2013. december 29., vasárnap

Lucy kutyánk emlékére

Lucy december elején volt 14 éves. Apától a megismerkedésünk után a második ajándékként kaptam, 2000 januárjában. Egy lakótelep 10. emeletén születtek a kis pulik. Egy iszonyatosan aranyos kis fekete szőrgombócka volt. Az albérletben így nem voltam már többé egyedül :)
Nagyon aranyos, szinte az első perctől nagyon jó jelző volt és roppant féltékeny :) Amikor nem Ő volt a középpontban, akkor garantáltan tett valamit, hogy odakerüljön :D Sajnos amikor kb fél év után egy másik albérletbe kellett költöznöm, akkor hiába családi házba mentem, nem vihettem magammal (egy másik kutya miatt), így Ő Anyuékhoz költözött. Szinte minden nap jártam hozzájuk, így sokat voltunk együtt. Majd megszületett Dalma, akiről egyáltalán nem volt hajlandó tudomást venni. A kiságy előtt leült és hátat fordított neki :) Később persze már nagyon jó játszótársak lettek és imádták egymást. Valahogy más gyereket soha nem is tudott elfogadni, elviselni. 3 éve ismét "összeköltöztünk", de Sárával már nem tudott megbarátkozni. Miután ennyi évig mindig Anyuval volt, így állandóan Őt követte mindenhova, az árnyéka lett.
Az elmúlt 2 - 3 évben sajnos már voltak rosszabb időszakok, amikor ránk ijesztett, de mindig összeszedte magát. Most, amikor a lakást csináltuk, akkor egyszer még feljött hozzánk (Anyu napközben a két lány ajándékát itt készítette) és kitúrta Dave - t a helyéről. Akkor már csak bolyongott, nem volt önmaga :( 2,5 hete nagyon rosszul lett hirtelen és kiderült, hogy van egy nagy, gennyes "seb" a mellkasán. Sajnos akkor már napok óta nem evett. Ivott és pisilt, így ez még jó jel volt. Majd éjszaka már nem aludt, sőt le sem feküdt, iszonyatos fájdalmai lehettek akkor már. Nagyon sajnáltuk szegényt! Anyu nem engedte, hogy kihívjuk az állatorvost, majd karácsony után. Szegény csak állt, a farka lógott folyamatosan és néha összeesett, de mindig felállt. 26 - án megbeszéltük, hogy annyira rosszul van már, másnap ki kell hívni az orvost. Reggel Anyu fel is hívta és megbeszélték, hogy másnap délelőtt jön. 27 - én késő délután hazajöttünk (a két nagy nem volt itthon) és Anyu feljött hozzánk, Apu elment a szomszédhoz. Utána levittem egy adag mosást és láttam, hogy Lucy a kanapé mellett fekszik úgy, ahogy már hetek óta nem!). Nem hörgött, aludt. Késő este lementem még valamiért és ismét odamentem hozzá. Nézetem sokáig, de nem láttam, hogy mozdulna, hogy levegőt venne. Elaludt, végleg! Megvárta, hogy ne legyen mellette senki és szép csendben elaludt.
Később Apuval betettük Őt egy zsákba és csak néztem, hogy a hatalmas "subaszőnyeg" mennyire kis pici, törékeny.
Mindig azt mondják, a kutya az ember legjobb barátja, de nem, ennél sokkal több. Sajnos a barát is hátba támadhat, a kutya soha nem fog, ő lelki társ, a tükrünk, a lelkiismeretünk, a gyerekünk. Ő nem tudja elmondani, ha valami baja van, de nekünk sem kellenek szavak, mert megértjük egymást. Ő Anyunak volt az igazi lelki társa, de mi is borzasztóan szerettük. Nem fog többet a kis körmeivel ott kopogni az asztal körül, amikor eszünk, nem jön többet oda a kezünk alá, hogy simogassuk, nem fog többet egy a kapu előtt elszálló legyet is megugatni. Jobb így Neki, beteg és öreg volt. Nem mi "öltük meg" elaludt, szép csendben. Nagyon jó élete volt! Ez az élet rendje, de nagyon nehéz!



A fotók 2 éve nyáron készültek róla, amikor próbáltam Sárával "összehozni", nem sok sikerrel, mert folyamatosan csattogott a kis hófehér fogaival.

2013. december 27., péntek

2013 év összegzése - változások

Karácsony előtt pár héttel már sakkoztam, hogy mit és hogyan csináljak, végül csak annyiban maradtam, elsősorban magammal, hogy az utolsó postázási napom december 18. lesz. Nem igazán terveztem meg semmit, csak azt tudtam, ha nem is tudom az egész évet pótolni a családdal, akkor is ettől a naptól kezdve, csak az Övék leszek. Az utolsó pillanatban még jött egy eladásom, így másnap még postára mentünk. Bevallom, nem éreztem tehernek, pedig már nagyon szerettem volna az ünnepre hangolódni, mert egy hihetetlenül kedves, aranyos embert, egy alkotótársat ismerhettem meg a személyében :)
Az utolsó néhány napban minden nap elmentünk valahova, főleg "plázázni", nem a vásárlás miatt, hisz már minden megvolt, csak a hangulat kedvéért. Most valamiért az igazi csajos dolgok vonzanak smink ( életemben nem sminkeltem magam és nem is értek hozzá), igazán nőcis ruhák, melltartó (alaphelyzetben nagyon utálom). Azt hiszem itt kezdték észrevenni rajtam a + változásokat és bevallom én is magamon, mert persze ha már ilyen helyen vagyunk, akkor ami megtetszik, fel is kell próbálni :) Nem akadtam ki azon, hogy a korábbi ruhaméretemhez képest csak az egy számmal nagyobba fértem bele, vagy szintén nagyobb méretű melltartót kellett felpróbálnom. A próbafülkéket alaphelyzetben nagyon nem szeretem és korábban mindig csak az adott területre összpontosítottam, de most nem, most összességében tudtam nézni. Persze én is látom a hibákat, hogy hol lettem "nagyobb", min kéne változtatni, de ettől függetlenül valami hihetetlen magabiztosság jött. Lassan 40 éves vagyok, van három gyermekem, ja és 13,5 éve élek boldog házasságban, nem vagyok tökéletes, de a mai tizenévesekhez képest is jobban nézek ki. Igen, a tükörben NŐ - t láttam és nem egy kapkodó idegbeteg, fáradt, beteg anyukát, feleséget, hanem egy jó nőt (na a fejemet nem nézni!)
Majd jött a dec. 23 - a. Ezen a napon szoktam a zserbót megsütni és ez az idén is tervben volt, de csak fél adag. A két lány ezen a napon még szorgalmasan díszítettem a girlandokat, amelyeket korábban én szoktam és Dalma közben jött a konyhába is segíteni. Ekkor jött egy kellemetlen dolog. Egy teljesen egyszerű zabpelyhes sütemény tésztáját kellett összegyúrnom és nagyon nehezen ment, sajnos a kezem nem igazán tette lehetővé. Ekkor szóltam, hogy bizony az idén a zserbó sütése lemarad, mert számomra a tésztája összegyúrása kivitelezhetetlen. A reggeli bonbon nagyon jól sikerült, így megbeszéltük, hogy ma még készül egy adag, vagyis kettő :) Korábban a 23 - a nagy kapkodás volt, mert igyekeztem mindent előkészíteni, megcsinálni magam, illetve csak kis segítséggel és persze este a fa díszítésekor majd összeestem a fáradságtól. Dalma bevállalta, hogy összerakja egyedül a fát (évek óta műfenyőnk van, ami nagyon jó beruházás volt), addig én készíthetem a bonbonokat, illetve még egy gyors, csokis kuglófot is sütök. Gyanús volt a végeredmény, mert ok, hogy mostanság nem sütök, de nem felejtettem el és bizony furcsa színű, állagú kéreg keletkezett rajta. Fa felállítva, vacsora, fürdés, majd a szokásos 23 - i este program, a fa közös feldíszítése. Jobbnak láttuk, ha nem nyúlok a fához, így én a kanapén ülve csak adogattam az akasztókat, a két lány díszített, Apa igazgatta a felakasztott díszeket, amelyek közül ugye Sára kezét dicsérve az égősor zsinórján, egy kupacban kötött ki :) Ott ültem és néztem Őket. Furcsa érzés volt, mert nem akadtam ki, hogy máskor én állok ott, én igazgatok, illetve a fát is én raktam mindig össze. Inkább valami meghatározhatatlan nyugalom szállt meg.
