2013. április 22., hétfő

Lehetetlen küldetés

A múlt hetem csütörtöktől már egészen jól telt, lenyugodtak a bennem forró indulatok, sőt még újabb tervek is születtek. Aztán kaptam egy megkeresést, amelynek nagyon megörültem, mert sujtás ékszert kértek az egyik meglévő gyűrűmhöz és ráadásul külföldre. Közben készült néhány bogyó másvalakinek a  rendelésére és egészen jól elterveztem a hétvégét, mert hogy jó álltam az idővel. Szerettem volna egy medált befejezni, illetve csak a középső, fő része van készen, hozzákezdeni az új rendeléshez. Apa szombaton úgyis iskolában van, vasárnapra rossz időt mondtak, így gondoltam végre együtt lesz a család és elmegyünk valamerre. Ez volt az én nagy tervem, aztán másképpen alakult, szerencsére :)
Az egyik tv csatornán megy egy játék, amelynek ez a címe és szerintem az elmúlt 72 órámra nagyon is igaz :)
A másik blogomon http://bottyangyongye.blogspot.hu/ -n látható sok - sok gyöngybogyóra gondolok. Tudom nem nagy dolog, csak éppen most az elkészítésük volt teljesen más helyzet, mint korábban.
40 db XS - es és 1 db L - es méretű bogyó látható.
A történet péntek délelőtt kezdődött egy telefonhívással. Kérték, hogy üljek le és tegyek le mindent a kezemből. Azt hittem valami óriási hülyeséget csináltam és kapok érte. Jó és egyben rossz hírként volt "beállítva" :) Hatalmas és egyben lehetetlen kérés, de kedd reggelre el kellene készítenem 20 pár XS - es méretű gyöngybogyós fülbevalót, de csak egy kifejezett szín lehet. Átküldtem a lehetséges választékot, illetve utána telefonáltam, hogy abból a színből még milyen más lehetőség is van. Megtaláltuk a tökéletes árnyalatot. Nagyon fel voltam ám dobódva, ugyanakkor tudtam, hogy mennyire lehetetlen dologra vállalkoztam, mert jó hogy itt a hétvége (nincs posta, gyerekek itthon), de vasárnap estig el kell készülnöm, mert a hétfő már hétfő. Apa hazajött értem, elrohantunk a gyöngyökért, majd orvoshoz, ami már le volt beszélve és nem lehetett átrakni. Kicsit furcsa érzés volt, amikor az orvos kérdezte, hogy hány éves is vagyok, mert szembesített a ténnyel, hiába érzem magam 19 évesnek, mindjárt 40 leszek (ennek a későbbiekben is lesz jelentősége).
Végre hazaértünk és a gyerekeknek mondtuk, bizony nagyon jól kell viselkedniük, mert nekem nagyon sokat kell hétvégén "dolgozni", majd gyors vacsora és 19.30 - kor leültem az első bogyóhoz. Aki szokott 15/0 - ás gyöngyöt használni, az tudja, hogy mennyire oda kell figyelni, mert egyszer még átmegy rajta a tű, de másodszorra már igencsak nehezen és vigyázni kell, mert könnyen törik (ja, jelen esetben ezüstközepűről beszélek). Már az első felénél éreztem, még annál is lehetetlenebb a dolog, mint hittem. Nagyon elkeseredtem, mert ott ültem a fantasztikus színű gyöngy előtt és nem lehetett szinte fűzni :( Úgy terveztem, hogy inkább nem alszom, csak biztosan készen legyek. Na, ez már akkor este kb 22.30 körül megdőlt, mert bizony előző éjszaka tán 1 órát aludtam és képtelen voltam fent lenni :( Szombaton keltem így 5 h -kor, fejfájással, hányingerrel és bizony idegesen. 7 előtt már láttam telefonálnom kell a hogyan tovább miatt, mert csak az 5. (!) bogyót fűztem a 40 - ből :( Mondtam Apának milyen jó lenne, ha nem kéne iskolába mennie, mert a gyerekek hangoskodásával és a kutyák folyamatos vonyításával (éppen tüzel a lány spánielünk) elég nehéz haladni. Apa látta, hogy tényleg kétségbe vagyok esve, így nem ment el iskolába, hanem próbálta a gyerekeket terelgetni, elfoglalni. Köszönöm Apa!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Közben megbeszéltük, hogy akkor legyen másik gyöngy, hogy tutira elkészüljek. Az egész napos fejfájás szörnyű volt, így megint csak 23 h - kor kidőltem. Vasárnap 5 h - kor érkezett megint a kávé, de legalább már a fejem nem fájt. Haladtam egész nap és bár imádok bogyókat fűzni, már kerestem az utolsót :) Kint tombolt a jó idő, de hát fűzni csak bent tudok, az ágyon ülve. Késő délután még egy SOS L - es bogyó medál is bekerült az aprócskák közé. Amikor a kezembe vettem a 11/0 - ás kásagyöngyöt, akkor többször is megnéztem a méretet, mert bizony a sok picike után annyira nagynak tűnt :)
Amikor elkezdtem őket szerelvényezni, akkor szembesültem igazán a ténnyel, hogy valóban nem vagyok már 18 éves :( Azelőtt annyira jól bírtam az éjszakai munkát (még a virágüzletben, időszámításunk előtt), most pedig már le kell feküdnöm aludni, pedig vár rám a sok gyöngybogyó.
Néhány hete Apa felhozta, milyen jó lenne, ha hajlandó lennék felülni a biciklire, mert akkor tényleg közös program lehetne és nem csak ő menne a gyerekekkel. Tegnap estére be is volt tervezve, de még elszaladtak itthonról. Közben a fülbevalókat igyekeztem előkészíteni a fotózáshoz és egyben a szállításra, de egyszerűen annyira remegett a kezem és fájt, hogy nem tudtam a szilikon végeket rátenni :( Majd Apa megkérdezte, hogy akkor már nem is megyünk kipróbálni a biciklit ? Nem is tudom mi ütött belém, de itt hagytam mindent az ágyon, átöltöztem és felültem a nagylány biciklijére. Igen, nem felnőttre, csak gyerek méretre, mert bizony 27 éve nem bicikliztem :) Csak kipróbáltam, de kellett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Az elmúlt 2 napban azért az is megvilágosodott előttem, hogy bármennyire is szeretném magamat kipróbálni vásáron, sosem fog sikerülni, mert bizony nem tudok akkora mennyiséget készíteni, amivel el lehetne indulni. A hatalmas kapkodás ellenére azért nagyon is odafigyeltem, hogy a minőség rovására véletlenül se menjen a kapkodás.
Ma reggel viszont úgy ébredtem, hogy a csukóm begyulladt, az ujjbegyeimmel együtt :( Viszont hatalmas lendületet adott, amikor végre kiraktam őket a fotózáshoz (most a fényképezőgép lett velem ellenséges). Jó érzés!!!!!!!!!!!!!!!!! Köszönöm!

