2013. január 30., szerda

Nagyker?

Apát megkértem, ha már Pesten dolgozik, akkor szaladjon be az egyik nagykerbe, mert néhány dologra szükségem van. Szándékosan még csak célzást sem teszek a nevére, a helyére, mert tudom, hogy több alkotó is ott vásárol és ez csak és kizárólag az én véleményem róluk, mármint az üzletről. Interneten egyébként nem hirdetnek, bár a forgalmukból ki sem tudnák termelni és csak nagyon alaposan, célirányosan keresve találja meg a google.
Szóval, ez egy olyan hely, ahol csak úgy lehet vásárolni, ha van adószáma az embernek és elvileg nagyker árak vannak. A nagykertől az ember azt várná el, hogy legyenek valóban olyanok az árak, legyen választék, raktárkészlet és akarjanak eladni, mert ugye oda kereskedők mennek és nem 2 - 3 ezer forintot hagynak ott. Apa így hát ma bement oda, nem volt lista, csak 3 dolgot kértem. Az egyiknél tudta, hogy hol keresse a kampókon pontosan, de nem találta, sőt! 4 szín, azon belül 3 méretnek kellett volna ott sorakoznia, de csak egyetlen színt, egyetlen méretben és egyetlen csomagot talált :( A másodiknál már mondtam Neki merre keresse, az a két méret pont (!) nem volt, ami kellett volna. A harmadik dolgot próbálta keresni, de nem látta, így az eladótól kérdezett, mire az csak rámutatott, "Ott van lent" és folytatta tovább a beszélgetést :( Persze nem volt az sem, így Apa megkérdezte, meg merte őket zavarni, esetleg tudják, hogy mikor lesz, vagy lesz-e még egyáltalán? Rövid, tömör válasz "NEM!". Az már ki sem derült, melyik kérdésre válaszoltak :( Kb olyan volt a helyzet, illetve sajnos egy éve ilyen, mintha bemennénk a közértbe (!) tejért, kenyérért, sajtért, mert ugye ezeket ott árulják, de nem találnánk semmit, csak cipőt, abból is olyat, amit a szaküzletben olcsóbban, nagyon választékban és az éppen aktuális divat szerint tudnánk megvásárolni. Szóval, ebben a közértben, csak divatjamúlt cipőt árulnak és meg sem tudják mondani, mikor lesz kenyér legközelebb :( Ez nagyon szomorú! Amikor valakinek van annyi pénze, hogy tudjon egy ilyen üzletet nyitni és még a válság sem veti vissza a forgalmat, akkor hogyan engedheti meg a három alkalmazottnak, hogy ennyire sza........-nak bele mindenbe és a vevő ne is menjen be, mert a panaszáradatban zavarja őket :( Bár lehet, hogy a tulajdonos is ilyen????????????????????
Volt olyan eset is itt, hogy több alkalommal is kerestem valamit, a helye üres volt mindig, így rákérdezte, a válasz mindig az volt, nincs. Szerintem megunhatták, hogy állandóan megkérdezem, mert egyik alkalommal furcsa mód a raktárból előkerült, hatalmas zacskóval, majd kértem belőle 300 db - ot. Többször visszakérdeztek nem lesz - e sok ? (!). Miután nekem leszámolták, a hölgy elkezdett a leszámolni egy újabb adagot, mondván már felhozták, így akkor tesz ki a kampóra is. A kolléga viszont rászólt, hogy azonnal tegye vissza!!!!!!!!!!!!!! (?)
Sajnos ez a tipikus magyar mentalitás!
Az ellenpélda egy külföldi üzlet, ahol már pár alkalommal vettem ezt - azt. Kb a 3. rendelésemnél felhívtak (!), hogy sajnos az egyik lepedőből (2 színben kértem a lányoknak) már nincsen, tévesen van fent, most mi legyen ? Természetesen a másik színből volt még, így mondtam nem gond, akkor legyen abból kettő. A másik dologból pedig már egyáltalán nem volt, így megkérdezték mit adhatnak helyette ? Még én kértem elnézést, hogy ilyen körülményes vagyok, mire a kedves Úr azt felelte, "semmi gond, addig jó, amíg a vevővel gond van" :) Annyira aranyos volt, mert pont ugyanígy gondolkodom :) Amíg a vevővel gond van, addig jó, mert van vevő.

