Valami történik

Néhány hete valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Elkezdtem lassan átértékelni önmagam (ismét), ami azt hiszem a családomra hat ki a legjobban. Valami hihetetlen nyugalom szállt meg. Talán jön a tavasz és azt érzem, vagy végre a Férjem szavai eljutottak hozzám, vagy talán a szervezetem is jelzi, hogy túlhajtottam magam, de elkezdtem lelassítani és kívülről szemlélni a tetteimet, a napjaimat. Nagyon nehezen látom be, ha másnak van igaza, de tudom, egy olyan ember áll mellettem (!), aki nem akar nekem rosszat, nincs hátsó szándéka és félt. A mai világban azt hiszem ez hatalmas kincs, amikor mindenki szidja a párját, vagy csak látom, hogy csendesen,  belül őrlődik, vagy azt látom kiírva a közösségi oldalon "elvált". Sajnos sokszor én is megkapom azt, hogy a munka az első és csak testileg vagyok jelen, amikor Ők is itt vannak, egész nap a gép előtt, vagy az ékszerek felett görnyedek és sokszor még éjszaka is és Nekik is szükségük lenne rám. A jó szándék és a hiány vezérli Őket. Vajon más is ennyire odafigyel a párjára, a kapcsolatára?

Néhány hónappal ezelőtt volt egy bejegyzésem, ami ennek gyökeresen az ellentétje. Vannak nagyon kemény mélypontok mindenki életében, de vajon van, aki segít minket ebből kihúzni? Vajon szeretjük annyira a másikat, hogy észre vegyük valami baj van, még ha nem is mondja el? Szeretjük annyira, hogy "visszahozzuk", visszaszerezzük?

Érdekes, hogy néha nem kell hozzá semmiféle komolyabb erőfeszítés, fejmosás, hatalmas tett végrehajtása és a másik mégis feleszmél, nem rosszat akarnak neki, hanem valóban, a másik annyira szereti! Sosem tudhatjuk, abban a pillanatban, helyzetben mi lesz az, ami ismét a helyére billenti a mérleg nyelvét. 

Az odafigyelés nem csak az első néhány hónapra, évre vonatkozik, hanem egész éltünkre, amit együtt élhetünk le és igen, a szerelem lassan átmegy szeretetbe, de ez sokkal erősebb kötelék. Viszont fantasztikus érzés újra szerelembe esni, de az a legcsodálatosabb, amikor azzal történik meg, akivel már sok éve együtt vagyunk