2014. december 31., szerda

2014 év összegzése

Ismét eltelt egy év, ami szinte egyre gyorsabban megy évről évre.
Ez az év nagyon vegyesre sikerült. Voltak nagyon negatív és nagyon pozitív tapasztalatok, érzések, tettek.
Az év eleje ugyanott folytatódott, ahol az előző véget ért. Hatalmas hajtással indult a január és február is, aminek az lett a következménye, hogy kissé kiborultam fizikailag és szellemileg is. Ekkor már elgondolkodtam, hogy hogyan is tovább, mert már a család rovására megy a "munka". Akkor azt éreztem, vagyis ép ésszel átgondolva tudtam, hogy bármennyire imádom az ékszerkészítést, akkor sem szabad abba az irányba elmenni, mert nem tartozom az olcsó kategóriába és ha az embereknek nincs pénzük kész ékszerre, akkor is megveszik az alkatrészt, a gyöngyöket, így csak ebben érdemes tovább gondolkodni. Szóval, megfordult a fejembe, hogy fel kell vennem valakit, mert egyedül már nagyon nem megy.
Februárban a magánéletünkben történt egy kellemetlen dolog, vagyis még az előző életünk miatt megjelentek a végrehajtók, ami igencsak kihatással volt mindenre. Közben jött az új törvény is, ami engem is érintett, vagyis a cégemet, bár nekem ugye lett volna 2 évem, hogy megfeleljek (megoldjam) az előírásoknak. 
Jött a választás, amely számomra hatalmas csalódottság, elkeserítő érzés volt. Azt hiszem itt kattant nálam ismét valami és teljesen befordultam.Kellett valami, ami a valóságtól teljesen távol tart, amibe menekülhetek, így ekkor jött az állatmentés. Teljesen belemenekültem és szinte kifordultam önmagamból. Több órát töltöttem naponta azzal, hogy a gép előtt ültem, osztogattam, hétvégén pedig rángattam a családot emiatt. Igazából csak egész apró jelzéseket kaptam több irányból, a családomtól is, de igazából Mindenki csak kivárt, szerintem.
Itt megint jött egy törés, mert több igencsak negatív tapasztalat ért, mert legtöbb esetben a valóság teljesen más volt, mint a gép előtt ülve. Kezdett tisztulni a helyzet, a fejem, hisz mindent és mindenkit elhanyagoltam, a családot, a "munkát" is. Ez utóbbi már nem nyújtotta az, amit korábban. Közel egy hónapig csak magamban őrlődtem, nem tudtam eldönteni mit is tegyek, hogyan és merre menjek tovább, csak azt tudtam, valami mást szeretnék, hisz a kezeim is egyre ügyetlenebbek. Apa volt az első, akivel végül megosztottam és Ő akkor nagyon bölcsen csak hallgatott, majd utána lépett. Egyre többet beszéltünk a "munkáról", aminek a mennyiségét már Ő sem tartotta normálisnak, mert hiába vettem vissza a tempóból, mégis túlnőtt rajtam. Tudta, hogy az állatmentés ismét egy menekülés volt számomra, így úgy döntött, szakítanom kell vele és nem hagyja tovább. Ekkor lépett be az életünkbe, a 14. házassági évfordulónk napján az új családtag és egy új világba csöppentünk általa. Kezdtem teljesen lenyugodni. Augusztusban ennek örömére Apa meglepett egy családi 3 napos nyaralással, ami még soha nem volt a 15 év alatt, hisz még nászúton sem voltunk anno. Úgy indultam neki, hogy majd ott át tudom gondolni a hogyan tovább -ot, de szerencsére nem sikerült, csak 100 % -ban kikapcsolni. Utána Apával elmentünk kettesben 48 órára, ahol ismételten nem jött össze a gondolkodás. 
Vissza kellett volna zökkennem a hétköznapokba, de már nem tudtam. Ekkor jött, született meg a végső döntés, hogy vége, nem alkatrészezek tovább. Megbeszéltük, hogy kiárusítom a készletemet, vagy egyben eladok mindent, ez utóbbi gondolatom később már nevetségesnek bizonyult, mert senki nem hitte el mekkora, mennyi áruval is rendelkezem. Itthon megbeszéltük, hogy a szokásos év végi utolsó postázási napig csinálom és utána már csak ékszerek maradnak, vagyis a készítés. Szeptember első hetében el is kezdtem a kiárusítást, de egy hét után azt mondtam, ezt a tempót nem bírom, mert bizony teljesen kikészültem, szerencsére, így közelebb hoztam két hónappal a zárást, vagyis október közepére.
Ekkor ismét bővült a családunk és kezdtem megnyugodni, próbáltam összerakni a leendő új életemet, de Apa nem sok lehetőséget adott, mert belefogtunk a lakásfelújításba. Közben jöttek az ékszeres rendelések, amelyeket már nem minden esetben vállaltam el ilyen, vagy olyan okok miatt. Sajnos itt ért az első negatív csalódás is, mert így még nem vertek át és sajnos nem csak engem. 
Szinte az utolsó pillanatban lettünk készen, vagyis Máté szülinapjára sikerült elérnem azt az állapotot, hogy le tudtunk ülni, illetve már a kanapét is megtaláltam a kupac alatt. Apának egyetlen kérése volt, szinte egész évben, hogy a karácsonyra ne görcsöljek rá, ne álljak egész napokat a konyhába, ne süssek, főzzek annyit. Valahogy nem okozott gondot a betartása. Anyukámnak pedig ezúton is nagyon - nagyon köszönöm, hogy a 24 - i teljes ebédet elkészítette helyettem, ismét!
Ma karácsony másnapja van. Tegnap a Jézuskám ismét olyan ajándékkal lepett meg, amit lassan 2 éve szerettem volna, egy kapszulás kávéfőzőt kaptam, hogy a szívem miatt tudjak napközben is gyengébb kávét inni. Tegnap napközben pedig ismét hirtelen, a semmiből jött az úja sujtás ékszer ötlet, ami hónapok óta nem volt és azt gondolom ez nagyon jó jel.

Ezúton is köszönöm Mindenkinek, hogy az idén is kitartott mellettem és a családomnak, hogy elviselnek és segítenek és nem bántanak a sok hülyeségem miatt, hanem mellém állnak mindenben!

Ma szilveszter este van és ahogy eddig minden évben itthon, csak a Családdal! <3 Nagyon hálás vagyok Nekik mindenért! Ráadásul az új éven is jól fog indulni, mert Apa 2 napja beleegyezett, hogy lehet egy igazi alkotós sarkom, ahol minden kéznél van, így belevethetem magam egy kisebb átrendezésbe, illetve a régi bútorok felkutatásába :) 

Mindenkinek kívánok egy sokkal Boldogabb Új évet!

2014. december 22., hétfő

Karácsony közeledte

Az elmúlt 4 évben (az ideivel együtt) sajnos a karácsony közeledtét csak onnan érzem, tudom, hogy december 18 - án tortasütés van. A mi pici fiúnk, az én kis Szerelmem, a középső gyermek születésnapja. Bizony, nagyon gyorsan repülnek az évek és már 11 éves lett
 11 éve annyira boldog voltam és soha életemben nem vártam ennyire egy pasit sem, mint Őt :)
 Szinte hihetetlen, hogy már ekkora :)
Az idén nagyon aranyos volt, mert amikor megkérdeztem Tőle, hogy ki süsse az idei tortáját, akkor rögtön rávágtam, "Anya, almatortát kérek", na ez akkor én vagyok :)
Falusi almatorta:
250 g liszt ( fele teljes kiőrlésű tönkölybúza, fele sima tönkölybúza)
nádcukor (elvileg 3 evőkanál)
2 db tojás
1 csomag sütőpor
citrom leve és reszelt héja
4 db alma
24 cm átmérőjű forma

Hétfő: a lakás romokban még mindig a festés után, mert persze az elmúlt 15 évben bármit csinálunk, az tuti karácsony előttre van időzítve :( Este az óvodában karácsonyi ünnepség, ahova kétséges volt Apa megérkezése a sztrájk miatt, de szerencsére hamar ott volt :)
Kedd: már kezdenek eltűnni a kupacok és a kanapét is sikerült megtalálni, bár leülni még mindig nem lehet rá
Szerda: Sára, a legkisebb már nem ment óvodába, mert sokan betegek és ugye nem szerencsés az ünnepek alatt a beteg gyermek itthon. Délelőtt egy egyszerű étel, mint a sárga borsó főzelék elkészítése, de közben a kenyérsütő, amelyben természetesen benne van a kenyér összes összetevője, megadja magát, majd rohanás a régi kenyérsütőért, ami szintén nem működik :( Így a félig már magától megkelt kenyér összedagasztása, kelesztése, de! A sütő és a főzőlap egy biztosítékon van, így a könnyűnek ígérkező napból már semmi nem maradt, csak a reggeli emlék :( Este rohanás állatorvoshoz, mert az idős spaninknak, az Öregúrnak ismét hatalmas dudor a farkán, ahol hónapokkal korábban a bőrférget találtuk :( Szegénnyel több gond van, mint a három gyermekkel együttvéve :(
Csütörtök: Máténak torta sütés és végre a lakásban kezd minden a helyére kerülni
Péntek: a két nagy iskolai programja, korcsolyázni mentek, ami azt jelenti, hogy végig izgulóm a napot, hogy egyben érjenek haza és semmiféle idegen kiegészítőjük ne legyen, mint pl a gipsz. Figyelemelterelés következett, gyümölcskenyér sütése, ami szintén érdekes feladatnak bizonyult, mert sülés közben nem árt, ha látjuk mit csinál a sütő, de sajnos az izzó kiégett már hetekkel ezelőtt, a cseréje pedig nem egyszerű, így marad Máté fejlámpája (a futáshoz kapta 1 éve), amivel szintén nem egyszerű belátni a sütőbe, de még mindig jobb, mint a teljes sötétség és tudatlanság. Akvárium kipucolása, egyedül. Na ez nem egyszerű feladat. Este levezetésnek azért elmentem Apával a terembe, mert már 2 hete nem voltam.
Szombat: gondoltam főzök egy egyszerű csontlevest, így a kutyák is jól járnak, no de a nagy lábasom kicsinek bizonyult, így jött Anyu fazeka, az pedig az én főzőlapomhoz túl nagy lett, így a fazék levesnek való ment le Anyu konyhájába és ott főtt tovább. Akkor gondoltam megsütöm a diós - áfonyás bejglit. Ok, de nincs joghurt. Apát kiugrasztottam és szerencsére a tehenes tejfölből az utolsó 2 db - ot magáénak tudhatta (karácsony előtt ez nagy szó). Szóval a bejgli is kipipálva, bár kissé megsült, mert közben nekiláttam az adventi koszorú elkészítéséhez, ami nem olyan lett, mint terveztem, de végül nagyon tetszett :) Fotó ismét nem adja vissza az eredeti "szépségét", de tollas és gyöngybogyós :)
Este levezetésnek kis plázázás. Valami furcsa kényszer hajt és ilyenkor karácsony előtt imádok bemenni a tömegbe és nézni, ahogy az emberek kapkodva rohangálnak az ajándékok után :)
Vasárnap : végre elkezdtem reggel a bonbonok készítését, ami így első kőrben nem volt az igazi, mert Apát hetekkel ezelőtt megkértem, hogy hozzon 2 - 2 kg Belga csokicseppet, ami azt jelenti, hogy tej és keserű, ebből a héten megérkezett 2 kg tejcsoki :( Miután nem vettünk szaloncukrot (elegem van a műből), így gondoltam ez is jó lesz, de! Sajnos a marcipán massza kimaradt, így csak egy kicsike csomag volt itthon, így csak 1 adag (5 szilikon formányi) bonbon készült (marcipános mézeskalács ízben) röpke 2,5 óra alatt

Étcsoki  majd ezen a héten jön és akkor lesz dzsemmel töltött és csilis is (így nekem is jut :D )
Ismét elmentünk még vásárolni, mert váratlan események, vagyis látogatások lesznek, amelyre azért illik vinni valamit. A héten már kipucoltam az akváriumot és szerettem volna még bele halakat, így irány a bolt is. Apa meglepett egy normális világítással, mert akkor letudta visszamenőleg és előre is  5 évre az akváriumos témát :) Így délután, amíg Apa villanyt szerelt, addig ismét akváriumot pucoltam, rendeztem és az új világítás is felkerült, amelyen nem csak a halak színére derült fény, de a számukra is és biza kevésnek bizonyult. Egyébként pedig láttunk egy nagyon aranyos Volkswagent, ami jól mutatna benne, így még zárás előtt vissza a boltba és este gyorsan újra átrendeztem az akváriumot, utána még vagy 2 órán át álltam és csodáltam a benépesített akváriumot. A gyerekek meg is kérdezték, hogy tegyenek - e nekem széket elé, mert így fájni fog a derekam és a lábaim :) 

