2012. április 14., szombat

A mai idézetem; Tőlem - NEKED

Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned,
ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad,
de érezlek is – ha “én” minden idegszálammal megtapasztalom
milyen “TE” – nek  lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről.
A megismerés a “jártál bennem” – “jártam benned” kölcsönös élménye.
Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit,
érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet –
azt, hogy mersz – e szeretni egyáltalán.
Tudsz – e adni, s elfogadni? – most derül ki valójában.
Mert amit adsz, most azt magadból adod.
A titkaid adod – amit féltesz, amit rejtesz,
azt adod – és azt fogadod el tőlem is.

2012. április 9., hétfő

Répatorta - reformos

Az elmaradhatatlan répatortám :)
elöljáróban csak annyit, hogy ebből sajnos nem lehet kihagyni a tojást :(
 külsőleg olyan, mint egy régi csiki reklám, ronda és finom :) szóval külső alapján senki sem ítéljen 


recept :
20 dkg finomra reszelt sárgarépa
20 dkg darált dió
4 tojás
1 zacskó sütőpor
5 dkg liszt (teljes kiőrlésű)
ízlés szerint cukor
a tojásfehérjéket 2 ek hideg vízzel kemény habbá verjük, közben lassan adagolva belekeverjük a tojások sárgáját és a cukrot, majd a reszelt répát, diót és a sütőporral elkevert lisztet, a sütőt már előre bekapcsoljuk 175 fokra és a kikevert tésztát egy 26 cm átmérőjű kivajazott formába lassan "belecsurgatjuk" és 40 percig sütjük

nekem a tetején most:
 50 dkg sovány túró elkeverve 
1 narancs levével és rostjával, 
1 zacskó vaníliás cukor és 
ízlés szerint cukor van összekeverve

nagyon egészséges és finom :)

Fonott kalács

A mostani fonott kalácsom, amit mi mindig a sonkához eszünk nagyon szép lett :)


Régen, amikor a nagymamám készítette a sok kelt tésztát, akkor annyira munkásnak tűnt, viszont az elmúlt években rájöttem, hogy semmivel sem jár több munkával, mint bármilyen más sütemény, sőt a házilag készült kelt tészták melegen, szinte frissen kivéve a sütőből már ehetőek és nem fekszi meg a gyomrunkat :)

2012. április 2., hétfő

Vega húsvéti sonka

Elöljáróban csak annyit, hogy tudom sokan elítélik a vegetáriánus életmódot, de ez már mostanság nem tud felidegesíteni. A legkisebb gyermek szoptatása után azonnal visszatértem a húsmentes életre. Tehát tejterméket eszem, de a tejet messze kerülöm, tojást csak elvétve. Hozzáteszem, a családban én vagyok az egyetlen aki egyáltalán nem eszik húst. Sőt, már mindenkit megnyugtattam, mert kb 2 hónapja voltam vérvételen és tökéletes volt, még vérszegény sem vagyok :)

Tudom, húsvét csak hétvégén lesz, de aki esetleg szeretne ilyen, vegetáriánus sonkát készíteni, 
annak még nem késő :)
Ugyan, ilyet még sosem készítettem, mert gabonagömböcöt szoktam venni, 
de most az idén végre kipróbálom :) Katáéktól már sok receptet kipróbáltam és mindegyik nagyon 
finom volt és hát az Ő sonkája számomra nagyon csábító
a recept itt olvasható : 

Szóval az én sonkám:
itt már megfőzés után
 a főzős megoldást választottam, bár az alaprecepthez képest biztosan eltértem, mert szokás szerint csak szemre mértem :) A legnagyobb meglepetés az volt számomra, amikor ketté vettem a főzéshez a "masszát", mert sokkal ruganyosabb volt, mint általában a szejtán szokott lenni, 
illetve a közepében hatalmas légbuborék volt

Itt sütés után látható. Sütés közben a lakásban fantasztikus illat volt :)

Itt már behálózva látható (a sonkahálót Anyukámék néhány hónapja a CBA-ban kaptak végre)

Itt már a páclében, amibe sosem teszek ecetet, inkább picit több babérlevelet, 
ebből is ha lehet, akkor frissen, a sajátomat használom
nagyon várom a hétvégét, hogy milyen íze lesz a szombaton frissen készülő fonott kalácsommal, amit minden évben készítek és persze a kihagyhatatlan répatortám :)

kész sonka észrevételek: legközelebb a tofut a legkisebb lyukú reszelőn kell lereszelni és szerintem pácolás közben még egyszer kis ideig újra "megfőzni", így picit gumis az állaga, viszont megmelegítve az íze nagyon jó, sikerült eltalálnom a fűszerezést :)

A család bohóca

A családunk bohóca, a mi kis lassan 7 éves angol cocker spánielünk, Dave. Őt anno egy harmadik gyermekként kaptam, bár sosem viselkedett úgy. Nem rágott szét semmit, szót is fogadott, sőt első éjszakától kezdve szobatiszta volt. Két szenvedélye van, a labda és az emberi kéz. Egyszerűen a simogatásból él :) Ennek következtében a gyerekek is azt tesznek vele, amit csak akarnak, mert addig is hozzá érnek :) Szóval, ő mindig ott van velünk, a lakásban él. Amikor a másik spánielünket hoztuk (akit szegényt azóta már el kellett altatni), akkor a műtétje miatt egy atlétát kellett ráadni és egy hétig viselnie, hogy ne szedje ki a varratait. Akkor is szegény Dave volt a próbababa, rajta tudtam "alakra igazítani" a ruhát. Szegénykén a napszemüveg is elég sokszor rajta van. Most egy sapkát húzott a fejére a legkisebb gyermekünk és még azt sem kellett erőltetni, hogy lefotózhassam, mert szegény ült a kosarában és nagyon nyugodtan tűrte. Egyébként imádjuk az állatokat, senki nem értsen félre a leírtak és a fotók alapján. Ő tényleg olyan, mint egy gyerek és imádjuk :)