A másik hatalmas dolog, ami történt velem, hogy a menyasszonyi sujtás medálomnak a vártnál sokkal nagyobb sikere lett :) Pénteken délelőtt (csütörtök este tettem fel) még "csak" 500 fölött járt a nézettség, de estére már 1.123 volt, ami számomra hihetetlen. Köszönöm Mindenkinek!

Ez a kisregény csak azért íródott, hogy ismét a hallgatásom hátterét lássátok, illetve azt is, hogy valóban mennyire nehéz egyensúlyozni a család és a "munka" között. Mostanság tényleg elhanyagolom Őket, de igyekszem majd kárpótolni az egész családot! Ezúton is köszönöm Nekik a támogatást és azt is, hogy így is elviselnek és szeretnek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 

2013. április 15., hétfő

már megint hallgatok egy ideje

Ismét nem szeretnék senkit sem ezzel terhelni, így gondoltam itt írom ki inkább magamból az elmúlt időszakot, amivel talán többen megértitek miért is tűntem el ennyire.
Az elmúlt 6 hónapom nagyon nagy hajtással telt, ami így utólag be merem vallani, már a korlátaimat feszegette. Amikor az ember benne van a sűrűjében, akkor az eleje nagyon nagy boldogság, hogy igen, megy és jó minden, amit fejben összeraktam, megvettem, elkészítettem, feltöltöttem, eladtam, elkészültek a rendelések is és időben postáztam. Aztán jön az iszonyat fáradtság és még több alkatrészes, ékszeres rendelés. Ilyenkor az ember kicsit lassul már, így az éjszakákra is szükség van a "munkához", de nem baj, mert nagyon sok kedves, aranyos megrendelő számít arra, hogy tőlem pontosan, időben megkap mindent, bár már az ékszer rendelések és a levelezések kicsit lassulnak. Aztán jön a teljes összeomlás, amikor már csak az alkatrész rendelésekre tudok koncentrálni és a legapróbb hangos szóra (nem félre érteni!) elbőgöm magam és remeg már belül is a testem. A család persze piszkál, hogy már azért nem alszom, mert annyira fáradt vagyok. Nem tehetek róla, ilyen ember vagyok és imádom minden egyes pillanatát az egésznek és nem csak az ékszerekbe, de az alkatrészezésbe is szívem - lelkem beleadom.
Persze közben a három gyermek is itt van, Apa munka mellett iskolába jár (amit végre sikerült elérnem), a gyerekek azért gondoskodnak róla, hogy felváltva ugyan, de valamelyikőjüknek legyen valami baja. Haladni ilyenkor képtelenség és ettől persze még idegesebb, ingerültebb leszek.
Ezúton is Mindenkitől bocsánatot kérek!
Aztán eljön az a pillanat, amit azt hiszem mindennél nehezebben viselek, síri csend, persze a legkisebb üvölt mellettem egész nap, mert nem tud enni valami fertőzés miatt, de a gépen nem történik semmi. Amíg csak 1 - 3 nap a "pangás", addig nincs gond, de amikor egész héten nem történik semmi, akkor az "I" - re valaki felteszi a pontot egy roppant kedves értékeléssel, de a csillagozásban lehúzza : kapcsolatfelvétel az eladóval, tranzakció lebonyolítása, csomagolás és postázás. Annyi gerinc pedig nincs ám benne, hogy mailt írjon, " Te hülye, ez és ez a bajom", áááááááááááááááááááááá ! Aki persze ismer már, az tudja mit kap tőlem, mert tényleg igyekszem minden részletre odafigyelni.
Miután nem sok minden történ az elmúlt héten, így elkezdtem a külföldi beszerzési forrásokat kutatni, mert most van rá idő. Aki próbálkozott már Európában hasonlóval, az tudja mennyi, szinte lehetetlen feladatra vállalkozik, de legalább sikerült !
Ma már nagyon rossz kedvem volt egész nap, a reggeli torna sem segített, pedig az mindig letisztít bennem mindent. Egyszerűen üresnek éreztem magam :( Majd leültem a gép elé, kicsit nézelődni, hogy ki miket alkot kis hazánkon kívül. Az egyik legnagyobb kézműves oldalon megláttam az külföldi (!) alkotó fülbevalóját, ami az enyém szakasztott  mása volt :( Na, itt nem is keseredtem el annyira, de megnéztem mások alkotásait is és bevallom a 10. oldalnál ki is léptem, mert horror áron, minősíthetetlen ékszereket láttam.
Végre megérkezett  a várt mail, hogy az egyik korábbi, még a gyöngyfűzős korszakomból megmaradt nyakláncomat hogyan alakítsam át és neki is ültem. Hirtelen a hatalmába kerített megint valami. Persze ők is gyöngybogyósak, de lényegesen eltérnek a maiaktól. Egy pillanatig megint éreztem, hogy fűzni szeretnék! Aztán ránéztem a mellettem lévő (kuplerájos) tálcámra, ahol egy tegnap elkezdett sujtás medál nézett vissza rám és nagyon rossz érzésem lett. Megint csinálok valamit és sokan meg is dicsérik majd, de bevallom őszintén, nem merek olyan ékszert készíteni a mai napig, amit valójában szeretnék, mert az árakat is szem előtt kell tartani :(
Most ismét padlón vagyok! Biztos ismét csak egy néhány napos átmeneti állapot, de nagyon rossz érzés :( Egyszerűen nem tudom merre is van az előre, csak állok és nézek!

Remélem többen, akik elolvasták az ismételt kisregényemet, meg fogják érteni, hogy miért is hallgatok!

Viszont! Vannak ám nagyon pozitív élményeim is :) Akik ismernek, tudják, hogy nem csak egy átlag eladó vagyok, mert mindig érdekel, hogy a felhasználónevek mögött ki is rejtőzhet. Szerencsére többetekkel szinte napi kapcsolatban lehetek így :) Köszönöm Nektek! Múlt héten kaptam egy nagyon aranyos levelet, ami borzasztóan jólesett. Egy korábbi bejegyzésem segített Neki. Köszönöm itt is Gyöngyinek a nagyon kedves mondatokat. Aztán egy szintén nagyon aranyos vásárlóm kért tőlem "szakmai" segítséget. Nagyon jó érzés volt, hogy megbízott bennem és elfogadott több észrevételemet (másokkal kapcsolatban), sőt, Ő volt az első akinél nem éreztem, hogy a féltékenységre fogná a soraimat, illetve tudja, rám számíthat, tényleg segítek. Köszönöm a bizalmat! Végül megérkezett a sujtás mintám visszajelzése is tegnap, aminek nagyon örültem és bevallom, hogy fantasztikus első "próbálkozás" volt. Gratulálok hozzá!

Röviden, tömören ennyi az elmúlt időszakom. Bár ma a Férjem erre azt mondta "röviden, tömören és mi van, ha még mondanivalód is lett volna" :))))))))))))))))))))