Karácsony reggelén Apának az ajándék mellé szerettem volna valami igazán személyeset, egy levelet írni. Sajnos a kézzel való írás lehetetlen volt, annyira remegtem, így maradt a számítógép. Ettől függetlenül nem törtem le, sőt nagyon is boldog voltam. Anyuhoz lementem, hogy segítsek a karácsonyi ebéd előkészületében, vagyis csak a hal bepanírozása volt a feladatom. Na, mint egy totál kezdő, annyira béna voltam, de ha lassan is, közben jókat nevetve, elkészültem vele. Este csak egy fél mondat erejéig, de elnézést kértem, nem kézzel írott levél miatt, de végül is a tartalom volt a lényeg. 
Este csak egy nagyon pici időre leültem a gép elé és ugye mindennek oka van, egy Mosolyka videót láttam meg, egy riport részletet. Meg kellett néznem, mert Ő hatalmas erőt ad nekem. Közben rájöttem, hogy bár nálam ugye messze nem akkora a baj, de a hétköznapokban sajnos a betegségem alapvető dolgokat nem tesz lehetővé, viszont sok minden ugyanúgy gondolok, nem hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam a rossz, a miértek és csak annak az adott napnak, pillanatnak élek egy ideje. Nincs tegnap, nincs holnap, csak most van. Amikor jön az érzés akkor abban az adott pillanatban kell megtenni.
Tegnap ismét készült kuglóf, de most kelesztős, ezeket a tésztákat jobban szeretem és ismét furcsa kérget kapott :( Ekkor már biztos voltam benne, hogy bíz nem én vagyok a hibás, vagyis igen, de sajnos az igen drága, imádott sütőmet sikerült tönkretennem múltkor, amikor kipucoltam :( Apának is elmondtam. Korábban üvöltöttem volna, de a legkevesebb, hogy egyszerűen kidobom a sütit, most nem. Igen higgadtan közöltem, mint tényt és elkezdtem nézni vajon mennyibe is kerül egy új sütő. Anyagilag nem fér bele, de meg kell majd oldani.
A mai napra jut még egy kellemetlenség, mert egy családi látogatásban nem vagyok hajlandó részt venni.
Ebben a hosszú zagyvaságban az a lényeg, hogy a betegségem előnyömre változtatott meg. Teljesen másképp látom az életet, a családomat, magamat. Nem ragaszkodom görcsösen olyan dolgokhoz, amely elérhetetlennek tűnik, nem erőltetem azt, ami nem megy, más szemmel látok, kritikus vagyok még mindig, de a 110 % százalék már a múlté, magamat valóságos képben látom, nem kergetek álmokat. Kezdek megtanulni uralkodni a negatív kitöréseimen (na ezen még van mit javítani), megtanultam mi az önfegyelem, mindent el tudok engedni, ami nem előrébb visz, csak hátráltatna, nem engedem meg, hogy a negatív (mások által küldött) energiák "leszívjanak", megtanultam önmagam elfogadni. Tényleg csak a mának élek, nem gondolok a holnapra, a teendőkre, mert ami éppen akkor előttem van, azt kell megoldani és ha ezeket megoldom, akkor amúgy sem biztos, hogy a holnap ugyanazt tartogatja. A legfontosabb azonban az, hogy nem engedem be a betegséget, nem hagyom, hogy uraljon, inkább kihasználom az előnyét, mert bizony lassításra int és agyilag jobban felpörgetett. Megtanultam megállni, ha elfáradtam, vagy ha sok.

Nem magamutogatás, de úgy nézek ki, mint egy beteg ember?

2013. december 26., csütörtök

2013 év összegzése

Azt hiszem ilyet még nem csináltam, de ma reggel (12.16 - án) átgondoltam ezt az évet, hogy milyen is volt.
Nagyon vegyes, volt pozitív és negatív, tapasztalat, érzés, öröm, bánat, nagy "hajtás", pihenő időszak. Nagyon sok kedves új embert ismerhettem meg, akik a kedves soraikkal, gesztusaikkal feledtetni tudtak negatív tapasztalásokat. Köszönöm Nektek!
Az idén azt hiszem sok mindent megtanultam, az emberi kapcsolatokban jobban elmélyülhettem, türelmesebb lettem, mert rájöttem, hogy igen is kellenek a "holtnapok", mert utána jön a "dömping", nem szabad hagyni, hogy befolyásoljanak (eddig sem nagyon sikerült senkinek), a magam útját kell járnom, még ha több embernek nem is tetszik, mernem kell magamat felvállalni, nemet kell tudni mondani és sajnos a betegségem megtanított az önfegyelemre, amely alkotás közben nagyon is hátrányosan hat, vagy amikor egy borítékot próbálok megcímezni, vagy amikor az alkatrészeket sem tudom megfogni. Mindebből persze Ti nem vesztek észre semmit, pedig amiket láttok, kaptok tőlem, azokat "beteg" kezek készítik, csomagolják.
Az elmúlt néhány hónapban vissza kellett vennem a tempóból, ami érezhető is volt, de jövőre újra át kell gondolnom mindent. Természetesen szeretnék továbbra is 100 % - ban helytállni minden területen, de a családra és magamra is gondolni kell. Érdekes, hogy sokszor fel sem tűnt, mekkora szükségük van rám és bizony többször csak egy kapkodó, kiabáló nő rohangált köztük kialvatlanul, hogy minden rendelést teljesítsen  és mindent tökéletesen megcsináljon, közben Ők annyira háttérbe szorultak. Az utolsó hónapban kicsit sikerült újra előhozni régi önmagamat, aminek szerintem egy átlag férj, család annyira nem örülne, de Ők mások! Tudják, hogy akkor nincs nagy baj, ha elkezdem először szép lassan adagolni, majd egyre intenzívebben árasztani az ötleteimet, hogy hogyan lehetne szebb és kényelmesebb a lakás, ami persze rövid időn belül odáig jut, hogy már sürgető leszek és amíg nincs kész, addig nem lehet lazsálni. Szegények ennek évekig részesei voltak és eltűnt néhány évre, valami kiégett bennem, de most ismét előjött. Úgy érzem az alkotáshoz is szükségem van, volt a változtatásokra, szeretnék színeket belevinni ma már szinte mindenbe, de elsősorban a mi életünkbe.
Az egész év nagyon sok "munkával" telt és most egy határt kell húznom, mert sajnos beláttam, hogy hosszabb távon ez nem fog menni. Igen is szükség van a hétvégékre, az ünnepnapokra és a lazításra (ami nálam aktív pihenést jelent). Amikor nem gondolok az előttem tornyosuló "munkára". Bevallom az elmúlt héten ez nem sikerült, mert az utolsó pillanatban túlvállaltam magamat és éjszaka ismét nem tudtam aludni, mert a "nem leszek készen" járt a fejemben.
Hatalmas lépés volt viszont, hogy a "dolgozómat" kiköltöztettük a hálóból és már nem készül itt alkotás sem. Meg kellett húznom a vonalat a "munka" és a magánélet között.
Sokan aggódtak a betegségem miatt is. Köszönöm Nektek! Igen, nagyon kemény és rányomja bélyegét mindenre, amikor egy már kibontott üveg tetejét sem tudod sokszor elcsavarni, vagy egy zacskót sem tudsz megfogni, vagy elmész valahova és hirtelen ismét nagyon erősen elkezd remegni a kezed és még sorolhatnám a kellemetlen dolgokat, igen, kell az önsajnálat, de nem engedhetem meg magamnak, hogy beszippantson, hisz nagyon sokan számítanak rám és itt a család, a három gyerek. Nincs lazulás, na jó éjszaka az ember kibőgheti magát, de ennyi! Nehéz, de meg kell próbálnom együtt élni vele, ami sajnos nem igazán megy. Na, ennyi a panaszról :)
Összességében ez az év nagyon sikeres volt, nem is vártam volna. Voltak persze, akik az apródonként végbemenő profilváltásom miatt lemorzsolódtak, de voltak, akik követtek és talán még többször jöttek, mint korábban. Jó érzés volt, hogy egyre többen avattak be az életükbe, vagy kértek tanácsot.
A lényeg! Jövőre újra itt leszek Veletek, mert jó köztetek! Hálával tartozom Mindenkinek, aki kitartott egész évben mellettem, aki nyomon követett! Köszönöm Nektek!