Szóval karácsony előtt néhány nappal kicsit a begolyózás határán vagyok, amit próbálok leplezni és néha be is jön :D Ja, viszont az ünnepi készülődésre most először nem görcsöltem rá és így sokkal lazább, bár Apa a héten azt is megjegyezte, hogy a pakolás terén azért 10 éve még gyorsabb voltam :D :D :D


2014. október 11., szombat

Vallomás

Egy vallomással tartozom Nektek, akik a 3,5 év alatt figyelemmel kísértek, mellettem voltak és többen a mezei vevő - eladó kapcsolatnál többé lettetek.
Kezdem ismét a kályhától , bár bevallom van már egy megkezdett bejegyzésem hetekkel korábbról, így majd ha azt is megosztom, akkor elképzelhető lesznek ütközések, vagyis azonosságok.
Nyár eleje óta foglalkoztat a gondolat, hogy az alkatrészezést abba kellene hagynom. Közel 1 hónap után ezt a Férjemmel is megosztottam, akinek nagyon tetszett az ötlet. A hogyan kérdéses volt, mert ugye ekkora árukészlet mellett nem egyszerű. Hirten jött "ajándék" volt a három napos családi nyaralás, majd utána egy kettesben, gyerekmentesen eltöltött 48 órás pihenés, ami lassan 15 év alatt még nem volt. Azt hittem, hogy majd lesz időm gondolkodni a jövőn, de ez nem sikerült. Teljesen más irányba mentem el, a kert felé, amit nyaralás után szinte azonnal el is kezdtünk (még mindig nincs készen) és így a szabadságot kissé kitoltam, úgyis jött az ünnep, az össze - vissza hétköznapok. Utána egyszerűen képtelen voltam visszazökkenni a hétköznapokba. Valami megváltozott, eltűnt. Ami korábban kitöltötte a napjaimat, a hétvégéimet és ünnepnapjaimat, az hirtelen szinte ellenséggé változott. Szerencsére volt ékszeres rendelésem és kezdtem egyre biztosabb lenni abban, hogy inkább ezt az irányt szeretném erősíteni, vagyis felhozni, szeretnék itt tovább fejlődni. Kitaláltam nagyon jól mindent, az egész árukészletemet egyben eladni, de a sok privát levél kissé eltántorított és bevallom néhány meg is döbbentett :( A nagyságára, vagyis az összegszerűségére senki sem számított :( Végül egy szép pénteki napin elkezdem a Kiárusítást. Mindent gondosan leszámolgattam, kiírogattam, töltögettem. Úgy gondoltam a karácsony előtti utolsó postázási nap lesz az utolsó és akkor végleg bezárok. Igyekeztem feltenni a lehető legrövidebb idő alatt mindent, aminek meg is lett a következménye, mert az első héten szinte alvás nélkül megállás nélkül dolgoztam. Számoltam, töltöttem, raktam össze az eladásokat és a napi postát, ami itt már néha akadályokba is ütközött. Ekkor jöttem rá, hogy ez így nem fog menni és a "lejáratott" előrébb kell hozni. Ekkor jött az október 14 - i dátum és egy utolsó postázás még másnap. A teszvesz / vaterán is ekkor még ott voltam, de néhány kifejezetten idióta és primitív (bocsánat a kifejezésért, de más szavak már nincsenek) vásárolni "akaró!" kérdés után úgy döntöttem, na ott azzal a lendülettel már be is fejezem és azonnal töröltem is egyben mindent. Teltek a napok és éreztem, hogy jó döntés volt az előre hozott dátum. Bevallom elkezdtem visszafele számolni a napokat. Hihetetlen, mert amikor az ember 3,5 évig csinál valamit, amit imád és egy percig sem munkának éli meg, akkor ez igencsak megdöbbentő érzés. A folyamatos, állandó vásárlóim tudják milyen vagyok, igyekeztem mindig precíz és pontos lenni, tudták milyen minőséget kapnak tőlem. Nagyon sok jó emlék és fantasztikus barátságok kötődnek ehhez az időszakhoz és hálás vagyok Nektek mindezért! Majd az utolsó héten (vagyis ezen a héten, az utolsó pillanatban) négy embertől is ért kellemetlen dolog, amit bevallok a 3,5 év alatt CSAK! kétszer fordult elő. Az utolsó csepp a pohárban tegnap, vagyis pénteken 15 h - kor esett le. Persze tudtam, hogy ez lesz, de reménykedtem az emberi jóságban, de nem :( Ekkor azt mondtam, most csinálok segget a számból, de itt és most lesz a vége. Elég! Azonnal kiírtam, hogy akkor este 20 h -ig még lehet vásárolni, persze azért a valóságban ráhagytam egy kis időt, amit azért még páran kihasználtak. Miután a héten egyrészt lesérültem és a falat kapartam volna a fájdalomtól, másrészt sikerült benyelnem egy vírust, így az alvás igencsak hiányzott, hamar elaludtam és csak ma reggel zártam be a webáruházat. Tegnap már a döntésem után elkezdtem kicsit pakolgatni, ma reggel pedig kiszedtem az utolsó rendeléseket is és gőzerővel nekiláttam a teljes, megmaradt árukészlet összerendezésének, ami másképpen néz ki, mint az eladás alatt lévők voltak :) Ja és így fel is tudtam készíteni őket a tanfolyamokra :D Ma 17 h környékén fejeztem be és hihetetlen érzés futott át rajtam. Ismét elmúlt valami. Ugyan még az utolsó postázások, az átadások előttem / előttünk vannak, de valami elmúlt, valaminek vége lett. Mint egy hatalmas fellángolással induló szerelem, ami szép lassan, csendben csak megszokássá alakul át és rá kell döbbennünk, hogy vége. Azzal a különbséggel, hogy a "szakítás" után nem ürességet éreztem és nem a végét valaminek, hanem egy új kezdetet, ami ugye annyira nem új, hisz eddig is itt volt, láttátok, de most az ékszerek kerülnek előtérbe és végre meg tudom majd tartani az egyensúlyt (erre nagyon törekszem) a család és az ékszerek között. Ma este valahogy egészen más volt a konyhában a holnapi ebédhez megpucolt zöldségeket vagdosni és a heti szerencsétlenségeim ellenére is valahogy feldobott voltam.
Többen megijedtetek az elején, hogy akkor kész, eltűnök és nem készül több ékszer sem :) El sem hiszitek mennyire jólesett :) Köszönöm Nektek! 
Gondolom kicsit fura lesz majd számomra az első időben, hogy nem kell a gépet lesnem állandóan, hogy ha akarok, akkor napközben is kimozdulhatok itthonról és nem kell a péntekekre koncentrálni és arra a napra bezsúfolni mindent, mert aznap nem postáztam soha.
Az elmúlt 2 évben többen szerettek volna tanfolyamra jönni hozzám, de sajnos és nagyon ciki, de csak két nagyon kedves hölgynek sikerült is megvalósítanom, a harmadik pedig már szegény lassan 1 hónapja vár rám :( Higgyétek, nagyon kellemetlen! A lényeg, innentől szabad a pálya és tudok sujtás tanfolyamot tartani, de csak és kizárólag azt, mást nem fogok továbbra sem tanítani.

