2013. január 8., kedd

Ki is vagyok én?

Azt hiszem most ismét egy kisregény íródik, de egyre többen kíváncsiak, ki is lehetek valójában?
Egyszerűbb, ha a kályhánál kezdem ismét, mert talán így érthetőbb minden mondatom, tettem, az ékszereim.
13 éve ismertem meg a Férjem. Előtte független, nagyon öntörvényű, szinte alkalmazkodásra képtelen ember voltam, aki előre megtervezte szinte minden percét, ja és nagyon pesszimista. Aztán jött a nagy, mindent elsöprő szerelem, gyors házasság, majd hirtelen feleszmélés, hogy igen hamar család leszünk. Innentől megszűntem önálló ember lenni, már csak valakinek a felesége, az anyukája voltam. A Férjem életét éltem és néha igyekeztem a háttérből csendesen irányítani az Ő életét, vállalkozását. Közben jött a második gyermek, így már elsősorban anya lettem és nem nagyon vettem részt a munkában. A harmadik gyermek viszont teljesen megváltoztatott. Megtanított nőnek, anyának lenni, akinek igen is van önálló gondolata, akarata és végre nem szégyelltem, hanem nagyon is megmutattam magam. Minden nagyon szép és idillikus így, de! Sajnos jött a válság, ami ugyan nem azonnal, de vitte mindenünket.
Szerencsére akkor már pár hónapja, a Férjem nyomásának engedve elkezdtem a teszveszen árulni a gyerekek kinőtt, már nem használt dolgait, a vaterán pedig a játékaikat. Azt hiszem itt kezdődött minden. 2 éve, amikor szembesültünk a valósággal, hogy talán még van néhány hónapunk a "véghez", akkor nagy döntést kellett meghozni és igen, hajthatatlan voltam, költözünk a szüleimhez. Na, ez azért volt nehéz döntés, mert korábban már laktunk együtt és nagyon nem volt jó senkinek. Egy kicsivel nagyobb lakásba költöztünk, mint ami a konyhám volt. Talán az egyetlen, amit imádtam a házunkban és a mai napig eszembe jut. Azt hiszem a lehető legjobb döntést hoztuk meg akkor. A történteknek köszönhetően megtanultam minden apró kis dolognak örülni, amit szinte korábban észre sem vettem, erősnek lenni és néha bizony tartani másokban a lelket. Közben persze ott sírtam, ahol senki sem lát.
Ekkora már a gyerekek dolgait szinte mind eladtam, a menet közben új ruhák, játékok már nem igazán mentek, így ki kellett megint találni valamit. Ekkor jött kényszerből ugyan, de az első gyöngybogyó, ebből az alkatrész, ami a mostani kínálatomnak szinte nevetséges része, de elindulásnak tökéletes volt. Szép lassan, de el tudtam indulni a mostani irányba és megint jött, hogy lépnem kell. Amennyiben szeretném tovább folytatni a tevékenységemet, akkor más módja nincs, csak a teljesen legális út. Szerintem tökéletesen hülyének nézett mindenki, hogy én akkor egy Kft - t csinálok. Aztán eljött a következő lépés, mert már haladtam az eladható kategóriájú ékszerek felé, így jött a Facebook, ott is megmutattam magam. Bevallom, ez volt az a lépés, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Volt, amikor majdnem feladtam mindent, de jött egy - egy kedves szó, megjegyzés, amiből ismét erőt meríthettem, a tudtotokon kívül :) Köszönöm Mindenkinek!

Pár hete, már a többedik ismerős kérdezte, hogy kivel csinálom mindezt, mert ugye az elsődleges profil továbbra is az alkatrész eladás és szerintük fizikai képtelenség mindezt egyedül végezni. Igen, van egy nagyon komoly hátterem, a CSALÁDOM! Nélkülük nem menne! Ahhoz, hogy egész nap tudjak dolgozni Anyukám viszi - hozza a gyerekeket az iskolába és óvodába, Ő főz nekünk is, Ő viszi nap mint nap a postámat. Apa és a gyerekek intézik a rendrakást, a takarítást (na jó, ez az asztmám miatt régen is így volt), a mosogatást. Szegények nagyon keveset látnak, mert néha még éjszaka is "dolgoznom" kell, hogy egy - egy rendeléssel elkészüljek. Azt azért itt meg kell említenem, hogy a gyerekek nem csak miattam vannak így befogva, mert ez korábban is így volt. A saját szobájukat mindig nekik kellett rendben tartani, takarítani. Sajnos nagyon kevés időnk jut rájuk, amit nehezen kezelnek sokszor, de ettől függetlenül nem halmozzuk el őket mindenféle dologgal, pótolva a hiányosságainkat. Nekik nincs mobiljuk, nincs számítógépük ( a mienkhez is ritkán vannak odaengedve), sőt még azt is megnézem kivel barátkoznak, nem öltözhetnek akárhogy. Vaskalapos vagyok? Igen, ez vállalom! Viszont amit kapnak szerintem ezeknél sokkal többet ér. A sok rossz ellenére a család egyben van, normális körülmények között élünk (na jó, most nincs külön szobájuk), tisztességesen és azt hiszem, ami a lehető legfontosabb, az Apukájukkal a mai napig nagyon szeretjük egymást! Ez utóbbit sokan nem nézik jó szemmel és azt gondolják, ez csak a kirakat, de mi komolyan gondoltuk , hogy jóban - rosszban, szegénységben - gazdagságban. 

Mindent egybevetve, ha nem lenne a Családom, akkor most nem ülhetnék itt, nem született volna soha meg ez a bejegyzés sem. Köszönöm Nekik, hogy vannak!!!!!!!!!!!!!!!!!

Itt ugyan még csak a nagyszülőknél voltunk lent és kicsit csalódottak voltak az ajándékok miatt, de nem tudták közben milyen ideges voltam, hogy mit szólnak majd a Mi ajándékunkhoz. Nagyon nehéz volt kitalálni, mit is kapjanak, amit még az én vaskalaposságom is enged, illetve az ő korukban már nem annyira gyerekes. Aztán októberben jött egyik este az ötlet, na jó, ők adták tudtukon kívül. Mindenki más típusú zenét szeret és komoly viták szoktak lenni miatta, mit hallgassanak. MP3 volt a megoldás. Ráadásul életükben először végre én tudtam megvenni Nekik. Először csalódás volt, kicsike és igencsak lapos az ajándék szatyor, amiben csak valami doboz lapul. Amikor viszont rájöttek mit is rejt, akkor hatalmas kő esett le a szívemről, mert kimondhatatlanul örültek neki.

Soha nem összegeztük még a Férjemmel az évet, de kivételesen megtettük. Azt hiszem elmondhatom, hogy számomra a tavalyi év mennyire pozitív volt és nem anyagilag, hanem erkölcsileg. Ugyan iszonyatosan fáradt vagyok, de megérte.

Ezúton is kérek mindenkitől elnézést, hogy az utóbbi időben nem válaszolok olyan ütemben a levelekre, ahogy korábban. Nem az érdektelenség az oka, mert továbbra is kíváncsi vagyok mindenki életére, érzésére, bánatára, tanácsára, de valóban elfáradtam, ami számomra is furcsa, de igyekszem feltöltődni, utolérni magam. Viszont az ünnep alatt arra is rájöttem, mennyire szükségem van arra, hogy a Családdal is legyek.  Most próbálom megtalálni az egyensúlyt, ami nem annyira egyszerű. Azért vannak még célkitűzések erre az évre is és igyekszem folyamatosan újabb ötletekkel előállni, ami bevallok, van sok, csak az idő nagyon kevés hozzá.

Az ékszereimről annyit még leírnék, hogy számomra nem az az elsődleges célja, hogy pénzkereseti lehetőség (na jó, ez sem elvetendő), hanem! Amikor leülök és végre kitalálom az összeállítást, akkor minden rossz kívül marad és csak annak az egy darabnak élek abban a pillanatban. Még nekem is fantasztikus látni, ahogy egy - egy gyöngyből, zsinórokból, vagy a kásagyöngyeimből elkészül valamilyen ékszer, amikor így adhatok életet, rajtuk keresztül kifejezhetek valamit, megmutathatom hogyan is látok éppen akkor, mit érzek, mi lakozik bennem. Aki tőlem vásárol, rendel kis részemet hazaviszi magával és sosem a negatív energiát!

Köszönöm Mindenkinek! Remélem azért maradt még valaki, aki végig tudta olvasni a csapongó mondataimat, de ez is én vagyok :)

11 megjegyzés:

  1. Én voltam az első, aki (végig)elolvasta :)
    Szeretlek, nagyon
    Apa

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Apa! Én is nagyon szeretlek!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  3. Én is végigolvastam....sírok is most kicsit.....de így kerek a világ....összetartja a legfontosabb, a szeretet!
    Sok boldog napot Nektek!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kriszta! Köszönjük szépen :)

      Törlés
    2. Kriszta! Köszönöm, illetve köszönjük! Te láttál már minket együtt és azt érzem, csak így, Velük vagyok egy egész ember! Imádlak!!!!!!!!!!

      Törlés
  4. Én is végigolvastam :) Gratulálok a sikereidhez, és a családodhoz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gyöngyi! Köszönöm! Aki ismer régóta, tudja, hogy mekkora utat tettem meg idáig :)

      Törlés
  5. Szívből kívánom, hogy az utad ezután is felfelé íveljen! Gyönyörű amit csinálsz, minden elismerésem! Remélem, hogy egyszer én is eljutok legalább a feléhez! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) El sem hiszed, hogy a mai világban a szavaidnak mekkora ereje van! :) Ó, amikor 2 éve áprilisban elkezdtem, sosem hittem, hogy megtanulom valaha is, a sujtásról pedig álmodni sem mertem még július végén, csak szemeztem vele :)Nem szabad feladni! :)

      Törlés
  6. És én is végigolvastam. :) Bevallom meghatódtam, és egyben örülök is, hogy nem adtad át a lelked a sóvárgásnak, hanem pozitívan előre tekintettél, harcoltál és aminek íme itt az eredménye: Szerető család, elismert-kemény munka, és hidd el a pihenés is eljön! Megint csak a Koránból tudok idézni, hátha az emberek elgondolkoznak (és amihez a te történeted az egyik élő példa): "És bizony, a nehézséggel könnyebbség jár" (Korán,94:5)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dia!
      Nagyon szépen köszönöm! :) A család és a szeretet a legfontosabb. Így van, ahogy a Koránból idéztél! Köszönöm Neked és az ismeretlenbe való bevezetést! :)

      Törlés