2013. június 30., vasárnap

13 év!

Amikor ez a begyezés íródik, akkor még csak 26 - a, vagyis azonnal 27 - e van.
Június 30 - án, vagyis ma van 13 éve, hogy összeházasodtunk, az év legközépsőbb napja!
Érdekes és viharos volt ez a 13, illetve 13 és fél év. Ma már sok mindenen csak mosolygok, de vannak olyan helyzetek, amelyek a mai napig felkavarnak. Nagyon sok mindenen mentünk keresztül együtt! Igen együtt!
A mi történetük valóban olyan, amit az ember csak a filmekben lát és azt gondolja, semmilyen valóságalapja nincs, de a végén mégis sír és közben elgondolkodik rajta, hogy vajon az ő élete miért nem ilyen. A szertőből feleség, a nőcsábászból igazi férj és boldogan, amíg meg nem :)
Amikor nagy hirtelen összeházasodtunk, akkor az ismeretségi körünk és bizony a családunk is két részre oszlott. Az egyik oldal azt gondolta, hogy a pénz miatt (vajon Apának, vagy nekem van :) ), a másik oldal pedig azt gondolta, hogy biztosan terhes vagyok. Persze senkivel sem foglalkoztunk, mert tudtuk, hogy egyik sem igaz, csak szerelmesek voltunk és együtt akartunk lenni. Igazából senki nem jósolt nekünk semmilyen jövőt. Azt gondolták, hogy hamar elmúlik és mindketten visszatérünk a régi életünkbe. Volt, aki persze megpróbált közénk állni az elején, volt aki azt gondolta, a második gyerek csak azért kell, hogy biztosan magam mellett tartsam, a harmadikról már nem is gondoltak semmit, csak csodálkoztak. Senki, de tényleg senki sem látott bele az életünkbe, csak a gyerekek. Ők látták, érezték csak, hogy a nagy és hangos veszekedések ellenére nagyon is szeretjük egymást.
Igen, mindig elhangzik, hogy "pedig mennyit küzdöttél ellene" mondatrész. Valóban! Sokszor szerettem volna élni a régi életemet és nem, nem a gyerekek tartottak vissza, hanem valójában a szívem. Akkor is, amikor nagyon mély szakadék volt köztünk, akkor is szerettem. A szerelem egy idő után elmúlik és átalakul egy sokkal mélyebb szeretetté. Ez félig igaz csak! A szerelmet bármikor, akár egy egészen apró dologgal újra lángra lehet gyújtani! A tüzet sosem szabad hagyni, hogy kialudjon, mert egy kis parázsból is hatalmas,  lángoló tűz tud újra égni. A Férjem sokszor mondja, hogy nem tudom kimutatni az érzéseimet, pedig nagyon is vannak. Igazából nem is lehet szavakba önteni. Az tény, hogy a legkisebb gyermek megmentette a házasságunkat és általa lettem igazi szerető feleség és anya, megtanított igazán szeretni, de a legfontosabb, elfogadni.
Sokan azt gondolják, hogy az ölelés, a csókok csak a külvilágnak szólnak. Ilyenkor jót mosolygunk és sajnáljuk azokat, akiknek ez nem adatik meg, vagy irigykednek, féltékenyek. A mai napig nem tudunk úgy közlekedni az utcán, hogy ne fognánk egymás kezét, sőt ha ez valamiért nem lehet, akkor rosszul érzem magam. Sokszor beszélünk napközben is telefonon, vagy csak kapok egy rövid mailt. Még 13 év után is fontos vagyok Neki, pedig tényleg nem lehet egyszerű dolog velem együtt élni.
Tény és való, hogy a "munka" miatt fáradt, nyűgös és ideges vagyok állandóan és nem tudom kimutatni az érzéseimet, pedig nagyon is vannak. Napközben többször kapom azon magam, hogy elkalandozom Felé :) Jó érzés, hogy a mai napig nem a gyermekei anyját látja bennem, hanem a NŐ - t! 
tudom, azért ez nem annyira hosszú idő, de aki ismer minket korábbról, az tudja, hogy de, nagyon is az. Soha nem gondoltam volna, hogy valakivel tényleg le tudok így élni egy életet, hogy minden nap ott van, mellette fekszem, mellette ébredek, vele sírok, vele nevetek.
Sok jó és rossz dolgon mentünk keresztül együtt, ami csak megerősített minket. Amikor az elején közel kerültünk a váláshoz és a nagylány keresztelőjét intéztük, akkor sokszor jó volt elmenni az Atyához beszélgetni, megnyugtatott és szerintem jobb volt, mint egy családterapeuta. Végül a keresztelő előtt, a születésnapomon a Templomban is összeházasodtunk és ott mondta az Atya, "az igazi házasság szikla alapra épül". Azt hiszem a mi kapcsolatunk, házasságunk valóban valami nagyon erős, nagy sziklára épülhetett!
Minden lány álma, a hatalmas esküvő. Nekünk teljesen titokban kellett összeházasodni (harmadik fél miatt), csak két tanúval, de nem bántam, mert amúgy sem szerettem a felhajtást soha, a pénzköltést pedig pláne. A Templomi esküvőre is este, két tanúval mentünk. Igazából talán 2 éve, hogy először komolyabban megfordult a fejemben, hogy igen, egyszer én is szeretnék egy igazi menyasszonyi ruhát felvenni, és csak arra az egy napra én legyek az ünnepelt, a középpont, az irigyelhető NŐ, feleség, végre lássa mindenki, hogy igen, mi még tényleg ennyire szeretjük egymást.

Az igazi szerelmet nem keresni kell, majd ő ránk talál, a lehető leglehetetlenebb helyzetben :)
Apa! Köszönöm Neked, hogy már ennyi éve elviselsz és ennyire szeretsz!

2 megjegyzés:

  1. Pedig hányszor vívtál velem, hogy az a szikla nem is létezik :) Anya! Nagyon szeretlek! Köszönöm neked az elmúlt 13 évet. Itt a nyilvánosság előtt szeretném harmadszor is megkérni a kezed. Hozzám jössz feleségül?!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már csak ilyen vagyok :) Én is nagyon szeretlek! Ezek szerint az előző kettőt sem bántad meg? :D

      Törlés