Köszönöm Mindenkinek (a közel 2.000 állandó vásárlómnak) a kitartást, a bizalmat és remélem az ékszereimet is ugyanúgy figyelemmel fogjátok kísérni. Köszönöm Nektek!!!!!!!!!

2014. augusztus 19., kedd

Szabadságon voltam és gondolkodtam

Eredetileg 1 hét szabadságot terveztem, mert Apa hirtelen meglepett egy 3 napos nyaralással. Kivételesen nem kezdtem el számolgatni, gondolkodni, mert annyira megörültem :) 20 éve voltam utoljára nyaralni és bár csak három nap volt, mégis nagyon jó volt. Szerettem volna kikapcsolni, semmire sem gondolni, illetve csak arra, hogy utána hogyan folytassam tovább. Na, ezt a gyerekek mellett nehéz megoldani :) Végül úgy döntöttem meghosszabbítom a szabadságomat. Közben volt családi kupaktanács, mert a "munkát" érintő változások az egész család életére kihatással vannak. Így a továbbiakban az aktív pihenés mellett döntöttem. Sokak megdöbbenésére a 40. születésnapomat is gazolással töltöttem :) Dísznövénykertész létemre már 4 éve nem folytattam semmiféle kerti tevékenységet és most nagyon is kellett. Kikapcsolt, átmozgatott (másképp, mint a napi edzések) és gondolkodni is tudtam.Jó volt, kellett. Már nincs lelkiismeret furdalásom, kezd bennem minden letisztulni. Egy hosszú út előtt állok, ami számomra ismeretlen, de a lelki békém és ezáltal a családé is sokkal fontosabb, mint a felém való elvárások. Természetesen nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni és megbántani sem, de a döntésemhez hozzá tartozik az is, hogy a közösségi portálon néhány ismerőst töröltem, sajnos volt köztük olyan is, akit nagyon félre ismertem és talán az "I" - re ő tette fel a pontot.
Nagyon kevesen, de már tudják, hogy mit szeretnék csinálni, viszont sajnos nem minden ismerősöm értené, értékelné a döntésemet. Vannak olyan nézetek, amelyekkel sajnos mégsem tudok azonosulni, mert kiderült, nem én vagyok és felesleges így erőltetnem :(
Szeretném a meglévő árukészletemet kiárulni és az alkatrészezést végleg abbahagyni, de ameddig csak a kezeim engedik, a sujtás ékszereket készíteni, mert az nagyon is én vagyok. Itt viszont ismét kell húzni egy vonalat. Már jó ideje nem igazán vagyok alkuképes, illetve aki szokott tőlem vásárolni, vagy kifejezetten az Ő elképzelései alapján elkészíttetni egy - egy ékszert, az tudja, hogy van ám nálam kedvezmény is. Ők tisztában vannak az áraimmal, viszont a minőséget is ismerik, tudják mit kapnak tőlem a pénzükért. Nagyon sokan keresnek meg egy - egy ékszer ára után érdeklődve (az ékszereim elérhetősége, ahol az árak is látszanak több felületen is fel van tüntetve! ), majd a válaszom után vagy egyáltalán nem reagálnak, vagy nagyon is sokallják az árat. Igen, nem a legolcsóbbak közé tartozom és bevallom nem is szeretnék. A másik pedig, igyekszem az olcsóbb kategóriájú ékszereket is készíteni, amelyeket később is lehet rendelni, de ettől már nem lesznek annyira egyedikek, illetve próbálok arra törekedni, hogy ebben az esetben is legyen valami kis aprócska változtatás. Nagyon szívesen készítek olyan ékszert is, ami már korábban elkészült ékszereim variációja, de szeretem, ha azért kapok még szabad kezet, mert eddig senki sem bánta meg :) Továbbra is visszatértek hozzám :D Remélem ezzel nem sértek meg senkit, de aki olcsóbb, tucatgyártásban készült ékszert szeretne, annak nem én vagyok az embere, sajnos :( Azt azonban érdemes átgondolni, hogy nálam az ékszerek nem néhány óra alatt készülnek el, a nagyok pedig pláne, mert itt bizony vannak olyanok, amely 5 - 10 napi "munkát" vesznek igénybe és azt gondolom ezekben az esetekben érdemes visszaosztani. Aki viszont azt gondolja, hogy a betegségem miatt vagyok "lassú", annak elárulom, hogy nem, mert max 1 - 1,5 órával több emiatt. :)
Remélem ezek után nem utáltatok meg nagyon :D
Néhány órával ezelőtt megérkeztem egy olyan szabadságról, amiről nem is álmodtam volna :) A Férjem meglepett egy 48 órás, gyerekmentes kikapcsolódással. Álomszép helyen jártunk és nagyon jó volt kivételesen más gyerekek ricsaját hallgatni. Pihenés, semmi felelősség, de ami a legfontosabb, kettesben lehettünk ennyi időt, ami lassan 15 éve nem adatott meg. Nem gondoltam közben semmire, csak Apával voltam elfoglalva. Nem volt munka, csak kikapcsolódás és tényleges pihenés. Teljesen feltöltődve érkeztem haza.
Apa! Köszönöm Neked ezt a meglepetést! Fantasztikus volt! 