2013. január 24., csütörtök

Már megint kiakadtam

Igen, már csak ilyen kiakadós vagyok, de vannak olyan dolgok, amiken egyszerűen nem tudok túllépni :( A héten sikerült annyira kibuknom, hogy olyat tettem, amit még sosem. A fb - on egy zárt csoportban ezt közzé is tettem, de most belinkeltem az illetőt. Az egyik vásártéren láttam az illető "alkotót", már nem is emlékszem, hogy melyik részen, de miután már volt vele másnak is gondja, így benéztem a boltjába, kár volt. Csak és kizárólag olyan "alkotásokat" láttam, amelyek egytől egyik mind másnak a munkái, a szellemi termékei, ami nálam már a lopás kategóriába tartozik. Egyetlen külföldi kézműves alkotása volt csak leutánozva (förtelmes minőségben), de 100 % - ban csak arra az egy alkotóra jellemző "ismertető jegy" azonnal felismerhetővé tette. Az összes többi kb 5 magyar alkotótól származó (abból egyikük mondjuk itthon nem is árul), 100 % - ban leutánzott, silány kivitelezésű műremek volt. Róla már egy nagyon kedves alkotótárssal beszéltünk, aki elmondta tud arról, hogy másolta már őt és meg is beszélték, nem teszi fel eladásra. Ehhez képest azt a bizonyos "alkotást" is láttam a boltjában. A többiek nagyon aranyosak voltak és próbáltak csitítgatni, de ők is felháborodtak (nem annyira, mint én). Egyszerűen nem hiszem el hogy lehetnek ennyire pofátlanok az emberek :( A leutánzáshoz csak minimális kézügyességre van szükség, gondolkodásra, tervre egyáltalán nincs. Némelyiknél ugyan vette a fáradságot (bár lehet, az a szín éppen nem volt otthon), de változtatott a színeken. Sajnos van más ilyen "alkotó" is, aki még a fáradságot sem veszi és a színeken sem változtat, amit pedig szegény megpróbál magától, a saját elgondolása alapján megfűzni, az borzalmasan néz ki, de legalább megpróbálta és el is tudta adni. Az előbbire visszatérve, van olyan alkotó, akit ő a barátnőjének nevez, de az összes ékszerét leutánozta már. Azért ez is szomorú :( Hozzáteszem, egy olyas valakiről beszélek, akinek gyermeke is van és ilyenkor két kérdés is felvetődik bennem : 1. sajnáljam a gyermeket, hogy egy ennyire tisztességtelen anya neveli fel, akitől semmi jó példát nem lát? 2. vagy! Vajon milyen felnőtt válik belőle? Már most azt szívja magába, hogy minek erőltetni az agyunkat valamin, ha már egyszer azt más megcsinálta, elkészítette, mert így is pénzt lehet keresni?
Több alkotni vágyónak ígértem mintaleírást, de sajnos az ünnep előtt a gépem megadta magát, így a fotóim mindenhova le vannak mentegetve ( ezt a fotósorozatot még nem sikerült megtalálnom), napi szinte 16 órában meg sem álltam 1 hónapig, fáradt vagyok és ugye egy leírás elkészítéséhez sok türelem kell (ezek nem kifogások, hanem a valóság), viszont amikor olyan hölgyet látok, mint a fent leírt, akkor azért megfordul a fejemben, vajon ha valaki meg is veszi a leírást, mikor, hol, kinél fogom pontosan ugyanazt az ékszert látni pénzért?
Lehet, túl érzékeny vagyok?

2013. január 21., hétfő

Miért nem megy mostanság?

