2013. június 30., vasárnap

13 év!

Amikor ez a begyezés íródik, akkor még csak 26 - a, vagyis azonnal 27 - e van.
Június 30 - án, vagyis ma van 13 éve, hogy összeházasodtunk, az év legközépsőbb napja!
Érdekes és viharos volt ez a 13, illetve 13 és fél év. Ma már sok mindenen csak mosolygok, de vannak olyan helyzetek, amelyek a mai napig felkavarnak. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül együtt! Igen együtt!
A mi történetük valóban olyan, amit az ember csak a filmekben lát és azt gondolja, semmilyen valóságalapja nincs, de a végén mégis sír és közben elgondolkodik rajta, hogy vajon az ő élete miért nem ilyen. A szertőből feleség, a nőcsábászból igazi férj és boldogan, amíg meg nem :)
Amikor nagy hirtelen összeházasodtunk, akkor az ismeretségi körünk és bizony a családunk is két részre oszlott. Az egyik oldal azt gondolta, hogy a pénz miatt (vajon Apának, vagy nekem van :) ), a másik oldal pedig azt gondolta, hogy biztosan terhes vagyok. Persze senkivel sem foglalkoztunk, mert tudtuk, hogy egyik sem igaz, csak szerelmesek voltunk és együtt akartunk lenni. Igazából senki nem jósolt nekünk semmilyen jövőt. Azt gondolták, hogy hamar elmúlik és mindketten visszatérünk a régi életünkbe. Volt, aki persze megpróbált közénk állni az elején, volt aki azt gondolta, a második gyerek csak azért kell, hogy biztosan magam mellett tartsam, a harmadikról már nem is gondoltak semmit, csak csodálkoztak. Senki, de tényleg senki sem látott bele az életünkbe, csak a gyerekek. Ők látták, érezték csak, hogy a nagy és hangos veszekedések ellenére nagyon is szeretjük egymást.
Igen, mindig elhangzik, hogy "pedig mennyit küzdöttél ellene" mondatrész. Valóban! Sokszor szerettem volna élni a régi életemet és nem, nem a gyerekek tartottak vissza, hanem valójában a szívem. Akkor is, amikor nagyon mély szakadék volt köztünk, akkor is szerettem. A szerelem egy idő után elmúlik és átalakul egy sokkal mélyebb szeretetté. Ez félig igaz csak! A szerelmet bármikor, akár egy egészen apró dologgal újra lángra lehet gyújtani! A tüzet sosem szabad hagyni, hogy kialudjon, mert egy kis parázsból is hatalmas,  lángoló tűz tud újra égni. A Férjem sokszor mondja, hogy nem tudom kimutatni az érzéseimet, pedig nagyon is vannak. Igazából nem is lehet szavakba önteni. Az tény, hogy a legkisebb gyermek megmentette a házasságunkat és általa lettem igazi szerető feleség és anya, megtanított igazán szeretni, de a legfontosabb, elfogadni.
Sokan azt gondolják, hogy az ölelés, a csókok csak a külvilágnak szólnak. Ilyenkor jót mosolygunk és sajnáljuk azokat, akiknek ez nem adatik meg, vagy irigykednek, féltékenyek. A mai napig nem tudunk úgy közlekedni az utcán, hogy ne fognánk egymás kezét, sőt ha ez valamiért nem lehet, akkor rosszul érzem magam. Sokszor beszélünk napközben is telefonon, vagy csak kapok egy rövid mailt. Még 13 év után is fontos vagyok Neki, pedig tényleg nem lehet egyszerű dolog velem együtt élni.
Tény és való, hogy a "munka" miatt fáradt, nyűgös és ideges vagyok állandóan és nem tudom kimutatni az érzéseimet, pedig nagyon is vannak. Napközben többször kapom azon magam, hogy elkalandozom Felé :) Jó érzés, hogy a mai napig nem a gyermekei anyját látja bennem, hanem a NŐ - t! 
tudom, azért ez nem annyira hosszú idő, de aki ismer minket korábbról, az tudja, hogy de, nagyon is az. Soha nem gondoltam volna, hogy valakivel tényleg le tudok így élni egy életet, hogy minden nap ott van, mellette fekszem, mellette ébredek, vele sírok, vele nevetek.
Sok jó és rossz dolgon mentünk keresztül együtt, ami csak megerősített minket. Amikor az elején közel kerültünk a váláshoz és a nagylány keresztelőjét intéztük, akkor sokszor jó volt elmenni az Atyához beszélgetni, megnyugtatott és szerintem jobb volt, mint egy családterapeuta. Végül a keresztelő előtt, a születésnapomon a Templomban is összeházasodtunk és ott mondta az Atya, "az igazi házasság szikla alapra épül". Azt hiszem a mi kapcsolatunk, házasságunk valóban valami nagyon erős, nagy sziklára épülhetett!
Minden lány álma, a hatalmas esküvő. Nekünk teljesen titokban kellett összeházasodni (harmadik fél miatt), csak két tanúval, de nem bántam, mert amúgy sem szerettem a felhajtást soha, a pénzköltést pedig pláne. A Templomi esküvőre is este, két tanúval mentünk. Igazából talán 2 éve, hogy először komolyabban megfordult a fejemben, hogy igen, egyszer én is szeretnék egy igazi menyasszonyi ruhát felvenni, és csak arra az egy napra én legyek az ünnepelt, a középpont, az irigyelhető NŐ, feleség, végre lássa mindenki, hogy igen, mi még tényleg ennyire szeretjük egymást.

