Valami változik

Késő este van, körülöttem már mindenki szuszog, de nem tudok aludni, mert napok óta valami jár a fejemben és ma reggelre meg is fogalmazódott bennem. Egyszerűen ki kell írni magamból, még akkor is, ha többeknek nem fog tetszeni, bár szerintem a tetteim miatt ők már nem fognak olvasni.

Hozzáteszem, senkit sem szeretnék megbántani vele!

2 éve, hogy életemben először vettem gyöngyöt a kezembe és akkor körülöttem néhányan úgy gondolták, ezt nem kéne erőltetni, ebből sosem lesz semmi, nemhogy bevétel. Nem hallgattam senkire, csak mentem a fejem után, mint mindig :) Valóban úgy gondoltam, nem kellek senkinek, hisz láttam sokkal rosszabb minőséget, drágábban elkelni és sajnos vitték. Nem az zavart, hogy mekkora az eladása, hanem azon agyaltam, vajon mit csinálhatok rosszul? Aztán 1 éve kaptam egyik reggel egy zárt csoportba, a közösségi oldalon egy meghívót. Jó lehetőség volt, mert több alkotóval így kapcsolatba kerülhettem, segítettek és egy oldalon keresztül több ékszemet is sikerült (igencsak nyomott áron) eladni, de legalább így többen megismertek. Nagyon élveztem az ottlétet. Mindenki hozta az aktuális újdonságát mutogatni (nem bántás!), ha valaki valamit keresett, akkor ott segítettek, vagy csak érdekes vásárlója érkezett valakinek, akkor ott lehetett "panaszkodni". Aztán valami megváltozott. Két ember összekapott és olyan dolgok hangzottak el az egyik irányból, amit akkor sem tartottam tisztességesnek, hisz nem ránk, a többi alkotóra tartozott. Mélyen hallgattam, de megerősítést kaptam, hogy a másik alkotónak igaza van, mert én is így éreztem. Privát levelezésünkből utána sok minden kiderült. Onnantól kezdve szép lassan ugyan, de kezdett széthullani minden. Lassan megváltozott a tartalom, elmaradoztak a "megosztások", amire volt egy nagyon jó kifogás, a felfüggesztés. Lassan és nagyon halkan kiléptek alkotók, majd jöttek újak és némelyik nagyon "hangosan". Lassan átmentem csendes szemlélődőbe. A jókedvet átvette a tanácstalanság, a panaszkodás, a kibeszélés, a sértettség. Soha nem vertem nagydobra, ha nagy rendelésem volt, mert nem akartam vele másokat "bántani", hergelni. Viszont folyamatos volt a panaszkodás. Amikor az ember valahova azért megy, hogy kikapcsoljon kicsit a rohanásból, akkor nem erre kíváncsi. Néhány hetente benéztem és olvasgattam, de legtöbbször inkább csak idegesített az az elkeseredés, ami belengte az oldalt. Majd az egyik bejegyzésnél meglepődtem, hogy valaki mennyire "hangosan" kiabált egy másik alkotóra, mert az szóvá mert tenni valamit. Tipikus tyúk és tojás esete, de ettől még megmaradt bennem. Nagyon szerettem ennek az alkotónak a munkáit, mert mindig jókedvre derítettek. Megint eltelt pár hét, amíg nem jártam arra. Felvetődött egy kérdés és néhány "segítség" már érkezett is és egyszerűen nem bírtam ki, hozzá kellett szólnom. Több mint 30 éve a vállalkozók világában élek, így sok változást tapasztaltam már. Sőt, most sokkal jobban oda kell figyelnem, hogy talpon tudjak maradni, illetve előre jussak. Próbáltam elmagyarázni, hogy az miért nem jó úgy, de addig lett csavarva a dolog, hogy többen lehurrogtak és inkább befejeztem. Megint eltelt pér hét és benéztem. A korábbi sértett alkotó elkezdte megosztani közben az egyik albumát, ami már teljesen másról szólt, mint korábban. Ezzel semmi gond! Azzal viszont már van, amit csinál. Csupa - csupa másolat! Korábban viszont pont ezért volt felháborodva?!

Volt valaki, aki kezdetektől irritált és bevallom őszintén, nem tudom mitől alkotó, mert siralmas a minőség, amit produkál, de nagy a hangja, mindig okos és állítólag sok helyen van jelen :(

Az "i" - re a pontot viszont a legutolsó belépésem (hetekkel ezelőtt) tette fel egy bejegyzés, ami a számlázással volt kapcsolatos. Tény és való, hogy akik kicsik, nehezebben tűnnek fel a hivatalnak, mert hát van számla és nem feketén csinálják. Ez a látszat. A valóságban viszont ki sem tudnak tölteni egy számlát, pedig ők vállalkozók (!) és ráadásul még másoknak is bizonygatják, hogy ez így jó. Egymás után kb 5  - 6 ilyen jellegű "akkor is én vagyok az okosabb" bejegyzés volt. Szóval, nem szól semmiről az egész, csak mint a nénik, ülnek a padon :(

Szerencsére a sors itt, ebben a csoportban összehozott olyan emberekkel, akik azért érdeklődnek valójában a másik iránt, sőt ! Ugyanúgy titkolják, ha nagyobb eladás, rendelés érkezik, nehogy megszólják. Találtam igazi barátnőt is! Sokat köszönhetek Nekik, de azt hiszem most is bebizonyosodott, hogy nem vagyok közösségi ember, alkotó.

Fura érzés, hogy mindig is szerettem másoknak segíteni, velük örülni, velük szomorkodni, de csak azokkal, akik "megérdemelték", mert emberileg mások voltak, mint a többség. Hihetetlen, hogy egyre több hasonszőrű alkotóval találkozom és így együtt már nem kell magunkba fordulni, hanem támogatni tudjuk egymást.

Nagyon nehéz a mostani anyagi helyzet és persze egyszerre feleségnek, anyának lenni és dolgozni nagyon nehéz együtt. Viszont, ha nem segítünk olyan embereknek, akik valóban megérdemlik, akkor mi sem fogunk soha jót kapni (bár nem ezért teszem!)

Ismét zagyvaság? Lehet, de sajnos igaz minden egyes szava :(