Az első és legalapvetőbb, amiért mostanában nem készülnek, csak ritkábban alkotások, hogy szerencsére a december és a január fele nagyon sok teszvesz/vaterás eladással telt és bevallom őszintén borzaszó fáradt vagyok. Azt hiszem nagyon régen éreztem ezt utoljára, ami miatt az egyik szemem mosolyog, a másik sír.
A másik dolog, a mélységes felháborodásom. Szerintem minden alkotó bizonyos időközönként a gép elé ül és elkezd böngészni, hogy mások miket készítenek, milyen színeket használnak, vagy esetleg milyen más irány felé haladnak. Szerintem ezzel semmi gond, ez természetes. A gondom nekem is ott kezdődött, amikor az egyik vásártéren jártam és láttam, hogy a címlapon megjelenik jó néhány olyan alkotás, ami kísértetiesen hasonlít nagy alkotókéhoz, még a fotózás stílusában is, de valahogy mégis más. Persze azonnal megnéztem és utána már célirányosan kerestem is, több keresőszót beírva, mert hajtott a kíváncsiság. Nagyon elkeseredtem, mert sajnos a mai napig nem tudom túltenni magamat azon, hogy aki alkotónak nevezi magát, az miért csak (!) másolatokat gyárt (!). Amíg nem teszi ki nyilvánosság elé, illetve nem pénzért kínálja, addig tegye, mert tetszik Neki és nincs annyi pénze rá, vagy egyszerűen csak valakinek meglepetésnek szánja, jó, rendben is lenne, de nem. Pénzért árulja! Nem értem. Nincs fantáziája, lusta, vagy csak azt látja, hogy a másiknak ugyanaz mennyire megy, akkor ő is mellékkeresetnek elkezdi árulni és persze fél - vagy harmadáron. Természetesen a vásárlóra van bízva, hogy kinél veszi meg, mert aki minőséget szeretne nyilván az eredeti alkotótól vásárolja meg, ha pedig nincs pénze, akkor az olcsót választja. A rosszabbik esetben a vásárló kérdőre vonja a valódi alkotót, hogy bizony ő mekkora haszonnal dolgozik, mert teljesen ugyanezt látta másnál sokkal olcsóbban. A kedves vásárló több dolgot is figyelmen kívül hagy, vagy egyáltalán nem is ért hozzá. 
Az eredeti alkotó:
 1. szellemi terméke az az alkotás, 
2. hivatalosan, számlával végzi, több esetben ez a fő bevételi forrása, amelyből adót és sok egyéb kötelező dolgot fizet ki havonta, 
3. a valóban minőségi alapanyagokat használja fel,
4. levédet "márkanév"

A másoló:
1. nem kell a fantáziáját használnia, elég némi kézügyesség,
2. feketén végzi, mondván minek adjon számlát, azzal nem foglalkozik senki,
3. a közepes, vagy a legalacsonyabb kategóriájú alapanyagból dolgozik, rosszabb esetben szándékosan félrevezeti a vásárlót, mert valótlan dolgokat tüntet fel
4. csak másol, mert nem kell megvédeni a nevét, a saját értékét

Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, lehet tovább folytatni, ízei szedni, de akkor is ő csak egy átverő. A másoláshoz valóban csak kevéske kézügyességre van szüksége. Nem kell azon gondolkodnia, hogy 12 - én miből is utal a hivatalnak és szabályosan az ember képébe mondja mekkora balfék, hogy számlát ad, mert anélkül sem bukna le soha. Az a baj, hogy már eljutottam arra a szintre, hogy valóban vannak olyan pofátlanok, akik ellen fel kéne lépni. Természetesen egyedül kevés vagyok. Persze ilyenkor az is eszembe jut, vajon ők mire is neveli, vagy hogyan a gyermekeiket. Bár nyilván egyszerűbb a könnyebb és tisztességtelen utat választva, átgázolni mindenkin, sőt még időt is spórolni, mert gondolkodni nem kell a következő alkotáson, csak leülni a böngésző elé.

Persze a külföldi kézműves oldalakat is néha - néha megnézem és sajnos ott a minőség romlását figyeltem meg. Természetesen most csak a saját "világomról" beszélek! Nyilván mindenkinek vannak kicsit rosszabb alkotásai, amit vagy fel sem tesz, vagy esetleg olcsóbban, vagy megmutatja a blogján "nézzétek, én ilyen béna is tudok lenni", ami szerintem fantasztikus lenne, mert abból is látszik, senki sem tökéletes. Viszont egy egy alkotónak megnéztem a most futó aukcióit és megnéztem a korábban eladottakat és a fejlődés sajnos nem látszik, csak a mennyiség miatt a minőség romlása.

Visszakanyarodva az eredeti mondani valómhoz! Egyszerűen elkeseredtem, leblokkolt, hogy mennyi lett a másolat, halkan jegyzem meg kemény fizetős mintákból készült ékszereket is kínálnak (nyilván nem az eredeti alkotó) és sajnos némelyiknek az összes futó aukciói 98 % - át CSAK ez teszi ki. Egyszerűen nem is volt kedvem ékszert készíteni. Nyilván nem tartozom azok közé akit másolnak, mert nem vagyok akkora alkotó, de igenis alkotónak tartom magam. Inspirációnak én is átmegyek néhány blogra, esetleg olvasgatom és nem csak a képeket nézem, vagy az apró részletekig, hanem az összhatást. Nekem is vannak kedvenceim, de sosem jutott eszembe, hogy elkezdjem őket utánozni, mert van saját fantáziám, amit remélem más is értékel és szeretek a saját fejem után menni, valami újat alkotni, nem a megszokottat.