Az igazi szerelmet nem keresni kell, majd ő ránk talál, a lehető leglehetetlenebb helyzetben :)
Apa! Köszönöm Neked, hogy már ennyi éve elviselsz és ennyire szeretsz!

2013. június 26., szerda

Kezd körvonalazódni

avagy hogyan tovább
Több alkotó is mesélte már, tehát nem vagyok egyedi eset. Jön a levél, az üzenet, a hozzászólás "Jaj, nekem is kell egy ilyen!", "Mennyibe kerül?", "Hol lehet őket megvásárolni?" Az ember ilyenkor persze azonnal válaszol, a kezdetekben hosszabban, később leírja annak a konkrét alkotásnak az árát, majd a végén csak megköszöni és elküldi a boltjának a linkjét. Vannak érdeklődök, akik legalább válaszolnak és megköszönik, de többet nem jelentkeznek, vannak akik csak annyit írnak, "Nekem ez túl drága", de vannak ám olyanok is akikkel utána hosszabb levelezés kezdődik az egyeztetések miatt. Szerencsére ez utóbbival találkozom 98 % - ban, DE ! Igen DE! Előbb - utóbb csak kibukik, hogy látott valakinél valamit és neki valójában olyan kellene (ezeket a szavakat szokták használni! ). Ekkor ugye két lehetőség van, az ember vagy elkészíti, vagy elgondolkodik rajta, hogy vajon miért is nézik őt palimadárnak? Ez utóbbit szoktam tenni. Persze azért az érdeklődésekből jön konkrét megrendelés is, akik nagyon kedvesek és tényleg Mi kellünk Nekik :)
A lényeg! Hónapok óta fejben megszületett az elhatározás, hogy ki kéne próbálni egy külföldi oldalt is, de már pár hete ennél előrébb léptem, csak a tettek megvalósítása annyira nem egyszerű, de elhatároztam, akkor is megteszem.
Múlt héten nagyon meleg volt és bizony előfordult, hogy fél, de akár 2 órát is egyedül töltöttem a medencében (melegben sajnos nem tudok sujtásozni) és bizony közben gondolkodtam. Vannak elveim, amiket nem adok fel soha (egyetlen kivétel volt csak az egész életem során!), nem hagyom magamat betörni, nem én vagyok eladó, hanem az alkotásaim, nem vagyok senkinek az alkalmazottja, hogy beszabályozzon (bizony mostanság erre is volt példa). Furcsa ember vagyok az tény! Néha csodálkozom is, hogy a családom elvisel :) Visszakanyarodva! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire ki tud kapcsolni a víz, pedig évekig igen szoros és hosszan tartó kapcsolatban éltem vele, hogy pont ott fogok tudni "meditálni", hogy az adja majd meg a véső löketet. Jó érzés volt nem csak kívülről, de belülről is megtisztulni, elengedni a rosszat, persze arra a kis dühöngésre is szükség volt, ami előtte jött. Nem szeretném megadni magam! 
Drága vagyok? Mihez képest? Nincs nevem ugyan, de! Minden egyes ékszerben benne vagyok, a szívem, a lelkem, minden gondolatom (a negatív soha!), az energiám, az időm, de nem a mennyiségre hajtok. Igen, nálam nem 15 perc és 1 óra alatt készülnek el az ékszerek. Igazából közben nem is gondolom végig, hogy mennyire eladható, mert annyira csak a szívem és a kezem diktál. Előre nem tervezem, csak a közepet és színeket választom ki, de nem rajzolom meg. Látok olyan nagy nevű "alkotót", aki előre rajzol, előre eltervezi, hogy pontosan ugyanabból hány darabot fog elkészíteni és bizony a nem sok időt és energiát igénylő ékszereket nagyon sok pénzért teszi fel, több helyre is, sokkal többért, mint amennyit gondolni sem mernék a sajátjaimról. Neki van neve, van háttere. Igazából nem akarom őt bántani, mert szeretem, csak ilyenkor jön elő.
Letisztult bennem minden és bizony ne akarjanak betörni, hadd maradjak meg saját magam és igen, akinek eddig nem tetszettem, annak ezután még annyira sem fogok, akinek tetszett, de nem tudta megvásárolni, annak remélem a továbbiakban legalább azzal örömet szerzek, ha ránéz a fotókra, akkor attól már jobb kedve lesz, de meg kell próbálnom magamat kint is. Persze ott sem egyszerű előtűnni a sok alkotás között, de legalább készíthetem azokat az ékszereket, amik valóban én vagyok és nem kell magamat visszafogni.