Mindenkinek Áldott, Békés Karácsonyi ünnepet és csodákban gazdag Új Évet kívánok!

2013. december 22., vasárnap

Életem első bonbonjai

Illetve a második próbálkozás :) Az első nagy csalódás volt, mert bizony nem vettem figyelembe, hogy valóban jó minőségű csokoládéra van hozzá szükség :(
1 hete hirtelen ötlettől vezérelve a neten rákerestem, hogy lehet - e, ha igen hol és mennyiért venni csoki pasztillát. Szerencsém volt,mer Pesten van egy hely, ami hétvégén is késő estig nyitva tart.

Ma hajnalban felébredtem és mire a család felkelt, ők készültek, illetve itt csak a bemutató darabok :)
Ja, egyébként olyan Gombóc Artúr vagyok, mert a csoki bármilyen lehet, formára is, csak sok legyen belőle és persze finom :D


Na milyenek? :)

2013. december 19., csütörtök

Vega szülinapi torta Máténak

Tegnap volt kisfiúnk 10 éves és bizony sikerült meglepni őt egy olyan tortával, amit én sütöttem, ismét vegát.
Továbbra is olyan, mint anno a Csokitó volt, ronda és finom :D
 csajok a konyhában :D

 csillag formájú formát választottam most

 két réteg krém ment így bele, mert nagyon szépen feljött (bár a krém a fotókon nem látszik )

 és igen, így jár akinek kimegy a fejéből, hogy hiába is van itthon sok gyertya, de nagyon egyformákat nem fog találni, mert bizony egy pinkes is belesikerült :D


Torta recept:
piskóta:
50 dkg liszt ( fele - fele arányban sima tönköly és teljes kiőrlésű tönköly liszt)
fél citrom reszelt héja
12 ek. olíva olaj
ízlés szerint nádcukor
5 dl víz
1 tk. szódabikarbóna fél citrom levével
légkeveréses sütőben 180 fokon 40 perc sütés

krém:
2,5 dl barna rizsliszt
5 dl víz
kevés vanília
pici nádcukor
amikor már félig kihűlt:
1 ek kakaópor (Aldi - s!)
nádcukor ízlés szerint
1/2 tk. vaj (40 % - os)

Szerintem ez a lehető legegyszerűbb krém és annyira jól variálható, nem a habos, tejszínes fajta és sokkal egészségesebb is :D

