2013. november 20., szerda

Újabb feladatok

Újabb feladatot kaptam, illetve rendesen feladták a leckét. Hétfőn reggel 8 h - ra hivatalos voltam az óvodába a logopédushoz a legkisebb gyermekünk miatt. Bevallom, nagyon tartottam a beszélgetéstől és mindenre felkészültem. Biztosan rossz anyának tűnők, vagy elhanyagolom a gyerekeket, nem foglalkozom Velük eleget. Valami ilyesmik jártak végig a fejemben. 
Sajnos a legkisebb későn kezdett beszélni és bizony ebből sok a probléma. Hatalmas és nagyon kellemes meglepetés volt azonban, hogy a logopédus mennyire kedves és segítőkész volt. Tényleg csak az együttműködésre kért és nem vont kérdőre.
Aznap sok minden járt a fejemben, mert egy közel 5 éves gyereket nagyon nehéz úgy leültetni, hogy figyeljen, miközben többen vagyunk körülötte, zaj van és persze ott a sok játék. Majd megszületett az ötlet, így este csak vele foglalkozom, csukott ajtónál. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tudok elérni Nála, de a tegnap este már jóval sikeresebb volt :)

Közben persze végre ismét készülnek ékszerek, bár ahogy látom ismét csalódás számomra :( Több visszajelzést kaptam, voltak megkeresések rendelés ügyében, de valahogy mindenki valaki más "bőrébe" akar belekényszeríteni és nem én kellek, csak valakinek a másolata :( Szerencsére nem Minden vásárló, megrendelő ilyen, de annyira letörik az embert :(

Közben most este kaptam egy hatalmas cserepes Flamingó virágot Apától, mert bizony ma 14 éve ismerkedtünk meg :D Annyira gyorsan elszálltak az évek :D
Apa! Köszönöm Neked!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2013. november 15., péntek

Változások

Azt hiszem ennyi ideig még sosem hallgattam. Nem készültek új alkotások, későn válaszolok a levelekre, nem lájkolok, igazából csak az eladásokat intéztem az elmúlt 2 hétben. Közben sok aggódó levelet kaptam ismét, amiket ezúton is köszönök!
Igyekszem visszatérni az alkotói létbe, de most nem egyszerű. Amíg nem ülepedik le bennem az elmúlt 2,5 hónap történése, addig nem igazán tudok alkotni. A gyöngybogyózás megnyugtat, itt vannak újabb tervek, így most a gondolkodáshoz szükségem van rájuk. Át kell értékelnem az életemet, a napjaimat átszervezni. Timi, aki egy fantasztikus alkotótárs és hatalmas segítő is számomra, már megerősített benne, hogy jó úton haladok. Köszönöm Neked!
Sajnos nem lehetek ott egyszerre mindenhol, nem lehetek ennyi dologban 100 % - os, bármennyire is szeretném. Csak egy van belőlem és ami a legfontosabb, egy életem van. Elérkezett az a pont, hogy nem égethetem ennyire két végén a gyertyát. Sajnos az utolsó (orvosi) eredményeim is ezt mutatják. Most azt érzem, hogy elhasználtam a testem és a lelkem utolsó tartalékát is. Nincsenek túl jó napjaim. Nem látják még a körülöttem lévő emberek, a családom sem, de belül nagyon is őrlődöm. Imádom a "munkámat", de a családomat is! Viszont szükségem van a feltöltődésre, a magányra. Természetesen ez utóbbival nem akarok megbántani senkit, amitől még rosszabb :(
Korábban a családnak éltem csak és kizárólag, róluk szólt minden. A napjaimat közel 5 éven keresztül a konyhában töltöttem és imádtam. Aztán lassan 3 éve ismét belevettettem magamat a "munkába" és még a háztartási munkák sem fértek bele ebbe a tempóba. Többször elmondják a gyerekek, mennyire szeretik ezt, vagy azt az ételt, de csak akkor, amikor én készítem. Múlt pénteken kitaláltam, hogy annyira ennék csak egy egyszerű tepsis krumplit. Apa megpucolta a hozzávalókat, majd amikor raktam össze, akkor a középső gyermek megszólalt, Neki annyira karácsonyi hangulata van. Kérdeztük, hogy miért? Röviden, mert anya a konyhában van. Nem tudtam eldönteni, hogy rossz, vagy jó. Ő az, aki soha nem mond semmi bántót, de mostanában egyre sűrűbben keresi a társaságomat, amikor csak ketten vagyunk. Még soha nem éreztem, hogy ennyire hiányoznék Nekik.  
Hogy mit is akarok kihozni ebből a zagyvaságból? Át kell szervezni az életemet. Apa egyre többször segít a "munkában", hogy haladjak. Ezen tevékenységemet azonban elsősorban a hétköznapokra kell korlátolnom, a hétvégéken elsősorban feleség és anya kell legyek. Feltöltődésre is szükségem van, amit így a hétvégi családi programokkal tudok "megoldani". Azonban még mindig nem érzem az összképet

2013. november 13., szerda

Az átrendezés befejeződött

Hétfőn a hálószobánkból kikerültek az alkatrészek is. Egész nap pakoltam, amíg vártam a futárt az új alkatrészeimmel. A kamra már teljes mértékben a munkahelyem lett, na meg a konyhapult egyharmada is. Furcsa volt látni az üres falakat, ahol eddig lógtak az alkatrészek. Ezentúl a hálószobában csak a csomagolás és az ékszerek készülnek, na meg más is :D
Azt hiszem le kellett zárnom magamban valamit, ami egy folyamat része, de meg kellett tennem elsősorban magamért, de a családomért is. Külön kell választanom a "munkát" és a magánéletet. Az is megfogadtam, hogy 20 óra után már nincs "munka", na jó, ez néha megcsúszik, de már nem éjszakába menően, illetve a hétvége a családé. Nincs levelezés, nem gondolok a "munkára", csak a kikapcsolódás marad (az ékszerkészítés is ehhez tartozik). Nem hittek nekem, de meglepődtek, amikor a nappaliban ledőltem a kanapéra (ami szintén le lett cserélve egy sokkal régebbi, de praktikusabb darabra), illetve bedőltem a párnák közé és igen, Spektrum Home - t néztem :D Vannak még megvalósításra váró ötleteim ám :D
A lényeg, a feszített tempót már nem tudtam volna sokáig csinálni és a héten (még csak szerda van!) tudtam már segítséget kérni, ami nálam igencsak nagy szó. Beláttam egyedül nem megy, egy s..... -gel nem tudok ennyi lovat megülni és ha tovább folytatom, akkor már azt az egyet sem sokáig. Lassítanom kell és ezek most már nem csak gondolatok, szavak, hanem már tett is követte őket.
Hálás vagyok Mindenkinek és elsősorban a CSALÁDOM - nak, hogy kitartotok/kitartanak mellettem!

Köszönöm NEKTEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2013. november 4., hétfő