Az előző bejegyzésem is igen hasonló gondolatokat tartalmazott, bár azt is tudom, hogy akik azt előhozták belőlem, azok biztosan nem olvasták! Minden elérhetőségem több helyen is ott van, amiből látszik, hogy mit is csinálok, de vannak, akik nem veszik a fáradságot, pedig "követnek" és olyan dolgokat kérdeznek, ami nyilvánvaló.

Igen, kicsit kibuktam már! Több olyan dolog történt, olyan sorokat olvastam, amelyek már tényleg idegesítenek és a családom szerint nagyon is kulturáltan oldom meg ezeket a helyzeteket, higgadt maradok, pedig a robbanás szélén állok ilyenkor, de nem teszem, mert ennél azért több vagyok. Igen, egy különc, több szempontból is, de ilyenkor mindig az vigasztal, hogy sokkal több kedves ember "vesz körül", mint amennyi idegszálat borzoló.

Továbbra is köszönöm azoknak, akik mellettem állnak és bízom benne, hogy több ilyen jellegű, tartalmú, hangvételű bejegyzés nem születik! 

2013. június 17., hétfő

Hogyan működöm?

Remélem ezzel a bejegyzésemmel nem fogok megbántani senkit, de az elmúlt hetekben rájöttem arra, hogy ezt igenis le kell írnom, mert talán így érthetőbbek a reakcióim, az áraim, ha látjátok az időbeosztásomat, a napjaimat.
Többször, több helyen leírtam már, hogy az elsődleges tevékenységem a bizsu alkatrész eladás. Közel 1.500 féle termékem van, amelyet kettő, illetve három helyen is árusítok. Mindig e tevékenységé az elsőbbség. Igen, mostanában egyre gyakrabban az is előfordul, hogy a privát leveleimre nem tudok azonnal válaszolni, esetleg eltelik egy hét is. Nem, nem az érdektelenség miatt! Akik ismerik ezt az oldalamat, azok már tudják, hogy nálam nem csak az adás - vételi kapcsolatra, a száraz formalevelekre minimalizálódik le a levelezés. Mindig örülök annak, ha a vásárlónak ugyanolyan fontos az emberi kapcsolat és igen, szerencsére egyre több olyan vásárlóm van, akivel már mélyebb, lelki eredetű a levelezés.
Valójában az "ékszerkészítés" indította el az alkatrészes eladást, előbbi a maiakhoz képest igencsak nevetséges, de valahol el kellett kezdeni és nem hagytam magamat legyűrni, lebeszélni erről 2 éve és folytattam :) Mindenki eldöntheti, hogy érdemes volt - e :)
Az ékszerkészítés számomra nem csak egy egyszerű bevételi forrás, annál sokkal több! Kikapcsol és sokszor bele lehet menekülni, de! Meg tudom mutatni, hogy mindaz, amelyet alkatrész formájában árusítok, azt valóban tartom olyan minőségnek, hogy én is azt használjam (kivételt képez az "olcsó" kásagyöngy"), ha valaki megkérdezi mihez mire van szüksége, vagy nem tudja hogyan kell használni, akkor el tudom magyarázni, meg tudom mutatni. Azt hiszem így emberibb lesz azonnal.
Akik ékszereket készítenek, azoknál előbb - utóbb kialakul a saját stílus (aki nem csak a másolatokból él !). Nálam 1 év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, semmi értelme fűzni a gyöngyös ékszereket, a gyöngybogyó az én utam és persze erre rá is segített valaki, hogy a gyöngyfűzésnek búcsút intsek. Ekkor, a nagyon mély ponton jött a sujtás. Napokig csak néztem ki a fejemből és akkor a meskán megláttam valakit, aki a sujtás ékszereket készíti, Minerva - t (remélem nem gond, hogy kiírtam a nevedet). Ő adta meg a kezdő lökést és ezért hálával tartozom! Az elkövetkező 2 - 3 napban bújtam a netet, hogy akkor mit és hogyan lehet, a hogyan ismét hamar lényegtelenné vált :) A környék méteráru boltjaiban gyorsan be is szereztem néhány színben 1 -2 m zsinórt és elkezdtem. Soha nem éreztem azt a fajta szabadságot, amelyet a harmadik próbálkozásomnál, talán csak a tereplovaglás közben :) Rájöttem, itt semmilyen szabály nincs és igen, nem kell elterveznem előre semmit, megrajzolni sem, mert menet közben a kezeim között bármikor akár más formát tudok kihozni belőle. Ekkor lépet be az életembe a gomb. Fércművek gombos ékszereit imádom és elszomorított, hogy mennyi silány utánzója van :( Az első gombos sujtás ékszereim még egyszerű, régi gombokból, férceléssel készültek, majd inkább vettem egy présgépet. Rájöttem, a gomb vagyok én! Annyian készítik gyöngyből, de gombból nagyon kevesen és még nagyobb szabadságot, tágabb teret ad egy gomb alap, mint egy gyöngy, ami bárhol elérhető. A gombos sujtás és a gyöngybogyók vagyok én!
Na, de nagyon eltértem a lényegtől :)
Nem panaszkodom, mert imádom ezt az egészet, bár a családom már kevésbé és nehéz megtalálni az egyensúlyt :( Minden reggel 6.10 - től már "dolgozom". Amíg a gyerekeket nem ébresztem, indítom el az iskolába - óvodába, addig válaszolok a levelekre, az éjszaka érkező rendeléseket összesítem, elküldöm az adatokat. Általában ez után következik az edzés (ami sajnos az elmúlt 3 hétben az asztmám miatt kimaradt), amire szükségem van, mert így az egész napot frissebben, éberebben és hatékonyabban tölthetem :) 8.30 - tól ismét a "munkáé" vagyok. Délelőtt a reggel beérkezett utalások postázásának összekészítése, a közben érkező rendelések kiszedése. Itt van egy érdekesség ismét :) Éjszakákat töltöttem el azzal, hogy a sok terméklapomon kiírjam, a "kosaras vásárlást válaszd" és "emailen érkező rendelést nem fogadok". Ehhez képest minden második vásárló (a rutinosak is) egyesével adják le a rendelést, vagy leüt 1 valamit és írja a levelet, hogy akkor a többit emailen küldi. Ilyenkor jön be az a kellemetlen eset, hogy elkezd egyesével vásárolni, menet közben persze más is, így egyesével kezdem összeszedni (írásban) a rendelést, így összesíteni. Volt olyan eset, ahol 3 órán keresztül kb 5 -10 percenként jött ugyanattól a vásárlótól a rendelés. Ezek után is nagyon higgadt vagyok ám :) Elkezdem összerakni a rendelést, de ugye keveredés van és figyelni, hogy melyik kupac kié. Ebéd vagy kimarad, vagy a gép előtt folytatom közben a levelekre való válaszolást. Majd ismét vissza a posta csomagolásához, de előtte az elküldendő termékeket ismét összeegyeztetem, hogy minden megvan - e, még darabszámban is.
Amikor az utolsó borítékot is lezárom, akkor jöhetnek az ékszerek :) A sujtás ékszereket kb 15.30 - ig tudom készíteni, mert utána jönnek a gyerekek haza és mellettük már nem lehet figyelni, este, lámpafénynél pedig már nem lesz olyan egyenletes :( Ezután jönnek a postázást követően beérkezett rendelések kiszedései, ami este 21 - 21.30 - ig is eltarthat. Villámfürdés, majd jönnek a gyöngybogyók, amelyeket a lámpánál is tudok fűzni. Amikor sok a rendelés, akkor bizony a férjem, vagy a nagylány is besegít a kiszedésbe, ha eléjük tettem a megfelelő zacskót és mondom a darabszámot.
