2014. október 11., szombat

Vallomás

Egy vallomással tartozom Nektek, akik a 3,5 év alatt figyelemmel kísértek, mellettem voltak és többen a mezei vevő - eladó kapcsolatnál többé lettetek.
Kezdem ismét a kályhától , bár bevallom van már egy megkezdett bejegyzésem hetekkel korábbról, így majd ha azt is megosztom, akkor elképzelhető lesznek ütközések, vagyis azonosságok.
Nyár eleje óta foglalkoztat a gondolat, hogy az alkatrészezést abba kellene hagynom. Közel 1 hónap után ezt a Férjemmel is megosztottam, akinek nagyon tetszett az ötlet. A hogyan kérdéses volt, mert ugye ekkora árukészlet mellett nem egyszerű. Hirten jött "ajándék" volt a három napos családi nyaralás, majd utána egy kettesben, gyerekmentesen eltöltött 48 órás pihenés, ami lassan 15 év alatt még nem volt. Azt hittem, hogy majd lesz időm gondolkodni a jövőn, de ez nem sikerült. Teljesen más irányba mentem el, a kert felé, amit nyaralás után szinte azonnal el is kezdtünk (még mindig nincs készen) és így a szabadságot kissé kitoltam, úgyis jött az ünnep, az össze - vissza hétköznapok. Utána egyszerűen képtelen voltam visszazökkenni a hétköznapokba. Valami megváltozott, eltűnt. Ami korábban kitöltötte a napjaimat, a hétvégéimet és ünnepnapjaimat, az hirtelen szinte ellenséggé változott. Szerencsére volt ékszeres rendelésem és kezdtem egyre biztosabb lenni abban, hogy inkább ezt az irányt szeretném erősíteni, vagyis felhozni, szeretnék itt tovább fejlődni. Kitaláltam nagyon jól mindent, az egész árukészletemet egyben eladni, de a sok privát levél kissé eltántorított és bevallom néhány meg is döbbentett :( A nagyságára, vagyis az összegszerűségére senki sem számított :( Végül egy szép pénteki napin elkezdem a Kiárusítást. Mindent gondosan leszámolgattam, kiírogattam, töltögettem. Úgy gondoltam a karácsony előtti utolsó postázási nap lesz az utolsó és akkor végleg bezárok. Igyekeztem feltenni a lehető legrövidebb idő alatt mindent, aminek meg is lett a következménye, mert az első héten szinte alvás nélkül megállás nélkül dolgoztam. Számoltam, töltöttem, raktam össze az eladásokat és a napi postát, ami itt már néha akadályokba is ütközött. Ekkor jöttem rá, hogy ez így nem fog menni és a "lejáratott" előrébb kell hozni. Ekkor jött az október 14 - i dátum és egy utolsó postázás még másnap. A teszvesz / vaterán is ekkor még ott voltam, de néhány kifejezetten idióta és primitív (bocsánat a kifejezésért, de más szavak már nincsenek) vásárolni "akaró!" kérdés után úgy döntöttem, na ott azzal a lendülettel már be is fejezem és azonnal töröltem is egyben mindent. Teltek a napok és éreztem, hogy jó döntés volt az előre hozott dátum. Bevallom elkezdtem visszafele számolni a napokat. Hihetetlen, mert amikor az ember 3,5 évig csinál valamit, amit imád és egy percig sem munkának éli meg, akkor ez igencsak megdöbbentő érzés. A folyamatos, állandó vásárlóim tudják milyen vagyok, igyekeztem mindig precíz és pontos lenni, tudták milyen minőséget kapnak tőlem. Nagyon sok jó emlék és fantasztikus barátságok kötődnek ehhez az időszakhoz és hálás vagyok Nektek mindezért! Majd az utolsó héten (vagyis ezen a héten, az utolsó pillanatban) négy embertől is ért kellemetlen dolog, amit bevallok a 3,5 év alatt CSAK! kétszer fordult elő. Az utolsó csepp a pohárban tegnap, vagyis pénteken 15 h - kor esett le. Persze tudtam, hogy ez lesz, de reménykedtem az emberi jóságban, de nem :( Ekkor azt mondtam, most csinálok segget a számból, de itt és most lesz a vége. Elég! Azonnal kiírtam, hogy akkor este 20 h -ig még lehet vásárolni, persze azért a valóságban ráhagytam egy kis időt, amit azért még páran kihasználtak. Miután a héten egyrészt lesérültem és a falat kapartam volna a fájdalomtól, másrészt sikerült benyelnem egy vírust, így az alvás igencsak hiányzott, hamar elaludtam és csak ma reggel zártam be a webáruházat. Tegnap már a döntésem után elkezdtem kicsit pakolgatni, ma reggel pedig kiszedtem az utolsó rendeléseket is és gőzerővel nekiláttam a teljes, megmaradt árukészlet összerendezésének, ami másképpen néz ki, mint az eladás alatt lévők voltak :) Ja és így fel is tudtam készíteni őket a tanfolyamokra :D Ma 17 h környékén fejeztem be és hihetetlen érzés futott át rajtam. Ismét elmúlt valami. Ugyan még az utolsó postázások, az átadások előttem / előttünk vannak, de valami elmúlt, valaminek vége lett. Mint egy hatalmas fellángolással induló szerelem, ami szép lassan, csendben csak megszokássá alakul át és rá kell döbbennünk, hogy vége. Azzal a különbséggel, hogy a "szakítás" után nem ürességet éreztem és nem a végét valaminek, hanem egy új kezdetet, ami ugye annyira nem új, hisz eddig is itt volt, láttátok, de most az ékszerek kerülnek előtérbe és végre meg tudom majd tartani az egyensúlyt (erre nagyon törekszem) a család és az ékszerek között. Ma este valahogy egészen más volt a konyhában a holnapi ebédhez megpucolt zöldségeket vagdosni és a heti szerencsétlenségeim ellenére is valahogy feldobott voltam.
Többen megijedtetek az elején, hogy akkor kész, eltűnök és nem készül több ékszer sem :) El sem hiszitek mennyire jólesett :) Köszönöm Nektek! 
Gondolom kicsit fura lesz majd számomra az első időben, hogy nem kell a gépet lesnem állandóan, hogy ha akarok, akkor napközben is kimozdulhatok itthonról és nem kell a péntekekre koncentrálni és arra a napra bezsúfolni mindent, mert aznap nem postáztam soha.
Az elmúlt 2 évben többen szerettek volna tanfolyamra jönni hozzám, de sajnos és nagyon ciki, de csak két nagyon kedves hölgynek sikerült is megvalósítanom, a harmadik pedig már szegény lassan 1 hónapja vár rám :( Higgyétek, nagyon kellemetlen! A lényeg, innentől szabad a pálya és tudok sujtás tanfolyamot tartani, de csak és kizárólag azt, mást nem fogok továbbra sem tanítani.

Köszönöm Mindenkinek (a közel 2.000 állandó vásárlómnak) a kitartást, a bizalmat és remélem az ékszereimet is ugyanúgy figyelemmel fogjátok kísérni. Köszönöm Nektek!!!!!!!!!