2014. augusztus 13., szerda

40+

40 éves lettem én :)
Nagyon szép kerek számhoz értem és igen, büszke vagyok a koromra, amit soha nem gondoltam volna.
Tíz évvel ezelőtt borzasztóan megviselt a születésnapom. Hetekkel korábban már nagyon magam alatt voltam. Ott ültem a tortám felett, kezemben a 8 hónapos kisfiúnk, mellettünk a majd 3,5 éves lányunk és legszívesebben csak bőgtem volna. Úgy éreztem valami elmúlt, valami véget ért, ami egykoron én voltam és eltűntem. Bizonyára közrejátszott az is, hogy előtte 4 hónappal halt meg Nagyapa, aki a gyermekkoromhoz az utolsó kapocs volt. Halálával tűnt el a gyermekkorom és lettem felnőtt. Nehezen dolgoztam fel az elmúlást.
Pár hónappal később életformát váltottam és már nem éreztem annyira "öregnek" magam. Ekkor jött el az idő, hogy újra gyermeket szerettem volna. Mindent megtettem, egészségesen éltem, de sajnos nőgyógyászati okokból nem jöhetett létre. Bőgtem, ha terhes nőt láttam, másra nem tudtam gondolni, pedig ott volt a két teljesen egészséges gyermekünk. Amikor az orvosom azt mondta egyik vizsgálat alkalmával, hogy vagy azonnal megműt (napokon belül), vagy ha egy picikét is elhúzom, akkor már nem egy kis műtét, hanem bizony a "kipakolás" vár rám, akkor azt mondtam, van két szép gyermekünk és ha a sors így akarja, akkor ez van, el kell fogadnom, de legbelül szenvedtem, mert annyira vágytam egy harmadikra. Szerencsém volt, így tovább epekedhettem és persze bőghettem, mert ugye ilyenkor az ember bármerre néz, csak kismamákat lát :) Nem éreztem magamat öregnek. Végül 34 évesen állapotos lettem :D Fantasztikus volt! Életem legszebb 9 hónapját éltem át. Ésszel csináltam mindent, nehogy baj legyen, tornáztam, egészségesen éltem, alig híztam, de ott volt a szörnyű valóság, a genetikai vizsgálat, az orvosom tanácsára, aki azt mondta, hogy bár több évet letagadhatok, mert 18 - nak nézek ki, de sajnos a valóság az, hogy már mindjárt 35 éves leszek, így fő a biztonság. Akkor hirtelen megint öregnek éreztem magam. Ott ültem az első gyermeküket váró 40 év környéki kismamák között és nem értettem mit keresek ott :( Idegtépő 2 hét volt, amíg megjöttek az eredmények Angliából, de végre fellélegezhettem és szerintem ismét fiatalodtam pár évet :) Senki nem hitte el, hogy hány éves vagyok és igen, a harmadik gyermek van a pocakomban. Amióta megszületett soha nem éreztem, hogy mennyi idős vagyok. Na jó, a nyári szünet alatt biztosan öregszem pár évet :D Annyira viccesen fogtam fel, hogy bizony robogok a 40 felé :D Szerencsére jó pár évet letagadhatok és jó érzés, amikor döbbenten néznek ránk, ha a nagylányunk szól, hogy "Anya" :D Nem nézik ki belőlem :D
A napokban vicces dolog jutott eszembe egyik este. Miből látszik, hogy mégis öregszem? Fiatalon az ember a fogamzásgátlót veszi be a fogmosás környékén este, most meg a Parkinson gyógyszert (1 év alatt jelentősen emelkedett az adagom) :D próbálom viccesen felfogni, megélni, de legbelül nem megy :( Amikor felerősödik, akkor bizony nagyon is öregnek érzem magam. Azonban látom a korosztályomat és megnyugszom, én bizony nem vagyok ennyire "öreg" :D Büszke vagyok a koromra, az ősz hajszálaimra és igen, agyilag megmaradtam a huszonéves szinten, nem tudok tovább lépni és nem is nagyon akarok. Talán néhányan rossz szemmel néznek rám, mert nem úgy beszélek, mint egy háromgyermekes anyuka, nem úgy nézek ki, de kit érdekel, ez vagyok én :D
A napokban megint szembesültem azzal a ténnyel, hogy már valami elmúlt, ami soha többé nem lehet. Ismét egyre több pocakos anyuka jön velem szembe. Ilyenkor bizony érzem, hogy valami még mindig hiányzik, valami nem teljes az életemben. Van egy csodás férjem, három közös gyermekünk és három négylábú gyermekünk, van saját életem, de valami hiányzik. Nem tudok rájönni azonban, hogy mi. Az idő biztosan megmutatja majd és bizony a korral együtt jár, hogy már az idő múlását sem sürgetjük. Megtanultam várni, kivárni. Azt gondolom, hogy mindezek ellenére nagyon jó dolog ennyi idősnek lenni és soha nem pörgetném vissza az időt, nem szeretnék fiatalabb lenni, vagy másképpen csinálni bármit is. Nem érzem, hogy kimaradt volna az életemből valami. Na jó, az a picike magány néhány napra néha nagyon is hiányzik :D
Korábban, vagyis sok - sok évig egyáltalán nem szerettem tükörbe nézni, nem akartam látni, de a kislányunk születésével elfogadtam ezt is. Messze nem vagyok tökéletes és látom az összes hibát, azonban már nem így fogom fel. Ez vagyok én, egy 40 éves NŐ, aki irtó büszke a korára és nem cserélné el az életét senkiével :D