Azt hiszem most ennyi zagyvaság elég volt, de egyszerűen ki kellett írnom magamból, nézzétek el nekem!

2013. január 8., kedd

Ki is vagyok én?

Azt hiszem most ismét egy kisregény íródik, de egyre többen kíváncsiak, ki is lehetek valójában?
Egyszerűbb, ha a kályhánál kezdem ismét, mert talán így érthetőbb minden mondatom, tettem, az ékszereim.
13 éve ismertem meg a Férjem. Előtte független, nagyon öntörvényű, szinte alkalmazkodásra képtelen ember voltam, aki előre megtervezte szinte minden percét, ja és nagyon pesszimista. Aztán jött a nagy, mindent elsöprő szerelem, gyors házasság, majd hirtelen feleszmélés, hogy igen hamar család leszünk. Innentől megszűntem önálló ember lenni, már csak valakinek a felesége, az anyukája voltam. A Férjem életét éltem és néha igyekeztem a háttérből csendesen irányítani az Ő életét, vállalkozását. Közben jött a második gyermek, így már elsősorban anya lettem és nem nagyon vettem részt a munkában. A harmadik gyermek viszont teljesen megváltoztatott. Megtanított nőnek, anyának lenni, akinek igen is van önálló gondolata, akarata és végre nem szégyelltem, hanem nagyon is megmutattam magam. Minden nagyon szép és idillikus így, de! Sajnos jött a válság, ami ugyan nem azonnal, de vitte mindenünket.
Szerencsére akkor már pár hónapja, a Férjem nyomásának engedve elkezdtem a teszveszen árulni a gyerekek kinőtt, már nem használt dolgait, a vaterán pedig a játékaikat. Azt hiszem itt kezdődött minden. 2 éve, amikor szembesültünk a valósággal, hogy talán még van néhány hónapunk a "véghez", akkor nagy döntést kellett meghozni és igen, hajthatatlan voltam, költözünk a szüleimhez. Na, ez azért volt nehéz döntés, mert korábban már laktunk együtt és nagyon nem volt jó senkinek. Egy kicsivel nagyobb lakásba költöztünk, mint ami a konyhám volt. Talán az egyetlen, amit imádtam a házunkban és a mai napig eszembe jut. Azt hiszem a lehető legjobb döntést hoztuk meg akkor. A történteknek köszönhetően megtanultam minden apró kis dolognak örülni, amit szinte korábban észre sem vettem, erősnek lenni és néha bizony tartani másokban a lelket. Közben persze ott sírtam, ahol senki sem lát.
Ekkora már a gyerekek dolgait szinte mind eladtam, a menet közben új ruhák, játékok már nem igazán mentek, így ki kellett megint találni valamit. Ekkor jött kényszerből ugyan, de az első gyöngybogyó, ebből az alkatrész, ami a mostani kínálatomnak szinte nevetséges része, de elindulásnak tökéletes volt. Szép lassan, de el tudtam indulni a mostani irányba és megint jött, hogy lépnem kell. Amennyiben szeretném tovább folytatni a tevékenységemet, akkor más módja nincs, csak a teljesen legális út. Szerintem tökéletesen hülyének nézett mindenki, hogy én akkor egy Kft - t csinálok. Aztán eljött a következő lépés, mert már haladtam az eladható kategóriájú ékszerek felé, így jött a Facebook, ott is megmutattam magam. Bevallom, ez volt az a lépés, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Volt, amikor majdnem feladtam mindent, de jött egy - egy kedves szó, megjegyzés, amiből ismét erőt meríthettem, a tudtotokon kívül :) Köszönöm Mindenkinek!

