2014 év összegzése

Ismét eltelt egy év, ami szinte egyre gyorsabban megy évről évre.

Ez az év nagyon vegyesre sikerült. Voltak nagyon negatív és nagyon pozitív tapasztalatok, érzések, tettek.

Az év eleje ugyanott folytatódott, ahol az előző véget ért. Hatalmas hajtással indult a január és február is, aminek az lett a következménye, hogy kissé kiborultam fizikailag és szellemileg is. Ekkor már elgondolkodtam, hogy hogyan is tovább, mert már a család rovására megy a "munka". Akkor azt éreztem, vagyis ép ésszel átgondolva tudtam, hogy bármennyire imádom az ékszerkészítést, akkor sem szabad abba az irányba elmenni, mert nem tartozom az olcsó kategóriába és ha az embereknek nincs pénzük kész ékszerre, akkor is megveszik az alkatrészt, a gyöngyöket, így csak ebben érdemes tovább gondolkodni. Szóval, megfordult a fejembe, hogy fel kell vennem valakit, mert egyedül már nagyon nem megy.

Februárban a magánéletünkben történt egy kellemetlen dolog, vagyis még az előző életünk miatt megjelentek a végrehajtók, ami igencsak kihatással volt mindenre. Közben jött az új törvény is, ami engem is érintett, vagyis a cégemet, bár nekem ugye lett volna 2 évem, hogy megfeleljek (megoldjam) az előírásoknak. 

Jött a választás, amely számomra hatalmas csalódottság, elkeserítő érzés volt. Azt hiszem itt kattant nálam ismét valami és teljesen befordultam.Kellett valami, ami a valóságtól teljesen távol tart, amibe menekülhetek, így ekkor jött az állatmentés. Teljesen belemenekültem és szinte kifordultam önmagamból. Több órát töltöttem naponta azzal, hogy a gép előtt ültem, osztogattam, hétvégén pedig rángattam a családot emiatt. Igazából csak egész apró jelzéseket kaptam több irányból, a családomtól is, de igazából Mindenki csak kivárt, szerintem.

Itt megint jött egy törés, mert több igencsak negatív tapasztalat ért, mert legtöbb esetben a valóság teljesen más volt, mint a gép előtt ülve. Kezdett tisztulni a helyzet, a fejem, hisz mindent és mindenkit elhanyagoltam, a családot, a "munkát" is. Ez utóbbi már nem nyújtotta az, amit korábban. Közel egy hónapig csak magamban őrlődtem, nem tudtam eldönteni mit is tegyek, hogyan és merre menjek tovább, csak azt tudtam, valami mást szeretnék, hisz a kezeim is egyre ügyetlenebbek. Apa volt az első, akivel végül megosztottam és Ő akkor nagyon bölcsen csak hallgatott, majd utána lépett. Egyre többet beszéltünk a "munkáról", aminek a mennyiségét már Ő sem tartotta normálisnak, mert hiába vettem vissza a tempóból, mégis túlnőtt rajtam. Tudta, hogy az állatmentés ismét egy menekülés volt számomra, így úgy döntött, szakítanom kell vele és nem hagyja tovább. Ekkor lépett be az életünkbe, a 14. házassági évfordulónk napján az új családtag és egy új világba csöppentünk általa. Kezdtem teljesen lenyugodni. Augusztusban ennek örömére Apa meglepett egy családi 3 napos nyaralással, ami még soha nem volt a 15 év alatt, hisz még nászúton sem voltunk anno. Úgy indultam neki, hogy majd ott át tudom gondolni a hogyan tovább -ot, de szerencsére nem sikerült, csak 100 % -ban kikapcsolni. Utána Apával elmentünk kettesben 48 órára, ahol ismételten nem jött össze a gondolkodás. 

Vissza kellett volna zökkennem a hétköznapokba, de már nem tudtam. Ekkor jött, született meg a végső döntés, hogy vége, nem alkatrészezek tovább. Megbeszéltük, hogy kiárusítom a készletemet, vagy egyben eladok mindent, ez utóbbi gondolatom később már nevetségesnek bizonyult, mert senki nem hitte el mekkora, mennyi áruval is rendelkezem. Itthon megbeszéltük, hogy a szokásos év végi utolsó postázási napig csinálom és utána már csak ékszerek maradnak, vagyis a készítés. Szeptember első hetében el is kezdtem a kiárusítást, de egy hét után azt mondtam, ezt a tempót nem bírom, mert bizony teljesen kikészültem, szerencsére, így közelebb hoztam két hónappal a zárást, vagyis október közepére.

Ekkor ismét bővült a családunk és kezdtem megnyugodni, próbáltam összerakni a leendő új életemet, de Apa nem sok lehetőséget adott, mert belefogtunk a lakásfelújításba. Közben jöttek az ékszeres rendelések, amelyeket már nem minden esetben vállaltam el ilyen, vagy olyan okok miatt. Sajnos itt ért az első negatív csalódás is, mert így még nem vertek át és sajnos nem csak engem. 

Szinte az utolsó pillanatban lettünk készen, vagyis Máté szülinapjára sikerült elérnem azt az állapotot, hogy le tudtunk ülni, illetve már a kanapét is megtaláltam a kupac alatt. Apának egyetlen kérése volt, szinte egész évben, hogy a karácsonyra ne görcsöljek rá, ne álljak egész napokat a konyhába, ne süssek, főzzek annyit. Valahogy nem okozott gondot a betartása. Anyukámnak pedig ezúton is nagyon - nagyon köszönöm, hogy a 24 - i teljes ebédet elkészítette helyettem, ismét!

Ma karácsony másnapja van. Tegnap a Jézuskám ismét olyan ajándékkal lepett meg, amit lassan 2 éve szerettem volna, egy kapszulás kávéfőzőt kaptam, hogy a szívem miatt tudjak napközben is gyengébb kávét inni. Tegnap napközben pedig ismét hirtelen, a semmiből jött az úja sujtás ékszer ötlet, ami hónapok óta nem volt és azt gondolom ez nagyon jó jel.

Ezúton is köszönöm Mindenkinek, hogy az idén is kitartott mellettem és a családomnak, hogy elviselnek és segítenek és nem bántanak a sok hülyeségem miatt, hanem mellém állnak mindenben!

Ma szilveszter este van és ahogy eddig minden évben itthon, csak a Családdal! <3 Nagyon hálás vagyok Nekik mindenért! Ráadásul az új éven is jól fog indulni, mert Apa 2 napja beleegyezett, hogy lehet egy igazi alkotós sarkom, ahol minden kéznél van, így belevethetem magam egy kisebb átrendezésbe, illetve a régi bútorok felkutatásába :) 

Mindenkinek kívánok egy sokkal Boldogabb Új évet!