Pénteken nincs postázás, így aznap csak a kiszedés, illetve az ékszerek vannak :) A szombat változó, mert bizony van néha családi program is, bár ez legtöbb esetben kimerül abban, hogy elmegyünk beszerző körútra. A vasárnap ismét az alkatrészeké és a hétfői postázás előkészítéséé. 
Tegnap már 14 h - kor a sírógörcs kerülgetett, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy sokkal rosszabb az a 24 óra, amikor nem érkezik rendelés, nem történik semmi. Igen, azokon a napokon sem tudok pihenni :( Nem panaszkodom, mert az egészet imádom úgy, ahogy van! Kaptam az élettől egy hatalmas pofon után egy lehetőséget, amit azt hiszem jól tudtam használni és megtaláltam önmagam és ezt vállalhatom is, sőt! Az elmúlt hetekben arra is rájöttem, hogy nem adhatom fel csak azért a stílusomat, az elképzeléseimet, mert jön a 12 - e és utalnom kell a NAV felé. Azt is tudom, ha valakinek nem az általam készített ékszerekre van szüksége, nyilván a rendeléseknél azért kell, hogy mindketten benne legyünk, a stílusomra, a színvilágomra, akkor ő csak ékszert akar vásárolni, utána pedig mutogatni, hogy ez kifejezetten nekem készítették. Azt hiszem ebben az esetben nem én vagyok a megfelelő, mert  csak BottyánGyöngye, illetve NittYDesign stílust kaphat tőlem! Ez kb olyan, mintha bemennénk abba a sportboltba, ahol a három csík a márkajelzés, pedig ezt nem is szeretjük, mert próbálunk hasonlót keresni, amint a kedvenc márkánk, a pipás - nál láttunk.
Érdekes, hogy a kérdőívemben csak egyetlen egy valaki jelölte be, hogy drágák az ékszereim. Ebben egyébként igaza is van, de valamit figyelmen kívül hagyott. Abban az esetben, amikor nincs semmilyen más külső hatás, nem foglalkozom semmivel és senkivel, csak a sujtás ékszereket készítem, akkor is 1 pár fülbevaló elkészítése akár 10 - 12 óra! Nyilván nem a gyűrűre és a kis bedugósokra gondolok. Akkor talán a ráfordított idő és az árát megnézve kiderül, hogy szinte anyagköltség nincs is benne, vagy csak elenyésző.

Igen, beismerem! Mindig is szerettem szembe menni a megszokottal és nem azért, hogy nagyobb lánynak tűnjek, észrevegyenek, vagy bosszantsak másokat. Egyszerűen amivel nem értettem egyet, arra már gyerekként sem tudtak rávenni (pedig abban a rendszerben ezt nem mindig nézték jó szemmel).

Ismét kisregényt írtam, de mindez hozzám tartozik. Akik ismernek, tudják, hogy minden szava igaz (remélem ők is így gondolják), aki pedig hajlandóságot sem mutat arra, hogy megismerjem, attól elnézést kérek, hogy ennyit elvettem az életéből!

Jaj és még egy. Ismét a meska boltomat szüneteltetni fogom, illetve az ott lévő ékszereimet fent hagyom a lejáratig, de kicsit besokalltam. Az ékszereimnek készült egy webáruház, illetve a Breslo boltom is nyitva áll, ahol egy fantasztikus, kedves, lendületes, fiatal csapat "irányít" :) Hamarosan Etsy - n lévő boltomat is el tudom indítani :)
Köszönöm Mindenkinek a figyelmet!