2012. március 28., szerda

Gyermekeink levele a nyuszinak

Tegnap délután, a lecke megírását követően hallottam, hogy a gyerekek nagy susmusban vannak. A nyuszinak írtak levelet. Ilyen még soha nem történt! El is felejtkeztem róla, de lefekvés előtt láttam, hogy a bejárató ajtóra kívülről van valami ragasztva. Gondoltam, ez a nyuszinak címzett levél. Ugyan nagyon nehéz volt elolvasni, mert a középső gyermekünk írta, de legalább nyomtatott betűkkel. Amikor elolvastam, a könnyeimmel küszködtem, így újra elolvastam. Nagyon-nagyon minimális volt a kívánság, mindhárom gyermek neve mellett szerepelt valami, ami igazából anyagilag a mostani helyzetben sem megterhelő, viszont az utolsó kívánság volt a legérdekesebb. Mindannyiunknak kérték. "Visszatérni a régi kerékvágásba" . Hát ez a mondat számunkra is döbbenet volt. A gyerekek nem csak magukra gondoltak és valami olyat kértek, amit nem lehet megvenni, sem tárggyal helyettesíteni és nem teheti meg helyettünk senki.
A gyerekek azelőtt sem kaptak meg mindent, bár sosem álltak le sehol hisztizni, mert ők éppen valamit nem kaptak meg abban a pillanatban. Még a bevásárlásnál sem volt soha gond, mert a listát előre megbeszéltük és a kocsiba ők segítettek bepakolni mindazt, ami le volt írva, nem raktak be soha semmi mást. Soha nem kaptak divatjátékot, semmi luxus cikket, sőt még nyaralni sem voltunk soha. A régi életünk alatt, nem kézzel fogható tárgyakra gondolnak. Hiányzik Nekik Apa, hisz korábban napközben is látták, sőt mentünk vele dolgozni. Hiányzik Nekik, hogy nekem sincs időm velük úgy foglalkozni, mint régen, vagy a hétvégén megint megjegyezték, Anya főztje (a reformkonyha és az újításaim), amikor minden meg volt csinálva körülöttük és sokat voltunk együtt. Amikor be tudtunk menni az egyik pláza könyvesboltjába, ahol bármennyi ideig ülhettek a földön és azt a könyvet nézegethették, amit akartak, mert senki nem szólt rájuk (hisz úgy van kialakítva). Most mindenki éli a saját életét és sajnos nagyon keveset vagyunk együtt, türelme sincs egyikünknek sem, csak érzik a folyamatos idegességet, ami rájuk is átragadt sajnos.
Szóval, a régi életünk nem a pénz két kézzel való szórását jelenti, hanem a nyugodt családot, akik mindig együtt vannak és a lehető legtöbbet. Borzasztó érzés, hogy mindezt nem tudjuk még mindig megadni

2012. március 11., vasárnap

Másolatok

Néhány napja jártam a gyöngyfűzős blogokat, mert nagyon szeretem látni, hogy ki miket készít és hát amikor az emberben kavarog több elképzelés, akkor szükség van plusz ingerekre, esetleg színekre. Döbbenet volt, amikkel találkoztam. Sajnos egyre többen nem saját kútfőből, hanem mások által már kitalált mintákat fűznek meg és utána már ugyanazt az ékszert, alkotót látom, hogy értékesíti őket, ott viszont már szinte sajátjaként. Sajnos már a külföldi oldalaknál is tapasztaltam :( Persze, az embernek szüksége van inspirációra, de ha már gyöngyfűzésre, gyöngyékszer készítésre adja a fejét, akkor miért másol, hisz ahhoz nem szükséges akkora tudás. Bár sajnálatos módon az elmúlt hónapokban találkoztam olyan ékszerrel, ahol még a mintát is árulja a készítő, aki egyébként nagyobb név, viszont egészen véletlenül ugyanazt az ékszert megtaláltam egy külföldi, igen eldugott blogon és hát bizony a két blog bejegyzés között volt legalább két év eltérés és nem a mi előnyünkre. Nem akarok megbántani senkit, hisz én is készítettem már más mintáját, de csak három félét és nem csak azokat "gyártom" sorozatban, amit már előttem valaki "megszült". Ez a bejegyzés most csak azért lett, mert egy teljesen egyszerű minta kipattant a fejemből, több hónapja és időközben láttam egy nagyobb, elismertebb gyöngyfűzőnél is láttam, de itt nem egy bonyolult, hosszasan megtervezett ékszerről van szó. Sajnos azt érzem, hogy egyre kevesebb a becsület, bár hozzá teszem, számomra a hazaiak közül csak kettő olyan nagyobb név van (legalább is számomra), akiknek a munkáját rendkívül egyedinek tartom és még sosem láttam Náluk, hogy bárkit másolnának, még a kezdetekben sem