2013. december 17., kedd

A külföldi lakberendezési műsorok "káros" hatása rám

Avagy kezdek visszatalálni régi önmagamhoz :)
Elöljáróban csak annyit, hogy már egy régi bejegyzésemben leírtam a Mi történetünket, hogy elveszítettük mindenünket és a szüleimhez kellett költöznünk. A korábbi házunk hatalmas volt és folyamatosan azon törtem a fejemet, miként lehetne még szebbé tenni, persze amit csak lehet a legkevesebb pénzből és önerőből megoldani. Imádtam a régi bútorokat és az Ikea - t. A két stílus, bár teljesen más, de nagyon sikeresen ötvöztük :)
Februárban lesz 3 éve, hogy szinte egyik napról a másikra a szüleimhez költöztünk és bizony mindennek csak éppen helyet kerestünk, találtunk, ami nem fért el, azt eladtam, vagy ment a padlásra. Közben elkezdtem az alkatrészezést és ahogy folyamatosan bővültem meg kellett oldanom a tárolást. Időm semmire nem maradt és nagyon már energiám sem. Majd a fotókon látható is lesz később, de a hatalmas parasztágy, ami a korábbi hálónkban szinte letűnt, itt hatalmas helyet foglalt, a szoba nagy részét elvette és közte és a fal között csak lapjával közlekedtünk. Két oldalán a falon voltak felakasztva az alkatrészek és alatta kaptak helyett a dobozok, amelyekben a gyöngyök foglaltak helyett. Az első változtatásról már írtam korábban, miszerint a spejzba került át minden, így a háló valóban háló lett. Az elmúlt közel 3 évben az egész család csodálkozott, hogy semmin nem akartam még változtatni eddig és nagyon örültek az első ötletemnek. Persze senki sem számított arra, hogy jönnek a következők is :)
Tudtam mit szeretnék, de a háló ötletéből még hiányzott valami, egy szín. Apa azonnal bele is egyezett, hogy ok, akkor fessünk, de! A következő héten ugyan végig itthon lesz, de a vizsgájára készül és tanul végig, így csak péntek délután tudjuk elkezdeni, amikor hazajön. Na ez a hét olyan volt, mint a szülés előtti utolsó napok :) Iszonyatosan türelmetlen voltam, de nem mutattam, hogy Apa tudjon készülni. Végre eljött a péntek délután és nekiálltunk :) Azt hozzáteszem, hogy végül a színt egy Ikea mécsestartó lámpás színe határozta meg, illetve a dolgozós részem (szekrényem) végig képlékeny volt, mert a fejemben megvolt, hogy mire szeretném kicserélni, de nem hittek nekem :)
Menet közben kiderült, hogy igencsak nagy fába vágtuk a fejszénket, ugyanis a fal jobban meg van repedve, mint láttuk, így kezdődött a repedések kikaparása. Most mutatok rengeteg fotót, de a közepén kezdem, a repedésektől :)
Jaj, az összes fotót úgy nézzétek, hogy közben sokkal nagyobb volt a rumli az előtte fotókon, mint normál helyzetben (tehát azért nem így élünk :) )









 Ezek a fotók már másnap reggel készültek, glettelés előtt a háló falairól. J, a munka közben sem állhatott meg, mert a gép volt az utolsó, amely szinte a festés pillanatáig itt maradt :)

A spejzajtó, vagyis a raktáram ajtaja felett ekkora volt a repedés :(

Átváltozás:
Előtte
 Az állólámpa és a falnak támasztott matracnál képzeljétek el a falat, ahol korábban végig lógtak az alkatrészek zacskókban
A mennyezet fehér, a falak végig sötét bézs színűek, a padló sötétbarna, az egész szoba sokszor sötét és nyomasztó volt
hatalmas parasztágyunk, amely most eladósorba kerül

Utána
 a hatalmas, nehéz, barna ágy helyét átvette egy kisebb, könnyedebb, fehér ágy
 oldalt a falak fehérek, az ágy mögötti fal kapta a mécsestartó színét, türkizkéket
annyit elárulok, hogy a fal színére festett polcon jobb oldalt elhelyezkedő fa doboz, az ékszerkészítő dobozom, ezért kellett venni egy másikat, Apa oldalára, hogy szimmetriában legyen :D

Előtte
Az ágy előtt volt két fiókos szekrényünk, amelyen sajnos a valóságban is mindig ekkora volt a rumli :(

Utána
A fiókos szekrényeket egyszerűen a fehér falfestékkel, kicsit rusztikusra festettem, így ők lettek az éjjeliszekények