2014. július 5., szombat

Új kezdet

Azt hiszem ismét magyarázatra szorul a viselkedésem, a reakcióim, de legfőképpen a viszonylagos eltűnésem, hallgatásom.
Lassan három hónapja nem igazán találom önmagam és még onnan is kezdek egyre lejjebb csúszni. Nagy volt a nyomás mind a magánéletemben, mind a "munkába". A magánéletben ugye a régi történet a pénzintézettel, illetve a legkisebb gyermekünk orrmandula műtéte, ami elsőre elmaradt és majd másfél hónap várakozás után végre megtörtént. Tudom, ez csak egy egyszerű rutinműtét, de talán öregszem és ezért egyre aggódobb vagyok, de nehezen viseltem. Szerencsére Ő nem, mert másnap reggel már itt ugrált mellettem, mintha csak egy panzióban töltötte volna az elmúlt 24 órát :). Most majd egy újabb aggódós időszak következik, mert végre a kislány spaninkat ivartalanítjuk. No de akinek gyermeke / gyermekei vannak, annak állandó aggódás minden nap :)
A "munka"! Valójában ezt a szót azért teszem mindig, mindenhol idézőjelbe, mert elvileg amit csinálok az a munkám, de nem annak élem meg, mert imádom, mindent, ami vele jár. Azonban sajnos rá kellett döbbennem, hogy túlnött rajtam és bármennyire is szinte ez az életem, persze a család után, már sajnos veszélyezteti a fizikai létemet. Amikor az ember éjszakánként arra riad "Jézusom, nem leszek kész", vagy hirtelen pánikroham tör rá, vagy hirtelen annyira elkezd verni a szíve, hogy fizikailag is fáj, pedig a gyógyszerek miatt nem lehetne egyik sem, vagy elkezd rohamosan romlani a látása, illetve sajnos a remegések újra előjönnek és már a másik oldalt is érinti. Érzed magadon már a folyamatos feszültséget, ami sajnos kihatással van a családra és a kapcsolataidra is. Ekkor kell megájt parancsolni és dönteni. Amikor az ember ismét elérkezik egy elágazáshoz és el kell tudnia dönteni melyik úton menjen tovább. Persze az "átállás" nem megy egyik napról a másikra, de a döntés már megszületett.
Többen, akik a közösségi oldalon is láttok, mint magánember, azt tapasztalhatjátok, hogy 1 hónapig folyamatosan az állatmentéssel voltam elfoglalva. Tudjátok, korábban is érdelet, de nem ennyire mélyen, sőt! Voltak nekem is olyan pillanataim, amikor felháborodtam, hogy néhány ismerősömnél csak hasonló megosztásokat látok. Én nagyon kutyás vagyok és bizony a két spániel a gyermekem, Dave a 3., Dóri a 6. :) Na, ezt gyorsan megmagyarázom :) Dave - t harmadik gyermeknek kaptam Apától, majd 2 évvel később volt egy mentett kislány spanink, Daisy aki sajnos nem sok időt töltött velünk, mert daganatos volt :( A legkisebbik lányunk legjobb játszótársa lett :) Dóri kutya pedig most lesz 2 éves. Szóval így kerek nálunk a család :) Sajnos Apától kapott szinte első ajándékom, Lucy a puli, december 27 - én végleg elaludt, 14 évesen. A szüleim lassan 3 hónapja hoztak viszont egy keverék kislányt, na Ő volt, aki mindent megváltoztatott. Valahogy a kutyák megnyugtatnak, na meg az ékszerek készítése :D Ezt ők is érzik, mert sokkal nagyobb odafigyelést kapok tőlük, mint eddig bármikor, pedig mindig együtt vagyunk és igencsak elkényeztetem Őket :D 
Ekkor tudtam először nyiltan kimondani, hogy igen, valami eltört, megváltozott bennem és a szó legszorosabb értelmében, ha élni akarok, akkor változtatnom kell. Sajnos már olyan szinten túlvállaltam magam, hogy egyedül nem bírom, két embert pedig nem tart el ebben a formájában az "üzlet", csak akkor, ha egy nagyot lépek előre, de ezt nem szeretném megtenni.
Utálom magamat, hogy a családdal is ingerült vagyok, nincs türelmem, időm semmihez, mert folyamatosan kapkodok. Korábban imádtam sütni és főzni, de ehhez sincs türelmem :( Nagyon sok magán jellegű levelezésem volt, van, ami nekem ugyanúgy fontos, mint a sok kedves embernek, de annyira elúsztam a válaszokkal is, hogy azt már szégyenlem :(
Az igazi felszabadító érzést az ékszerek készítése és a kutyák jelentik és ezt a családom is érzi, támogatnak benne.
Sajnos időközben az állatmentés felől valamilyen szinten elfordultam, mert hatalmas átverések vannak :( Egyszerűen becsapják a naiv embereket. Ez az a pont viszont, amiről nem szeretnék írni, mert mi is beleestünk, tapasztaltuk mi folyik valójában a háttérben :( Van pozitív tapasztalat is és Tőlük nem fogok elfordulni :)

Sajnos az első soraim írása óta (eltelt legalább másfél hónap a kezdeti és a mostani sorok között) az állapotom még többet romlott :( A Parkinson elkezdte átvenni a testem felett az uralmat. Nagy önfegyelemre van szükségem. Eljött ismét egy pont, amiről itthon lassan 1 éve beszéltünk először. Mi lesz akkor, ha már nem fogok tudni alkotni? Hogyan tovább? A megoldást, vagyis az "I" - re a pontot a férjem tette fel. Más irányba kell gondolkodni, amihez nem kell a kezem, csak a fejem és a szívem. Sikerült találni egy olyan "dolgot", ami mindkettőnk számára fontos, kihívás és közös időtöltés. Felszabadított! Megtettük az első lépést és ismét előjött az alkotási vágy is. Mindjárt 40 éves leszek és nagyon nem szeretném magamat temetni, élni szeretnék, felszabadultan, boldogan.
Június 30 - án volt a 14. házassági évfordulónk. Nagyon hálás vagyok a férjemnek, hogy nem csak elvisel, de nagyon szeret és ennyi év alatt sok mindent lenyelt, elnézett nekem, csak én voltam a fontos és mindvégig segíteni szeretett volna. Köszönöm Neked Apa!!!!!!!!!!!!!
Furcsa ezt mondani, de ezen a héten nagyot fordult velem a világ. Hétfőn megismertem Valakit, aki egy fantasztikus ember, hatalmas pozitív energiával, aki most testileg, lelkileg segít rajtam :) Hétfőn bővült a családunk egy négylábú taggal. Na igen, itt biztosan támadásokat kapok majd, mert galád módon nem mentettünk, hanem vettünk. Nem érdekel! Úgy érzem nem csak egy élőlényt kaptam, hanem egy lehetőséget, egy kihívást, mert terv is van Vele. Sőt! Tegnap este kiderült, hogy lesz egy közös pont Apával, mert bár a feladat az enyém lesz, de végre találtunk egy "dolgot", ami Neki is tetszik, amit élvezni tudna, lehetőséget ad arra, hogy ismét kettesben tölthessünk több időt és megnyugodjunk mindketten.

