2012. március 28., szerda

Gyermekeink levele a nyuszinak

Tegnap délután, a lecke megírását követően hallottam, hogy a gyerekek nagy susmusban vannak. A nyuszinak írtak levelet. Ilyen még soha nem történt! El is felejtkeztem róla, de lefekvés előtt láttam, hogy a bejárató ajtóra kívülről van valami ragasztva. Gondoltam, ez a nyuszinak címzett levél. Ugyan nagyon nehéz volt elolvasni, mert a középső gyermekünk írta, de legalább nyomtatott betűkkel. Amikor elolvastam, a könnyeimmel küszködtem, így újra elolvastam. Nagyon-nagyon minimális volt a kívánság, mindhárom gyermek neve mellett szerepelt valami, ami igazából anyagilag a mostani helyzetben sem megterhelő, viszont az utolsó kívánság volt a legérdekesebb. Mindannyiunknak kérték. "Visszatérni a régi kerékvágásba" . Hát ez a mondat számunkra is döbbenet volt. A gyerekek nem csak magukra gondoltak és valami olyat kértek, amit nem lehet megvenni, sem tárggyal helyettesíteni és nem teheti meg helyettünk senki.
A gyerekek azelőtt sem kaptak meg mindent, bár sosem álltak le sehol hisztizni, mert ők éppen valamit nem kaptak meg abban a pillanatban. Még a bevásárlásnál sem volt soha gond, mert a listát előre megbeszéltük és a kocsiba ők segítettek bepakolni mindazt, ami le volt írva, nem raktak be soha semmi mást. Soha nem kaptak divatjátékot, semmi luxus cikket, sőt még nyaralni sem voltunk soha. A régi életünk alatt, nem kézzel fogható tárgyakra gondolnak. Hiányzik Nekik Apa, hisz korábban napközben is látták, sőt mentünk vele dolgozni. Hiányzik Nekik, hogy nekem sincs időm velük úgy foglalkozni, mint régen, vagy a hétvégén megint megjegyezték, Anya főztje (a reformkonyha és az újításaim), amikor minden meg volt csinálva körülöttük és sokat voltunk együtt. Amikor be tudtunk menni az egyik pláza könyvesboltjába, ahol bármennyi ideig ülhettek a földön és azt a könyvet nézegethették, amit akartak, mert senki nem szólt rájuk (hisz úgy van kialakítva). Most mindenki éli a saját életét és sajnos nagyon keveset vagyunk együtt, türelme sincs egyikünknek sem, csak érzik a folyamatos idegességet, ami rájuk is átragadt sajnos.
Szóval, a régi életünk nem a pénz két kézzel való szórását jelenti, hanem a nyugodt családot, akik mindig együtt vannak és a lehető legtöbbet. Borzasztó érzés, hogy mindezt nem tudjuk még mindig megadni

2 megjegyzés:

  1. Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától
    kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
    Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan
    bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja,a nehéz helyzetekben bátorítja,
    a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
    A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
    Egyetlen szót vésett bele:" ELMÚLIK"

    VálaszTörlés
  2. KÖSZÖNÖM! Nagyon jól esnek a bölcsességek és a biztatások :o) !

    VálaszTörlés