Dolgozós / előrész
Előtte
 Nagyon praktikus szintén Ikea - s dolgozó szekrény és egy főnöki fotel, ez utóbbit utáltam, de Apa ragaszkodott hozzá
 Hatalmas ruhás szekrényünk, amely egy robosztus, Erdélyi fa faragott szekrény (hamarosan ő is eladósorba kerül)

Utána
Nehezen, de sikerült meggyőznöm mindenkit, hogy Nagymamám fésülködő szekrénye igen is jó lesz, az Ikea - s polcos tároló hírtelen jött ötlet volt, amelyen most minden ott van, ahol kell, ja és alatta még takarítani is lehet, mert nincs tele zsinórral 

 A tároló színe viszont Apa ötlete volt :) A hatalmas fotel helyett egy lazább széket hoztam be, az udvarról :)
Sokkal nagyobb lett így az ágy előtti hely is és végre Apa kedvenc szőnyegét is le tudtuk hozni a padlásról :)

Röpke pillantás, hogy hogyan is, illetve hol van a raktáram
csak egy kukkantásnyi :) Legbelül hátul a földön látható egy nagyon jó barátunk, a gombprés :D


Konyha
Előtte
 Ja, itt az eredeti állapothoz képest annyi már a változás, hogy a szagelszívót kicseréltük a mi réginkre és magasabbra is került, mint az eredeti laposabb, fehér színű volt
 A konyha a nappali felől és nem, nem a fotók rosszak, sajnos itt is a sötét bézs színű fal miatta volt minden sötétebb

Utána
 A fal itt is fehér lett, így azonnal világosabb is


A polcokon látható összevissza bádog dobozok szándékosak, ugyanis szenvedélyesen gyűjtöm őket :D

Konyha oldalt
Előtte
 Konyhánk bal oldala. A könyvszekrény mögött az a két szekrény igazából csak egy dologra volt jó, ha valaminek nem volt helye, akkor tutira ott landolt :(

Utána
Ugyanazon a helyen most a hűtő áll, befordítva a könyvszekrényt

Sütő rész
Előtte
 Igencsak nagy a rumli, de valami nem látszik és nem, nem ezért, hanem mert eddig nem volt és ha nagy ritkán főzni akartam, akkor azt Anyunál tehettem meg, nem volt főzőlapom

Utána
 Na mi lehet a lefordított tálca alatt????????? :)
És igen, a főzőlap :D Szintén Ikea - s találmány, hogy a nagy tálca pontosan akkora, mint a kétlapos főzőlap, így letakarva nem karcolódik

Polc
Előtte

Utána
Ja, persze, hogy megadta magát a kávé és tea főzőnk, így az ki lett cserélve

Mosogató
Előtte

Utána
A kedvenc falitékám végre rendeltetésszerűen használható, vagyis nálam fűszertartóként, A két nagy bögre pedig kicsit tompítja a mosogatószerek látványát 

Konyha sarok
Előtte
 Miután a hűtő mellett, mögött helyezkedett el, így itt is szintén állandó volt a rumli

Utána
 Ide került át az a két szekrény, amely korábban a konyha bal oldalán helyezkedett el, a hűtővel cseréltek helyett
Így jelentősen kinyílt a tér :)

Spejz ajtó
Előtte
 A szép nagy repedésekkel

Utána
 Apa imádott dobozaimnak ide is feltett egy polcot :) Persze a repedéseket előtte eltüntettük :D


A hálótól kimaradt, nagy szekrényünk
Előtte

Utána
A változás csak annyi ( a kabátokat leszámítva az elején), hogy egy fehér fal előtt helyezkedik el, ugyanott és máris nem tűnik annyira robosztusnak :)

Vasárnap este, lefekvés előtt, illetve már hétfő volt javában, Apa azt mondta, olyan mintha új házba költöztünk volna :D

Szegény manógyűjteményem még a földön várja, hogy valahova kikerülhessenek :(

Na, ez teljesen én vagyok :D Nem csak az ékszerekben tudom magamat kiélni, hanem a lakásban is :D :D :D