A lényeg a sok zagyvaságnak! Elérkezett ismét a változás ideje és csendben, titokban megtettük az első lépéseket, együtt, közösen!

2014. február 9., vasárnap

A Valóság

Elöljáróban csak annyit, hogy soha nem foglalkoztam a politikával, sőt! 6 éve nem nézek híradót, nem hallgatok, olvasok híreket, még pletyka rovatokat sem. Amit most leírok az a magán ember és nem vádaskodás, csak a mai nagy valóság és nem panaszkodás.
Azt mondták hallgassak, de nem tudok!

Egy régebbi bejegyzésemben már leírtam hogyan is jutottunk el odáig, hogy elkezdtem alkatrészeket árulni, illetve hogyan változott meg az életünk. Akkor tudtuk, hogy az csak egy szakasz és lesz folytatása. Most következett be. Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, a kályhától kell kezdenem és szerintem egy kisregény lesz, de hozzáteszem, nem MI vagyunk az egyetlenek itt, akikkel ez megtörtént, megtörténik és meg is fog történni. Van aki azóta már nincs köztünk, mert nem bírta a nyomást, van, akit magatehetetlenné tett és van aki harcol.
Az építőipar mindig is egy olyan dolog volt, amelyen minden kormány "lovagolt". Mindig is ők voltak az előtérben, kiemeltként kezelték. Azonban vannak tisztességes emberek, vállalkozók, akik soha nem tettek rosszat, nem bújtak ki a felelősség alól és teljesen legálisan működtek. Na, az ő vesztüket ez a tisztesség okozta. Róluk lehetett lehúzni a sok bőrt, persze akinek ebből elege lett, az már régen elhagyta az Országot. Ja, hogy ezt mi is megtehettük volna? Na igen, de vagyunk olyan hülyék, hogy ide születtünk és itt van a helyünk. Máshol talán könnyebb lenne? Lehet, de otthonunk csak itt van, lakni bárhol lehet. Szóval, van egy tisztességes ember, aki sajnos kissé naiv és ezt többen is kihasználják minden oldalról (vevő, alkalmazott, ügyvéd, stb..............), aki van annyira korrekt, hogy soha nem lóg meg a felelősség alól, pedig többen is tanácsolják ne így legyen, mert mások sem így csinálják. Ezt a naiv, tisztességes Embert szeretem pedig sokszor én sem értettem egyet a döntéseivel. Persze ők a legsebezhetőbbek és könnyen belekerülnek olyan emberek, vagy cégek karjába, akik nagyon jó feltételekkel próbálnak segíteni a hozzá hasonló vállalkozókon, persze így tisztára mosva nagyobb cég pénzét és adott esetben még ők próbálnak nagyobb pénzt adni, mint ami valójában kéne. Szó sincs uzsoráról, így azért elég tisztességes, minden legális. Amikor eltelik több év és bár folyamatosan változnak az emberek, a helyek, a feltételek, akkor egyszer csak jön egy önkormányzat és mindent keresztbe húz, ami azt jelenti, hogy a nagy bank, aki ott áll mögötted, már hirtelen veled szembe kerül. Ez természetes és nincs is vele gond, de ahhoz, hogy tőled távol kerüljön és ne kelljen lehúzni magadat, vagy a potenciális vevőidet keresni kell egy új megoldást és rendezni mindent. Ekkor már nagy bank nem áll szóba veled, vagy olyan feltételekkel, amely nem elfogadható, aláírható. Így kerül a képbe egy kisebb pénzintézet, ahol viszont a nagyokkal szemben nagyon is kedvesek, közvetlenek és segítőkészek, így mehet minden tovább. A mai világban sajnos mindenki tudja, hogy mi hogy működik és mindennek ára van. Persze amikor erre konkrétan rákérdezel, akkor természetesen semmivel sem tartozol, mert ez a munkája, ezért kapja a fizetését. Közben kialakul egy személyes kapcsolat és bizony tudtok egymás magánéletéről, a gondokról is. Persze közben már megvan mindennek az ára és ehhez kell igazítani mindent. Az azonban elég furcsa, hogy bármelyik pénzintézettel szerződést kötsz, akkor aláírsz mindent, aláír a főnök, vagy ez utóbbi már előre alá is írta a szerződést, majd szépen kiviszik a szobából a több példányból álló paksamétát és két tanúval aláíratják, magyarul ott vagy a szobában Te, mint adós innentől kezdve, de a másik oldalról nincsenek jelen.
Közben sajnos egy formai hiba miatt megsemmisül egy telek adás - vétele, mert az eladó azt gondolja át a karod őt verni, pedig nem is Te írtad el és visszalép. Valamerre persze menni kell, ezért a roppant kedves ügyintéző segít és azonnali megoldást kínál, amely "segítség másnak", de ezzel a lendülettel már több telekről is van szó, mint amit eredetileg szerettél volna, de mindenáron ezt a lehetőséget favorizálja.
Az ember életében vannak nem várt kiadások, amelyek lehetnek nagyobbak, mint megengedhetne magának és vannak csúnya szakítások, amelyek mind pénzbe kerülnek. Ugye ennek is megvan az ára, ami nem az ő nevénél jelenik meg, mint tartozás, hanem a tiédnél. A véletlen folytán közben megismerkedsz valakivel, aki mesél a pénzintézet apró kis titkairól, amelyek azonban a "véletlen" folytán jegelve vannak, vagy eltusolva. 
Ezek után aláírsz olyan banki szerződést, szintén nincs jelen a két tanú, ahol már mint magánember is jelen vagy. Nyilván senki nem kényszerít, de tudod, hogy el fog menni az ingatlan, mert van rá jelentkező. Sajnos azonban a korábbiaknál is felmerült, hogyan is kötelezheti a pénzintézet arra őket, a vevőket, hogy csak tőlük veheti fel a vásárlásra a hitelt :( ?
Van vevő jelölt, de sajnos a pénzintézet ilyen olyan szóbeli (!) kifogással elutasítja, vagy akit pont ő küld hozzád és neki nagyon is tetszik az ingatlan, annak azt mondja, na nem tőled, hanem egy másik vállalkozótól vásárolhat csak, különben mégsem tud hitelt adni. Közben a másik "befektető" türelmetlen és joggal követeli a pénzét, ami nem baj, ha nem megy vissza minden, mert azt le tudja vonni, mint veszteség.
Na, ekkor tájt jöttünk el a házunkból, de addigra már árultam a gyerekek kinőtt ruháit, játékait, mert abból tudtunk enni.Leköltöztünk a szüleimhez és bizony ekkor már az összes aranyat, a lehető legtöbb bútort, műszaki cikket, sőt még a ruháim egy részét is eladtam, hogy ennek a háznak a törlesztőét ki tudjuk fizetni. 1 évig tartottam a lelket mindenkiben, közben munka lehetőséget kerestünk, engem egyetlen helyre hívtak be, ahol közölték a feltételeket, ja és még azt is, hogy nincs bejelentés (egy országos kereskedelmi hálózat). Ennek 3 éve. Szép lassan elkezdtem magamat összeszedni, a férjem kapott végre munkát és nagyon piciben, de megpróbálkoztam az alkatrész eladással és csináltam egy Kft - t, amely a mai napig tiszta, nullás és minden tisztességesen folyik benne.
Közben tudtuk, hogy a befektető és a pénzintézet megpróbált egymással megállapodni és hozzáteszem, még az egyszerű, hétköznapi ember számára is elfogadható, érthető megállapodást kötni, de sajnos a kedves ügyintéző valamiért nem fogott semmit, csak ült és hallgatott. Hosszú húzza - vonna után nem jutottak egyességre, pedig akkor mindenki majdnem a pénzénél lett volna és mi még akkor is tartozunk, de nem mindegy, hogy mennyivel, illetve a cég is megmarad. Ezek után persze a befektető beadta a felszámolási kérelmét, jogosan.
Annyit még hozzátennék, hogy a házunkból úgy költöztünk ki, hogy nem szereltük le a kapcsolókat, radiátorokat, cirkót, redőnyöket, amiket állítólag egy normális ember sem hagyna ott. Azt hiszem itt sem követtünk el semmi rosszat. A félkész ingatlanok végig be voltak riasztva, amíg tudtuk őket fizetni és nem sokkal később a pénzintézet el nem vitte tőlünk a kulcsokat. Azóta ezek az ingatlanok nincsenek védve, nincs állagmegóvás, sőt! Az egyik ajtó a mai napig nyitva van. Ezek azt hiszem mind az értékük jelentős csökkenéséhez vezetnek és nagy fokú nemtörődömségre vallnak.
A héten érkezett meg az első levél, mint magánember, miszerint 15 nap van a fellebbezésre és 1 hónap a fizetésre. Ez a levél már egy végrehajtótól jött, minden előzetes levelezés nélkül. Másnap megjelent a ház előtt egy férfi és egy nő és elkezdték a házat fényképezni, majd amikor kiszúrták, hogy a nagylány látja őket, akkor megpróbálták kihívni. Közben már azt is megtudtam, hogy a cégemre is rá akarják tenni a kezüket, de vajon miért? Nem veszek fel fizetést, sőt! Eddig egy forintot sem vetem fel!
Hozzáteszem, 14,5 éve vagyunk együtt és nyaralni soha nem voltunk, illetve egyszer (6 éve) elmentünk egy hosszú hétvégére, még anno nászutunk sem volt, nem járunk külföldre, nincsenek luxus dolgaink, örülünk ha ki tudjuk fizetni a ház és az autónak a törlesztését és mellette a rezsi számlákat. Hiába vagyunk nagycsaládosak, a gyerekek étkeztetésére nem kapjuk meg csak az 50 % - os kedvezményt, mert az önkormányzat ha ezt kérnénk kijönne környezettanulmányra és nem ítélnék meg (ezt egy dolgozó súgta).
Nem panaszkodás és igazából senki nem is látja rajtunk, de meghúzva magunkat élünk, túlélni próbálunk, mint annyi sok más ember ebben az országban. Olyat akarnak elvenni, aminek semmi köze a régi dolgainkhoz és bevallom, a cég, a vevők, a "munka" nélkül halott ember vagyok és messze nem az anyagiak miatt, ez az életem! Azaz TI!