Pár hete, már a többedik ismerős kérdezte, hogy kivel csinálom mindezt, mert ugye az elsődleges profil továbbra is az alkatrész eladás és szerintük fizikai képtelenség mindezt egyedül végezni. Igen, van egy nagyon komoly hátterem, a CSALÁDOM! Nélkülük nem menne! Ahhoz, hogy egész nap tudjak dolgozni Anyukám viszi - hozza a gyerekeket az iskolába és óvodába, Ő főz nekünk is, Ő viszi nap mint nap a postámat. Apa és a gyerekek intézik a rendrakást, a takarítást (na jó, ez az asztmám miatt régen is így volt), a mosogatást. Szegények nagyon keveset látnak, mert néha még éjszaka is "dolgoznom" kell, hogy egy - egy rendeléssel elkészüljek. Azt azért itt meg kell említenem, hogy a gyerekek nem csak miattam vannak így befogva, mert ez korábban is így volt. A saját szobájukat mindig nekik kellett rendben tartani, takarítani. Sajnos nagyon kevés időnk jut rájuk, amit nehezen kezelnek sokszor, de ettől függetlenül nem halmozzuk el őket mindenféle dologgal, pótolva a hiányosságainkat. Nekik nincs mobiljuk, nincs számítógépük ( a mienkhez is ritkán vannak odaengedve), sőt még azt is megnézem kivel barátkoznak, nem öltözhetnek akárhogy. Vaskalapos vagyok? Igen, ez vállalom! Viszont amit kapnak szerintem ezeknél sokkal többet ér. A sok rossz ellenére a család egyben van, normális körülmények között élünk (na jó, most nincs külön szobájuk), tisztességesen és azt hiszem, ami a lehető legfontosabb, az Apukájukkal a mai napig nagyon szeretjük egymást! Ez utóbbit sokan nem nézik jó szemmel és azt gondolják, ez csak a kirakat, de mi komolyan gondoltuk , hogy jóban - rosszban, szegénységben - gazdagságban. 

Mindent egybevetve, ha nem lenne a Családom, akkor most nem ülhetnék itt, nem született volna soha meg ez a bejegyzés sem. Köszönöm Nekik, hogy vannak!!!!!!!!!!!!!!!!!

Itt ugyan még csak a nagyszülőknél voltunk lent és kicsit csalódottak voltak az ajándékok miatt, de nem tudták közben milyen ideges voltam, hogy mit szólnak majd a Mi ajándékunkhoz. Nagyon nehéz volt kitalálni, mit is kapjanak, amit még az én vaskalaposságom is enged, illetve az ő korukban már nem annyira gyerekes. Aztán októberben jött egyik este az ötlet, na jó, ők adták tudtukon kívül. Mindenki más típusú zenét szeret és komoly viták szoktak lenni miatta, mit hallgassanak. MP3 volt a megoldás. Ráadásul életükben először végre én tudtam megvenni Nekik. Először csalódás volt, kicsike és igencsak lapos az ajándék szatyor, amiben csak valami doboz lapul. Amikor viszont rájöttek mit is rejt, akkor hatalmas kő esett le a szívemről, mert kimondhatatlanul örültek neki.

Soha nem összegeztük még a Férjemmel az évet, de kivételesen megtettük. Azt hiszem elmondhatom, hogy számomra a tavalyi év mennyire pozitív volt és nem anyagilag, hanem erkölcsileg. Ugyan iszonyatosan fáradt vagyok, de megérte.

Ezúton is kérek mindenkitől elnézést, hogy az utóbbi időben nem válaszolok olyan ütemben a levelekre, ahogy korábban. Nem az érdektelenség az oka, mert továbbra is kíváncsi vagyok mindenki életére, érzésére, bánatára, tanácsára, de valóban elfáradtam, ami számomra is furcsa, de igyekszem feltöltődni, utolérni magam. Viszont az ünnep alatt arra is rájöttem, mennyire szükségem van arra, hogy a Családdal is legyek.  Most próbálom megtalálni az egyensúlyt, ami nem annyira egyszerű. Azért vannak még célkitűzések erre az évre is és igyekszem folyamatosan újabb ötletekkel előállni, ami bevallok, van sok, csak az idő nagyon kevés hozzá.

Az ékszereimről annyit még leírnék, hogy számomra nem az az elsődleges célja, hogy pénzkereseti lehetőség (na jó, ez sem elvetendő), hanem! Amikor leülök és végre kitalálom az összeállítást, akkor minden rossz kívül marad és csak annak az egy darabnak élek abban a pillanatban. Még nekem is fantasztikus látni, ahogy egy - egy gyöngyből, zsinórokból, vagy a kásagyöngyeimből elkészül valamilyen ékszer, amikor így adhatok életet, rajtuk keresztül kifejezhetek valamit, megmutathatom hogyan is látok éppen akkor, mit érzek, mi lakozik bennem. Aki tőlem vásárol, rendel kis részemet hazaviszi magával és sosem a negatív energiát!

Köszönöm Mindenkinek! Remélem azért maradt még valaki, aki végig tudta olvasni a csapongó mondataimat, de ez is én vagyok :)