtünk sok nagyon kedves emberrel, akikkel amúgy a sors soha nem hozott volna össze, mert annyira más a világunk.
A hétvégéink már nem csak családi programok, hanem kiállítások is egyben, folyamatos stresszel. Igen, úgy döntöttünk, hogy tenyészteni fogunk! Hivatalosan, nem szaporítóként, ahogy ezt többen gondolják.
Igen, a mi kutyáink első pillanattól olyan odafigyelést, gondoskodást kapnak, amelyet sokan el sem tudnak képzelni. Minőségi tápokon nevelkednek, a környezetükre odafigyelünk (van olyan betegség, amely ezzel már elkerülhető), folyamatosan velünk vannak, a család részei és igen, a lakásban vannak velünk (természetesen van hatalmas kennel is a mozgásra), folyamatosan kozmetikázva vannak + itthon is fürdenek, fésülködnek, kiállításokra járnak, ahol eredményeket produkálnak, genetikai szűréseik vannak, stb....
Többen kérdezték már, hogy ez megéri -e? Miért nem hozunk le almokat és adjuk el úgy a kutyákat, miért kell törzskönyv, stb................?
Nem SZAPORÍTUNK! Nem hozunk le almokat, csak a pénzért! A kutya egy élet, egy nagy - nagy felelősség! Betartunk minden szabályzatot, amelyet a nemzetközi "szövetség" előír!
A fentiekről itt tovább nem kívánnék magyarázkodni, jöjjön a lényeg :)

Kedd éjszaka megszületett az első alom, így most majd egy hónapig gyesen leszek a kicsikkel és persze az anyukával :) Mondjuk most vasárnap van és kb úgy érzem magam, mintha én szültem volna. Nem mozdulok el itthonról, folyamatosan segítek az etetésben és igen, még éjszaka is és úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger és teljesen szét vagyok esve :D Olyan ismerős az érzés :D Az anyukára ugyanúgy odafigyelek, ahogy a kicsikre. Ismét valami ismeretlennel találkoztam és bevallom, a szülésnél jó, hogy jött segítség, vagyis annál sokkal több volt, ugyanis fel sem fogtam igazából mi történik, csak ültem és néztem végig.
A gyermekeinknek nagy - nagy hálával tartozom, mert pl pénteken Ők tartottak életben, Ők segítettek <3 Ott vannak Ők is és nem láb alatt, nem csak jönnek és nézegetnek, hanem kiveszik a részüket mindenben és tényleg hatalmas segítséget jelentenek :)

Most is az ékszerek kerülnek háttérbe, vagyis megrendelésre nem tudok készíteni az elkövetkező 1 hónapban semmit, csak a készleten lévőket tudjátok addig megvásárolni. Utána ígérem újult erővel készülnek ismét :)

Majd a piciket is megmutatom, de most még sehol sem láthatóak