Továbbra is azt mondom, ez nem politika, hisz engem soha nem érdekelt, ki van az élen, ha van munka és az embert hagyják tisztességesen élni, de sajnos ezt nem lehet. Bárkit kitesznek az utcára, munka lehetőség nincs, ezért szinte már az alap feltételeket sem tudják az emberek megadni maguknak, vagy a számláikat fizetni. Hova tartunk még? Ezért csatlakoztunk anno az UNIO - hoz, hogy ők is tétlenül nézzék mindazt, amivel nem értenek egyet?

Nyilván nem sajnálatra vágyom, vagy anyagi segítségre, csak valami megoldást szeretnék találni, hogy ne kelljen lehúzni mindent a wc - n és a család is nyugodtan élhessen. Nem azt mondom, hogy az ember nem hajlandó fizetni, megállapodni, mert ami jogos azzal nincs is gond. 

2014. január 16., csütörtök

Ismét készültek bonbonok

Tegnap előtt Apa kitalálta, hogy vesz még új szilikon formákat, hogy egyszerre több bonbon is készülhessen, mert ugye 5 - 6 személynek kevés volt a múltkori mennyiség :D
Na, nem azért, mert tegnap unatkoztam volna, de fel is avattam az új formákat :)



Mind töltött, bár most csak marcipánnal

2014. január 9., csütörtök

Újabb bútordarabunk

Hétvégén készült egy újabb bútor a hálóba. Apa ötlete eredetileg az volt, hogy egy döntött tükröt teszünk fel a falra, a régi polcaink segítségével. Na, azért tovább is gondoltuk, hogy lehetne még jobb kinézete és tutira stabil, gyerekbiztos is legyen, no meg a manógyűjteményem is helyet kaphat így rajta :)

 A régi házunkban nagyon sok polc volt felszerelve és a fürdőnk tele rakva tükörrel. Közel három évig most a padláson porosodtak és így keltek újra életre
Szándékosan van a falfestékkel festve, hogy annyira ne ugorjon ki mégsem a térből



 Itt már "berendezve", a manóimnak végre ismét van helyük :)

Az ajtó fölé is került egy polc, no meg az ajtószegő is elkészült :)

Még az ékszereimnek is készül egy szekrény, szintén újrahasznosítással :) No és még új függönyöket is szeretnénk majd :)

Lassan 1 hónapja élünk az új hálószobánkban és bevallom, imádok itt lenni. Világos, tágas, meghitt és a "munkát" is sikerül kizárni :)