Kivételesen hosszúra sikerült

Ennyi ideig még sosem hallgattam és nem tűntem el teljesen. Annyira sikerült hallgatnom, hogy az utóbbi hetekben a leveleimre is alig válaszolok. Higgyétek el alapos okom volt, van rá.
Az első megrázkódtatás után, hogy beteg vagyok nem volt egyszerű. Fel nem is igen lehet dolgozni, amikor az emberről kiderül, olyan betegsége van, amiről mindig azt gondoltuk, csak időseket érint. Persze a gyógyszer enyhíti a tüneteket és ez nagyon jó. Majd jön a sok munka és nincs idő már ezzel foglalkozni. Volt azonban még egy vizsgálatom 1 hónapja, amiről azt gondoltam, most útóljára  lógok a "munkából" és ismét kiderül, hogy hiába érzem a folyamatos fájdalmat úgysem fognak kimutatni semmit. Nem így lett. Sajnos beigazolódott, nem vagyok hipochonder és nagyon is valósak a fájdalmaim. Ami egyrészről jó, mert végre fény derül az okára, másrészt viszont dühítő, mert 12 éve van folyamatosan, egyre erősebbek voltak és eddig egy orvos sem vett komolyan, mert szinte még megvizsgálni sem akartak. Akkor, egy hónappal ezelőtt tudatosították bennem, a baj nagyon nagy és bizony át kell gondolnom és újra kell szervezni az életemet. Akkor addig jutottam, hogy a következő héten nem foglalkoztam semmivel, csak ültem, gyöngybogyóztam és gondolkodtam. Rájöttem, igen is önzőnek kell lennem és én vagyok az első, de a családomnak is szüksége van rám és nem csak arra, hogy a hálóból (ami egyben a dolgozóm is) válaszolgatok nekik. A hétvégéket Nekik kell szentelnem. Nagyon jól letisztult bennem minden, majd jött az utolsó vizsgálat, a 24 órás EKG. Az érdekessége az volt, hogy aznap reggel, amikor mennem kellett a kórházba előtte gyorsan megnéztem a mailjeimet és láttam, van egy iszonyatosan hosszú rendelésem. Be a kórházba, ott minden csúszott, sokat vártunk, de végre felszereltek és rohanás haza. szerencsére Apa szabin volt, így már késő délután ő is beszállt segíteni :) Végig arra gondoltam, hogy na most lőttek a valós eredménynek, mert aznap jobban "hajtok", mint szoktam. Másnap vissza a levételre, fel a rendelésre, hogy megszülessen a végleges ítélet. Kiderült, hogy nem befolyásolt semmit a "munka", mert így is, úgy is nagyon rosszak az eredmények. A gyógyszer mellett kaptam néhány tanácsot is, amelyek ismét gondolkodásra késztettek. Bevallom, megnyugodtam, mert bár veszélyben lehet az életem (ezt még a trombózisnál sem vallottam be), de tényleg nem képzeltem be semmit és nem a "munka" az oka a fájdalmaknak. Nem volt kedvem semmihez, csak egyedüllétre vágytam. Délelőttönként intéztem az eladásokat, délután gyöngybogyókat fűztem és hogy ne gondolkodjak közben Spektrom Home ment közben. Na, itt kezdődött minden, a lakberendezés :) Előző életünkben a család agyára mentem, mert állandóan rendezkedtem, amikor lehetett festettem Apával, de mindig kellett valami, mert nem szeretem az állandóságot a közvetlen környezetemben. Lassan 3 éve lakunk a szüleimnél és amióta ide jöttünk minden ugyanúgy volt. A gyerekek is többször megjegyezték mennyire csak a "munka" számít, mert egyszer sem akartam kifesteni :) Egyik pillanatról a másikra jött az ötlet! A fürdőszoba átvariálása. Persze azonnal Anyuékkal meg is osztottam, este Apával. Furcsa mód senki nem kételkedett, nem akart lebeszélni, sőt! Na, akkor itt ugye nem lehet megállni :) A fürdő és wc kipipálva! Közben érkezett az utánpótlás alkatrész és bizony nem tudtam hova tenni a hálóban. Ekkor jött a következő ötlet. Mi lenne, ha a "dolgozóm" átköltözne a spejzba, illetve az a picike helyiség más funkciót kapna? Meg is beszéltük, hogy úgyis jön a hosszú hétvége és akkor megcsináljuk együtt. Közben már fejben előrébb voltam, mert akkor mást is átrendezhetünk, ami ugyan csak egy picikét látványos, de a kis helyet kihasználva mind az ötünknek kényelmesebb, szellősebb lenne. Na, ennek már nem örültek annyira, viszont jó jelnek tekintették, hogy ismét rendezkedek. Őszi szünet, amitől féltem, mert a gyerekek hangosak, ami alaphelyzetben nem zavar, már ugye megszoktam, de most gondolkodni kellene. Így alakult az a helyzet, hogy az egész rendezkedést megcsinálom velük. Hétfőn, mire Apa hazaért a munkából, már kész tények elé volt állítva, illetve a hatalmas kupacok közé. A spejz szekrény nem volt számomra megfelelő polcozású, így Rá várt, hogy a jó öreg Garzonból kihozza a számomra tökéletes megoldást. Persze Ő időközben leszervezte, hogy a két nagy hétvégén elmegy a középső gyermek keresztszüleihez a tanyára, mert akkor ketten a hétvégén meg tudunk csinálni mindent. Jött a kedd reggel, Apa elment dolgozni és a két naggyal folytattam tovább a rendezkedést, ami végül egy hatalmas takarítással és selejtezéssel lett összekötve. A "dolgozómat" kiköltöztettük a hálóból, a bútorok átpakolásában pedig a szüleim segítettek. Érdekes érzés volt kedd este lefeküdni. Szerda és csütörtök folytatódott minden. A kupacok kezdtek eltűnni és jöttek persze az újabb ötletek. Közben rájöttem, hogy lelkileg nagyon jót tett nekem ez az egész. A háló végre ismét (na még nem teljesen) háló lett. Így ez is a folyamat része azt hiszem, hogy a "munkát" el tudjam választani a családtól. Pénteken délben a két nagy elmehetett a tanyára, mert annyit segítettek ez előtte lévő 4 napban, így mégis lett szünetük és tényleg most először engedtem el őket így.
Apa persze örült, hogy Neki már csak a konyha takarítása maradt :) Ez az egész átpakolás, rendezkedés most a kezdet. Meg kell tanulnom tényleg, hogy nekem is szükségem van ismét magánéletre, de ami a legfontosabb, a családnak nagy szüksége van rám!
Hétfőtől igyekszem ismét teljes erőbedobással "dolgozni", alkotni, amihez újra van kedvem, a levelezéssel útól érni magam, de meghúzom a vonalat. Az esték és a hétvégék a családé! Persze még a betegségeim miatt azért nincs minden rendben, így itt is ki kell találnom hogyan tudom könnyebbé tenni, illetve megelőzni a sokkal nagyobb bajt.

Mindezt a kisregényt ki kellett írni magamból és persze így Ti is megértitek, hogy miért ez a kivételesen hosszú hallgatás.
Köszönöm Nektek, hogy továbbra is mellettem vagytok! Nem fogtok bennem csalódni, remélem :D