2015. december 26., szombat

2015 év összegzése

Nagyapám mindig mondta, hogy majd  meglátom, ahogy öregszem, az évek egyre gyorsabban eltelnek majd. Akkor gyerek fejjel nem hittem Neki, de valóban, egyre jobban érzem. Az idei év még gyorsabban eltelt, mint az előző.
Az év eleje ott folytatódott, ahol tavaly karácsony előtt, szinte az utolsó napon véget ért, vagyis folytattam a lakásfelújítást. Kicsit elmentem más irányba, a romantikusabb stílus felé. Így eldöntöttem, hogy a meglévő bútorainkból hozom ki a lehető legtöbbet, így nekikezdtem a felújításuknak, átfestésüknek. Közben végre a konyhát is fel tudtuk újítani, vagyis egy egyszerű munkalapcsere már önmagában is csodákra képes, illetve a meglévő bútorokat festettem / festettük át. Sajnos itt lett nagyon beteg a nagylányunk, ami az egész évünkre rányomta a bélyegét. Itt valahol elveszítettem a fonalat és nem is tudtam visszatalálni önmagamhoz, így sajnos az ékszerek még inkább háttérbe szorultak, csak a nagylánnyal foglalkoztam, illetve folytattam a felújításokat, sokszor Őt is bevonva a "munkába".
Fejben annyi elképzelésem volt, hogy milyen ékszereket szeretnék elkészíteni, de e lelkem nem vitt rá, illetve sajnos az igények sem. Megpróbáltam ez utóbbihoz igazodni, de nem ment, így szinte csak megrendelésekre "dolgoztam". Közben bennem is valami megváltozott. Ismét nem találtam a helyemet.
Minden energiámat, figyelmemet a nagylányunkra fordítottam és teljesen megváltozott a kapcsolatunk. A mai napig az jár a fejemben, amit akkor februárban éreztem végig azokban a napokban, hogy bármikor elveszíthetjük Őt.
Év közben új, eddig ismeretlen világba csöppentünk, nagyon sok élménnyel lettünk gazdagabbak, mert bővült a családunk két négylábú taggal, illetve eredményekkel. Azokon a hétvégéken teljesen ki tudtam kapcsolni, amíg a kiállításokon voltunk, de mégsem sikerült annyi pozitív energiát összegyűjtenem, hogy alkotni tudjak ismét.
Nyáron sikerült eljutnunk nyaralni is, ami eddig még soha nem fordult elő. 10 napig csak mi öten voltunk és ez idő alatt teljesen kikapcsoltunk, feltöltődtünk. Hatalmas élmény volt, mert eddig a gyerekek még soha még egy táborban sem voltak, nemhogy nyaralni.
Ez után jött egy újabb idegeskedés, mert a legkisebb gyermekünk SNI -s és speciális iskola kellett Neki, ahova nem volt egyszerű bekerülni (bürokrácia miatt) és közben azt is ki kellett találni, hogy a nagylányunk hova megy továbbtanulni.
Ezek után még inkább leengedtem és bizony voltak napok, amikor csak ültem a gép előtt és játszottam, mert nem jött belülről semmi.
A tavaly kialakított étkezőt megkaptam hobbi szobának, így egy régi nagy vágyam vált valóra.
Jött az adventi időszak és az utolsó pillanatban még beesett rendelés, amikor már az új terveimet szerettem volna megvalósítani, de talán egész évben ez volt az egyetlen, ami terv szerint ment. Hosszú évek óta nagyon szerettem volna megtanulni varrni, bár korábban már voltak próbálkozásaim, vagyis a kényszer vitt rá, de most más szerettem volna és nagyon eltökélt voltam. Eldöntöttem, hogy az idei dekoráció más lesz, mint eddig volt, mert én fogom elkészíteni. A végén annyira "belejöttem", hogy még karácsonyfadíszeket is varrtam :) Persze az elképzeléseimmel a család ismét nem értett velem teljesen egyet, pl a fának miért kell annyira fehérnek lennie majd? Nálunk az a szokás, hogy az adventi időszakban az egész lakás folyamatosan díszbe öltözik és december 23 - án délelőtt a fa bekerül a helyére (évekig nagy műfenyőnk volt és ennek összerakása időigényes, illetve feszültségektől egyáltalán nem mentes volt), ami az idény egy hatalmas gyökeres fenyőfa lett és este, vacsora és fürdés után pizsamába díszítjük együtt közösen a fát. Szerencsére az idén sikerült olyan díszeket is vásárolni, amelyek mindenkinek tetszettek, de ott volt mellette az általam nagyobb mennyiségben varrott díszek is. Már amikor elkezdtük, vagyis csak az égők voltak fent, akkor elhangzott "Utálom, hogy Anyának mindig igaza van" kezdetű mondat :D Én mindvégig 100 % - ban biztos voltam az elképzelésemben, de ahogy a gyerekek díszítették a fát, már nem csak én láttam, amit szerettem volna. Régen éreztem azt, amit akkor és ezekben a pillanatokban is, sikerült egy teljes mértékben ránk jellemző fát készíteni, díszíteni és a díszek nagy részét is én varrtam .
Nem tudom mit hoz a jövő év, de az idei tele volt érzelmi hullámvasúttal. Vannak elképzeléseim, hogy mit szeretnék, melyik úton továbbmenni jövőre és tudom, a családom bárhogyan is döntök 100 % - ban mellettem áll.
Köszönöm Mindenkinek az idei figyelmet, sok kedves mondatot és a megrendeléseket, a bizalmat! Kívánok Mindenkinek egy Olyan Boldog Új Évet, amelyet elképzelt magának! <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése